51. r�sz. Magdeburgban.

Szerencs�re Bill nem er�ltette tov�bb a t�m�t, �gy kellemes napot t�lt�tt�nk egy�tt.

K�s�bb Nia �s �n csajos est�t tartottunk. Beb�jtunk a pizsinkbe, el�vett�k a kedvenc t�rsasunkat, kaka�t ittunk �s �r�kon �t j�tszottunk.

-          Sz�val h�tv�g�n m�sz haza?

-          Igen. Te nem?

-          De. Haza, Bill�khez �s a zabi csal�domhoz.

-          S�r� programod lesz.

-          Legsz�vesebben hazamenn�k anyuhoz, �s magunkra z�rn�m az ajt�t. Fogalmam sincs, mit tegyek. Anyu nem tal�lkozhat Simon�val.

-          Mi�rt tal�lkozna?

-          Ja mert Simone megh�vott minket csal�di eb�dre magukhoz.

-          Ciki.

-          Tudom, hogy ez a t�ma t�ged nem �rdekel, ez�rt sem akartam besz�lni r�la.

-          Viki. A legjobb bar�tn�d vagyok. B�rmir�l besz�lhetsz velem. M�g Billr�l is.

-          Rem�ltem, hogy ezt fogod mondani.

-          H�t figyelj. Mondok jobbat. Mivel Nessa megh�vott a sz�linapj�ra, mond azt Billnek, hogy elm�sz.

-          Nem akarok hazudni neki.

-          Tess�k? – k�rdezte vissza g�nyosan.

-          M�r �pp elfelejtettem volna a m�ltra gondolni, erre Simone megh�v. Nehogy ne tudjak arra gondolni, hogy egy hazugs�ggal kezdtem a kapcsolatunkat, amit soha nem vallhatok be Billnek.

-          Akkor mi�rt nem tal�lsz ki anyudnak programot. Akkor Eva hazudik, nem te. Eva elmegy helyetted Nessa sz�let�snapj�ra, legal�bb besz�l ap�ddal. Te meg k�zben elm�sz Billel Simon��khoz �s probl�ma megoldva.

-          Nem tudom. Megbesz�lem anyuval.

-          Rendben. �s most mes�lj el mindent, mit csin�ltatok tegnap Billel?

-          T�nyleg �rdekel?

-          Igen.

Nagyon j�l esett, hogy Ni�nak is minden elmondhatok v�gre. J� �rz�s arr�l besz�lni, ami boldogg� tesz. Nem �lltatott persze. Elmondta, hogy � nem lesz puszipajt�s Billel, mert ugyan nincs k�ze ahhoz, amit r�gen tett velem, m�gsem tud egy ilyen emberrel bar�tkozni. J�l esett, hogy ezt miattam teszi, de titkon az�rt rem�lem, hogy a legjobb bar�tn�m �s a szerelmem j�ban lesznek. �n is b�k�t k�t�ttem Tommal. �s hab�r ez tal�n fel�letes �s nem lesz�nk vil�gi nagy haverok, m�gis nyugodt lehetek v�gre.

Lassan telt a h�tf�t�l kezd�d� h�t. �s megint nagyon keveset l�ttam Billt. Nekem m�g nincs annyi tanulnival�m, a vizsgaid�szak m�g arr�bb van. De az�rt sokat kell bent lennem a suliban �s Billnek is sok id�t t�lt a st�di�ban. Meghallgattam m�r p�r dalt titokban �s nagyon tetszettek. Bill szerint csak elfogult vagyok, de Georg megmagyar�zta nekem k�s�bb, hogy Bill sosincs semmivel sem maxim�lisan megel�gedve. T�k mindegy, hogy ezerszer elmondom neki, mennyire fantasztikusan gy�ny�r� a dal, amit a honv�gyr�l �rt, akkor sem lesz sz�m�ra t�k�letes.

Anyuval megbesz�lt�k, hogy � elmegy Nessa sz�let�snapj�ra, �n elmegyek Magdeburgba �s otthon tal�lkozunk este. Billel is lebesz�ltem, hogy eb�d ut�n hazavisz anyuhoz.

Kicsit agg�dtam, mikor elindultunk, de �gy voltam vele, hogy nem lehet gond. Simon�val szem�lyesen �n nem tal�lkoztam soha.

Tom, Georg �s Gustav is vel�nk j�tt. Mindenki hazat�r a csal�dj�hoz erre a h�tv�g�re. L�ttam a sr�cokon, hogy mind nagyon v�rj�k m�r. Sokat vannak �vk�zben t�vol otthonr�l �s ez m�g az ilyen �rett feln�tt� v�lt sr�cokb�l is komoly honv�gyat tud kiv�ltani. J� ezt l�tni.

