Éjféli utazás

- Srácok, gyerünk már valahova! – szólt nyűgösen Bill a szanaszét fetrengő emberekre

- Bill! Tegnap koncert volt, maradj már egy kicsit nyugton! – nyöszörgött Gustav

- Csináljunk már valamit! Itthon vagyunk már egy pár hete és még a jó öreg mozinkba sem látogattunk el!

- Mozi? Ez jól hangzik… itthon már úgysem számítunk olyan nagy sztároknak! – gúnyolódott Tom

- Szólok Bennek és lezárja nekünk a mozit. Na, légy szíves!

- Én benne vagyok. – kelt fel Georg a párnájáról

- Én is, mindjárt szólok Kittynek. –mondta Gustav és már nyúlt is a mobiljáért

- Muszáj? Szerintem nem lenne pénze a jegyre…

- Mi bajod van vele Bill? Unom már hogy állandóan szekálod szegényt.

- Akkor hívd!

Billen tisztán látszódott hogy besértődött.

Nem igazán csíp engem és úgy ahogy meg is értem. Náluk élünk, úgymond mi vagyunk a cselédek. Anyum főz, mos és én takarítok. Bár Tommal is együtt élek szinte és neki semmi baja velem.

Georggal egész semleges a viszonyunk. Mármint jóban vagyok vele, de kicsit sem annyira mint Gustavval.

Nekem Gustav az aki szinte mindenki más számára Bill.

Imádom Gustavot és hihetetlen szerencsém van hogy velük lehetek. Olyan nekem Gustav mint egy… mintha a pasim lenne csak sajnos hanyagoljuk a kapcsolatunkból az olyan elemeket mint a csók. Sokszor járunk el erre-arra ha itthon vannak.

- Kitty jött egy sms-ed! – szólt ki anyu nekem

- Jövök!

Amikor láttam, hogy ki küldte egy mosoly ült ki az arcomra

„Gyere át hozzánk”

Nem jártam még sokszor nálunk, általában ők vannak itt a Kaulitz rezidencián.

Elkéredzkedtem anyutól, rendbe szedtem magam és át is mentem.

- Sziasztok! – köszöntem be vidáman az ajtón.

- Erre vagyunk! – hallatszott Georg hangja a nappaliból

Pár lépést tettem és már át is értem.

- Sziasztok, na mizujs emberek? – mosolyogtam kedvesen és leültem a kanapéra

- Mozizni akarunk, Bill most tárgyal a mozi üzemeltetővel hogy zárják le nekünk a mozit, semmi extra. – poénkodott Tom

- Áh értem, tök hétköznapi dolgok és mit akartok megnézni? – irányítottam kérdésem végre Gustav felé

- Még fogalmunk sincs!

- Ugye semmi horror vagy vérben csöpögő film? Mert akkor én már köszönök is!

- Vígjáték mindenkinek megfelel? – nézett Tomra és Georgra Gustav

Mikor körbeért a tekintete, ismét rám nézett és láttam rajta a döbbenetet?

- Mi az? – kérdeztem félve

- Mi van a hajaddal? – jött oda mellém és elkezdte fogdosni

- Be van melírozva.

- De mért? Mióta?

- Egy hete.

- Szent ég, egy hete nem láttalak? – nézett rám ismét mosolyogva, úgy mosolyogva ahoyg sosem tudtam neki ellenállni

- Úgy tűnik…

Szorosan magához ölelt. Nem lepődtem meg hisz állandóan ölelgetjük egymást. Szerintem ő leginkább huga ként tekint rám…

- A francba, nem tudunk moziba menni.

- Nem akarják lezárni?

- Oh dehogynem, nagyon is le van zárva, jobban mondva be van zárva. Te ezt nem tudtad? – szegezte nekem kérdését cseppet sem udvarias hangvételben

- Nem szoktam moziba járni – hajtottam le a fejem, hisz ez számukra talán természetes, de nekünk anyuval néha még ruhára sem nagyon telik

Gustav átkarolt, ahogy mellettem ült, mert látta hogy eléggé elszomorodtam.

- Akkor nézzünk DVD-t. Leszaladunk a kölcsönzőbe és hozunk egy új filmet. – ajánlotta Gustav – Lejössz velem? – nézett rám

Csak bólintottam és már indultunk is.

Útközben elkezdte nekem mesélni, hogy ki van nekik adva parancsba, hogy írniuk kell egy számot. Utazásról kell szólnia és már most utálja, állítása szerint.

Gyűlölöm hallgatni azt amilyen keserűen beszél ilyenkor. Látom rajta hogy nem tetszik neki hogy muszájból kell írniuk és olyat amilyet előírnak. Gyűlölöm látni ha rossz kedve lesz.

- Meg is érkeztünk! – töretem meg a pár perce tartó csendet

- Oké tiéd A-J-ig enyém K-tól végig!

