54. r�sz. Nem tudok lebukni.

Mikor v�gre haza�rtem, felv�zoltam anyunak a t�rt�nteket, � pedig elmondta, hogy apu keresett �pp miel�tt bel�ptem a h�zba. Nem h�vtam vissza. Ink�bb elvonultam a szob�mba �s felh�vtam Billt.

-          Szia. – sz�ltam bele.

-          Kicsim mi�rt vagy �gy elken�dve?

-          R�j�ttem valamire. A h�gomnak sz�ks�ge van r�m. Mellettem sosem volt egy testv�r, nekem mindig csak bar�tn�im voltak. � is tizenn�gy �vesen j�tt r�, hogy vagyok neki, nem hib�ztathatom.

-          Megkedvelted?

-          Ahogy r�m n�z, azt nem tudom elmondani. Nem �reztem m�g ilyet.

-          Ezt h�vj�k testv�ri szeretetnek. Vele t�r�dhetsz att�l, mert ap�ddal nem vagy hajland� sz�ba �llni.

-          Meg�g�rtem neki, hogy ha legk�zelebb hazaj�v�k, elmegy�nk egy�tt valahova.

-          B�szke vagyok r�d.

-          Olyan messze van m�g a holnap. Hi�nyzol.

-          Te is nekem. Sietek �g�rem. M�r sz�ltam Tomnak. Nem rajongott a kit�r��rt, de meg tudtam gy�zni �t anyu seg�ts�g�vel.

-          Kedvelem anyudat.

-          � is t�ged.

-          Holnap �gy k�sz�ljetek, hogy anyu is kaj�val v�r titeket. Nem f�z, de rendel�nk k�nait. Azt ti is szeretitek.

-          Anyuddal fogunk eb�delni?

-          Igen, mi�rt?

-          Nem t�l korai?

-          Bill, ne sz�rakozz velem.

-          Na j�l van. Mikorra �rj�nk oda?

-          Min�l el�bb. �n is megmutatom a szob�m.

Ism�t �gy aludtunk el mindketten, hogy f�l�nk�n ott volt a telefon.

Reggel anyu m�r kor�n keltett. Volt egy h�tr�nya annak, hogy megh�vta ide Bill�ket. Rendet kellett raknom. Porsz�v�ztunk, felmostunk, port t�r�lt�nk �s rendet raktam a szob�mban is. Az volt a nehezebb r�sze a dolognak.

N�metorsz�g legh�resebb ikerp�rja f�l kett� k�r�l parkolt le a h�zunk el�tt. Szorosan �leltem magamhoz Billt, mikor kisz�llt a kocsib�l. Kicsit zavarban volt, hogy anyummal kell eb�delnie. Tom vele ellent�tben magabiztosan l�pett be a h�zba.

-          Sziasztok. – k�sz�nt�tte �ket kedvesen anyuk�m.

-          J� napot.

-          Tegezz nyugodtan. Eva vagyok.

-          Tom.

-          Sokat hallottam m�r r�lad. �s t�nyleg nagyon hasonl�totok egym�sra.

-          Szia Eva. – k�sz�nt neki Bill is.

-          Szia.

-          Szia anyu. – pusziltam meg.

-          R�g l�ttalak kincsem. – mosolygott. – Rem�lem �hesek vagytok sr�cok. Nem tudtuk, mit szerettek, �gy nagyj�b�l mindent rendelt�nk a kedvenc k�nai �tterm�nkb�l.

Ism�t bebizonyosodott, hogy anyu b�rkivel kij�n, �s b�rkivel el tud besz�lgetni. Nem sz�rakoztunk ter�t�ssel. Ahogy megj�ttek a kis dobozok, leraktuk az asztal k�zep�re, k�rbe�lt�k �s mindenki azt evett, amit akart.

Eb�d ut�n megmutattam Billnek az �n szob�m, ha m�r meg�g�rtem, de az�rt nem akartam sok id�re egyed�l hagyni anyut Tommal.

Nem sokat maradtunk otthon. Bill �s Tom el�re mentek, �n pedig elk�sz�ntem anyut�l.

-          K�szi anyu, hogy megh�vtad �ket.

-          Nincs mit kincsem. Rendes sr�cok.

-          Igen.

-          Tom meg akarta n�zni a gyerekkori k�peidet. K�l�n�sk�pp �rdekl�d�tt arr�l, mikor Magdeburgban laktunk. Megbesz�lhett�k volna, mit mondjak.

-          �s mit mondt�l?