F�leg azt, mikor meg�rkezt�nk. Simone ajt�t nyitott �s egyszerre �lelte mag�hoz k�t fi�t. Hab�r minden nap besz�lnek telefonon, ez az�rt persze hogy m�s.

Simone engem is �t�lelt �s k�z�lte, hogy m�r nagyon sokat hallott r�lam. Ett�l kicsit zavarba j�ttem, de felt�teleztem, hogy csak j�t.

Kicsit kor�n �rt�nk oda, �gyhogy Bill �s �n elment�nk s�t�lni egyet. Meg akarta mutatni a k�rny�ket. Fogalma sem volt r�la, hogy ezt a k�rny�ket �gy ismerem, mint a tenyerem.

M�g a r�gi h�zunk mellett is els�t�ltunk.

-          Itt lakott az a l�ny. – mutatta halkan Bill, amit�l majd meg�llt a sz�vem.

-          Melyik? – k�rdeztem vissza.

-          Akir�l mes�ltem, mikor belealudt�l a t�rt�netbe.

-          Eml�kszem. Menj�nk is tov�bb. – indultam el, � pedig meg�llt �s n�zett a h�z fel�.

B�ntudatot l�ttam rajta �s szomor� lett. Majd megszakadt a sz�vem. Oda akartam menni �s �t�lelni �t. Megnyugtatni, hogy j�l vagyok. Megmondani, hogy �jra boldog vagyok, �s hogy ezt csak neki k�sz�nhetem. K�z�lni, hogy megbocs�tottam neki. Nem tehettem.

-          Bill. – sz�ltam csak oda.

-          Mehet�nk tov�bb. Megmutatom a sulit. – indult meg �jult er�t er�ltetve.

Tiszt�n eml�keztem a sulira. Nem hi�nyzott. Cseppet sem. Megal�ztat�saim helysz�ne ez az �p�let.

-          Ide j�rtunk suliba.

-          Viki? – hallottam a h�tam m�g�l egy sip�toz� hangot.

F�lve fordultam meg.

-          Dorah? – v�ltem felismerni.

-          Istenem, �vek �ta nem l�ttalak. – j�tt k�zelebb.

-          Dorah. – ismertem fel.

-          Mennyire megv�ltozt�l. Itt laksz �jra?

-          Nem. Bill. � itt Dorah. Egy �ltal�nosba j�rtunk. Dorah, � itt…

-          Bill! – vette �t is �szre.

-          Szia. – k�sz�nt neki zavarban Bill.

-          Ti egy�tt?

-          Nem. Csak a sz�leink ismerik egym�st, �s k�z�s eb�det szerveztek. Mi pedig elj�tt�nk s�t�lni egyet. Valahol Tom is itt van, csak lemaradt. – tal�ltam ki spont�n hazugs�gom, amire Bill csak halv�nyan mosolyogva b�logatott.

-          �s hol �lsz most?

-          Dortmundban.

-          Im�dom azt a v�rost. Ott laknak a nagysz�leim.

-          Ez j�l hangzik. Ha arra j�rsz, h�vj fel �s tal�lkozzunk.

-          Mindenk�pp. Mondom a sz�mom. – vette el� a telefonj�t �s ledikt�lta.

Elmentettem �s megcs�rgettem, �gy � is el tudta menteni az eny�met.

-          Ne haragudj, de mi megy�nk is vissza.

-          Rendben. �r�l�k, hogy �jra l�ttalak.

-          �n is nagyon. – �lelt�k �t egym�st, majd elment.

Tudhattam volna. Most gyorsan ki kell tal�lnom valamit.

-          Te itt lakt�l? – k�rt sz�mon Bill.

-          R�gen.

-          Ide j�rt�l �ltal�nosba?

-          Igen. De csak egy �vet.

-          Dortmundban sz�lett�l. Ide j�ttetek egy �vre �s visszak�lt�ztetek Dortmundba?

-          Anyunak itt kellett dolgoznia. A sulit nem hanyagolhattam, �gyhogy ide �rtatott be.

-          De mi�rt nem mondtad, hogy lakt�l itt? Akkor nyilv�n ismered a k�rny�ket.

-          R�g volt m�r. �s nagyon �desen buzg�n be akartad mutatni nekem. Nem �br�nd�thattalak ki.

-          Vehetem �gyis, hogy te hazudt�l nekem.

-          Nem. Dehogy. Csak nem tartottam fontosnak.

-          De mi�rt? Ezt nem �rtem.

-          Jaj Bill, hagyjuk m�r. Itt �ltem, ide j�rtam egy �vig suliba, azt�n elment�nk. Valljuk be, ez a v�ros nem olyan h� de izgi, hogy az ember eml�kk�nt �rizzen egy itt t�lt�tt �vet �lete v�g�ig.

Felh�ztam magam, de nem Billre voltam m�rges. Magamra, ami�rt �jabb hazugs�gba keverem magam. Gy�l�l�k hazudni neki.