54. rész. Nem tudok lebukni.

Mikor végre hazaértem, felvázoltam anyunak a történteket, ő pedig elmondta, hogy apu keresett épp mielőtt beléptem a házba. Nem hívtam vissza. Inkább elvonultam a szobámba és felhívtam Billt.

-          Szia. – szóltam bele.

-          Kicsim miért vagy így elkenődve?

-          Rájöttem valamire. A húgomnak szüksége van rám. Mellettem sosem volt egy testvér, nekem mindig csak barátnőim voltak. Ő is tizennégy évesen jött rá, hogy vagyok neki, nem hibáztathatom.

-          Megkedvelted?

-          Ahogy rám néz, azt nem tudom elmondani. Nem éreztem még ilyet.

-          Ezt hívják testvéri szeretetnek. Vele törődhetsz attól, mert apáddal nem vagy hajlandó szóba állni.

-          Megígértem neki, hogy ha legközelebb hazajövök, elmegyünk együtt valahova.

-          Büszke vagyok rád.

-          Olyan messze van még a holnap. Hiányzol.

-          Te is nekem. Sietek ígérem. Már szóltam Tomnak. Nem rajongott a kitérőért, de meg tudtam győzni őt anyu segítségével.

-          Kedvelem anyudat.

-          Ő is téged.

-          Holnap úgy készüljetek, hogy anyu is kajával vár titeket. Nem főz, de rendelünk kínait. Azt ti is szeretitek.

-          Anyuddal fogunk ebédelni?

-          Igen, miért?

-          Nem túl korai?

-          Bill, ne szórakozz velem.

-          Na jól van. Mikorra érjünk oda?

-          Minél előbb. Én is megmutatom a szobám.

Ismét úgy aludtunk el mindketten, hogy fülünkön ott volt a telefon.

Reggel anyu már korán keltett. Volt egy hátránya annak, hogy meghívta ide Billéket. Rendet kellett raknom. Porszívóztunk, felmostunk, port töröltünk és rendet raktam a szobámban is. Az volt a nehezebb része a dolognak.

Németország leghíresebb ikerpárja fél kettő körül parkolt le a házunk előtt. Szorosan öleltem magamhoz Billt, mikor kiszállt a kocsiból. Kicsit zavarban volt, hogy anyummal kell ebédelnie. Tom vele ellentétben magabiztosan lépett be a házba.

-          Sziasztok. – köszöntötte őket kedvesen anyukám.

-          Jó napot.

-          Tegezz nyugodtan. Eva vagyok.

-          Tom.

-          Sokat hallottam már rólad. És tényleg nagyon hasonlítotok egymásra.

-          Szia Eva. – köszönt neki Bill is.

-          Szia.

-          Szia anyu. – pusziltam meg.

-          Rég láttalak kincsem. – mosolygott. – Remélem éhesek vagytok srácok. Nem tudtuk, mit szerettek, így nagyjából mindent rendeltünk a kedvenc kínai éttermünkből.

Ismét bebizonyosodott, hogy anyu bárkivel kijön, és bárkivel el tud beszélgetni. Nem szórakoztunk terítéssel. Ahogy megjöttek a kis dobozok, leraktuk az asztal közepére, körbeültük és mindenki azt evett, amit akart.

Ebéd után megmutattam Billnek az én szobám, ha már megígértem, de azért nem akartam sok időre egyedül hagyni anyut Tommal.

Nem sokat maradtunk otthon. Bill és Tom előre mentek, én pedig elköszöntem anyutól.

-          Köszi anyu, hogy meghívtad őket.

-          Nincs mit kincsem. Rendes srácok.

-          Igen.

-          Tom meg akarta nézni a gyerekkori képeidet. Különösképp érdeklődött arról, mikor Magdeburgban laktunk. Megbeszélhettük volna, mit mondjak.

-          És mit mondtál?

-          Annyit, hogy éltünk ott egy ideig régen. Aztán kitértem a témától és kérdezgettem őt az együttesükről.

-          Ez fura. Hogy érdeklődött. Biztos gyanakszik.

-          Eddig is gyanakodott. Kincsem, ha nem akarsz lebukni, tudod mi a megoldás.

-          Tudom. De nem merem bevallani.

-          Na menj, már várnak. Hívj fel, ha odaértetek.

-          Jól van. Szeretlek.

-          Én is téged.

Nagyon ideges voltam hazáig. Tudtam, hogy Tom gyanakszik és most közelebb is került az igazsághoz azzal a hülye bakival, hogy nekem pont egy ismerőssel kellett összefutnom. Minek is mentem én Magdeburgba? Miért nem mondtam le az utat? Nem hülyíthet ennyire el a szerelem!

Bill megkérdezte, nem megyek-e még át hozzá, de közöltem, hogy fáradt vagyok és még tanulnom is kell, úgyhogy amint odaértünk, már mentem is vissza a kollégiumba.

Niának is beszámoltam mindenről. Ő azt mondta, amíg Bill elhitte a kis mesémet, és nem gyanakszik semmire, addig nincs miért aggódnom. Tom nem fog nyomozgatni utánam.

Ezzel cseppet sem nyugtatott meg. Ha valaki meg akar tudni rólam valamit, annak minden információja meg van ahhoz, hogy meg is tudjon. Elég csak a magdeburgi suliban utánanézni a dolgoknak. Csak talál egy akkori képet, és egyből rájön, ki is vagyok én. És akkor biztos lehet benne, hogy nem véletlenül pont Billt találtam meg magamnak.

Tudtam, hogy el kell mondjam neki. Tudtam, hogy színt kell valljak, de egyre csak azzal nyugtattam magam, ha nem akarom elveszíteni Billt, a legjobb, ha tartom magam a felejtsük el a múltat taktikához. És én nem akarom őt elveszíteni.

Tökéletesen elhitettem magammal, hogy nem tudok lebukni. És túlságosan benne vagyok már ahhoz a kapcsolatban, hogy bevalljam mennyit hazudtam illetve hallgattam el.

Ezen a héten még kevesebbet voltunk együtt Billel. De annál többet beszéltünk telefonon. Nia szerint rá kéne ragasztani a fülemre, így legalább a kezem mindig szabad lenne. Ugyanis, mikor épp nincs órám, már hívom is Billt és ahogy ő ráér, már hív is engem. Mikor elmegyünk ebédelni a menzán ülök az asztalnál a csajokkal és próbálok egyszerre enni és beszélgetni szerelmemmel. Sokak agyára megyek már, de próbáljanak meg ők ilyen keveset találkozni a párjukkal. Nia az, akit meg tudok érteni, hisz ő csak hétvégente látja Adamet. Ők is sokat telefonálnak, de közel sem olyan aktívak és kitartóak, mint mi.

Csütörtökön alakult úgy, hogy nála aludtam végre. És ő jött értem, nem Tobit küldte. Imádtam érte.

Besurrantunk a házba és mentünk is fel a szobájába.

-          Mi ez a sok papír? – néztem szét az ágyán.

-          Semmi. – ugrott oda.

Felkapta az összes papírt a markába, kinyitotta a szerkényét, bevágta a papírokat és rájuk zárta az ajtót.

-          Ez mi volt,

-          Semmi. Ne foglalkozz vele. – jött oda, hogy megpuszilgasson.

-          El akarod terelni a figyelmem.

-          Igen.

-          És meglepően jól csinálod. – állapítottam meg, mikor a második apró puszit lehelte a nyakamra. - Velem kapcsolatos?

-          Látom még mindig nem érted a lényeget. – mosolygott és hosszan megcsókolt.

-          Mmm… kezdem kapizsgálni. – csókoltam vissza.