-          Annyit, hogy �lt�nk ott egy ideig r�gen. Azt�n kit�rtem a t�m�t�l �s k�rdezgettem �t az egy�ttes�kr�l.

-          Ez fura. Hogy �rdekl�d�tt. Biztos gyanakszik.

-          Eddig is gyanakodott. Kincsem, ha nem akarsz lebukni, tudod mi a megold�s.

-          Tudom. De nem merem bevallani.

-          Na menj, m�r v�rnak. H�vj fel, ha oda�rtetek.

-          J�l van. Szeretlek.

-          �n is t�ged.

Nagyon ideges voltam haz�ig. Tudtam, hogy Tom gyanakszik �s most k�zelebb is ker�lt az igazs�ghoz azzal a h�lye bakival, hogy nekem pont egy ismer�ssel kellett �sszefutnom. Minek is mentem �n Magdeburgba? Mi�rt nem mondtam le az utat? Nem h�ly�thet ennyire el a szerelem!

Bill megk�rdezte, nem megyek-e m�g �t hozz�, de k�z�ltem, hogy f�radt vagyok �s m�g tanulnom is kell, �gyhogy amint oda�rt�nk, m�r mentem is vissza a koll�giumba.

Ni�nak is besz�moltam mindenr�l. � azt mondta, am�g Bill elhitte a kis mes�met, �s nem gyanakszik semmire, addig nincs mi�rt agg�dnom. Tom nem fog nyomozgatni ut�nam.

Ezzel cseppet sem nyugtatott meg. Ha valaki meg akar tudni r�lam valamit, annak minden inform�ci�ja meg van ahhoz, hogy meg is tudjon. El�g csak a magdeburgi suliban ut�nan�zni a dolgoknak. Csak tal�l egy akkori k�pet, �s egyb�l r�j�n, ki is vagyok �n. �s akkor biztos lehet benne, hogy nem v�letlen�l pont Billt tal�ltam meg magamnak.

Tudtam, hogy el kell mondjam neki. Tudtam, hogy sz�nt kell valljak, de egyre csak azzal nyugtattam magam, ha nem akarom elvesz�teni Billt, a legjobb, ha tartom magam a felejts�k el a m�ltat taktik�hoz. �s �n nem akarom �t elvesz�teni.

T�k�letesen elhitettem magammal, hogy nem tudok lebukni. �s t�ls�gosan benne vagyok m�r ahhoz a kapcsolatban, hogy bevalljam mennyit hazudtam illetve hallgattam el.

Ezen a h�ten m�g kevesebbet voltunk egy�tt Billel. De ann�l t�bbet besz�lt�nk telefonon. Nia szerint r� k�ne ragasztani a f�lemre, �gy legal�bb a kezem mindig szabad lenne. Ugyanis, mikor �pp nincs �r�m, m�r h�vom is Billt �s ahogy � r��r, m�r h�v is engem. Mikor elmegy�nk eb�delni a menz�n �l�k az asztaln�l a csajokkal �s pr�b�lok egyszerre enni �s besz�lgetni szerelmemmel. Sokak agy�ra megyek m�r, de pr�b�ljanak meg �k ilyen keveset tal�lkozni a p�rjukkal. Nia az, akit meg tudok �rteni, hisz � csak h�tv�gente l�tja Adamet. �k is sokat telefon�lnak, de k�zel sem olyan akt�vak �s kitart�ak, mint mi.

Cs�t�rt�k�n alakult �gy, hogy n�la aludtam v�gre. �s � j�tt �rtem, nem Tobit k�ldte. Im�dtam �rte.

Besurrantunk a h�zba �s ment�nk is fel a szob�j�ba.

-          Mi ez a sok pap�r? – n�ztem sz�t az �gy�n.

-          Semmi. – ugrott oda.

Felkapta az �sszes pap�rt a mark�ba, kinyitotta a szerk�ny�t, bev�gta a pap�rokat �s r�juk z�rta az ajt�t.

-          Ez mi volt,

-          Semmi. Ne foglalkozz vele. – j�tt oda, hogy megpuszilgasson.

-          El akarod terelni a figyelmem.

-          Igen.

-          �s meglep�en j�l csin�lod. – �llap�tottam meg, mikor a m�sodik apr� puszit lehelte a nyakamra. - Velem kapcsolatos?

-          L�tom m�g mindig nem �rted a l�nyeget. – mosolygott �s hosszan megcs�kolt.

-          Mmm… kezdem kapizsg�lni. – cs�koltam vissza.