Ezzel külön is váltunk. Nézelődtem elég sokáig de nem találtam olyat ami mindenkinek tetszett volna, szerintem. Aztán rábukkantam a „Csajok háborúja” című filmre. Hetek óta meg akartam nézni de sajnos nem kapok zsebpénzt szóval halott ötlet volt, hogy ezt a filmet látni fogom.

- Mi van? Olyan savanyú képet vágsz!

- Jaj semmi… izé… nem találtam semmi jót. – rántottam meg a vállam

Sosem tudtam jól hazudni így valószínűleg Gustav nem is vette be ezt az egészet.

- És akkor most az igazat!

- Tényleg nem találtam filmet… csak ezt! – mutattam a polcon a hőn áhított filmemre

- 4 sráccal fogsz DVD-zni! – mondta nevetve

- Mind1 hagyjuk, keressünk tovább!

Ezzel arrébb is mentem. Amint 2 lépésnyire megálltam a szemem elé került egy film: Éjféli utazás.

- Nézd csak! – nyújtottam felé

- Ezt a témát mondta David hogy … - de nem fejezte be a mondatot mert hiába hogy nem túl népszerű helyre mentünk, de Gustavot azért mindenhol megismerik

Kivettük a filmet és már vágtattunk is haza.

- Sziasztok! – köszöntünk be szinte egyszerre

- Na mit hoztatok?

- Éjféli utazás… - mondtam és odanyújtottam Tomnak a DVD-t

- Mindig csak a munka – mosolyodott el

Betettük a lejátszóba.

Bill egyedül ült egy fotelben. Tom a földön, Georg pedig egy babzsákfotelben. Mi Gustavval ültünk a kanapén, a fejem a vállán pihent és ő átkarolt.

Jóformán azt sem tudtam miről szól a film csak cikáztak a gondolataim.

Tudni kell rólam, hogy néha írok verseket, esetleg dalocskákat, amiket persze gondosan elzárva tartok.

Az egyik jelenetnél felhangzott egy elég érdekes mondat de beindította a fantáziám. „Érzem, hogy forrunk, izzunk”

Mint egy őrült felpattantam Gustav mellől és papírért és tollért rohantam. Azonnal elkezdtem írni ami ment a fejemben. Hallottam hoyg közben páran utánam jöttem a bandából, de ezt muszáj volt leírnom…

„Forrtunk, izztunk és hebegtünk

A földön egymás mellett fetrengtünk.

Itt az éjfél menjünk, utazzunk

Míg falnak nem megyünk, addig rohanunk.

Fogd a kezem

Indulj el velem

Ha már egyszer elkaptál, ne dobj el engem

Vegyél el hát amíg teheted még

Az éjfél a miénk, az utunk a cél.

Vegas nem kell csak egy menetrend

A busz nem vár, induljunk már ha teheted

Itt balra, itt jobbra kerülünk,

Az éjféli út közös, hát fizetünk

Fogd a kezem

Indulj el velem

Ha már egyszer elkaptál, ne dobj el engem

Menjünk hát amíg teheted még

Az éjfél még tart, az utunk hát hajt.”

Amikor az utolsó szót is leírtam, hátra fordultam. Gustav Georg és Tom töretlenül álltak felettem és olvasták amit leírtam.

Nem vagyok benne biztos, de mintha Georg még dúdolt volna valamit.

- Ez marha jó! Ebben a témában kéne megírnunk az új TH nagy slágert! – vázolta Tom tetszését

- Mondta Gustav. Nekem csak eszembe jutott és muszáj volt leírnom, de menjetek vissza TV-zni nyugodtan.

- Ezt meg kéne zenésítenünk, Bill ír még hozzá pár versszakot és megvan a szám.

A srácok kivették a kezemből a papírt és kivitték Billnek. Láttam hogy már az sem tetszik neki, hogy leolvassa amit írtam, nemhogy még folytassa és meg is zenésítse.

A srácok viszont nagyon lelkesek voltak ami rettentő jól esett.

- Aha, hát kösz, hogy segíteni akartál. – mondta Bill és letette az asztalra a papírt majd elvonult a konyhába

Nem mondom, hogy nagy reményeim voltak, de nagyon rosszul  esik ahoyg Bill bánik velem.

Egy két könnycsepp szökött a szemembe és persze ezt Gustav rögtön észre is vette és felhívott a szobájába.

- Ne figyelj már rá! Nem tudom mért csinálja.

- Mert a szemében én egy senki vagyok.

- Ne mond ezt!!

- De így gondolja! Pedig nekem is van szívem és lelkem, ami ér annyit mint az övé és utálom, hogy lenéz csak azért mert muszáj kétkezi munkát végeznem. Mert ezt náluk kell és már elegem van abból, hogy nem képes emberszámba nézni engem. Utálom őt, utálom!

Gustav nem tudott erre mit mondani. Magához ölelt. A mellkasán folytattam tovább a sírást ami már egy ideje elég erősen kitört belőlem.

- Nézz rám! –szólt Gustav

Könnyes tekintettel belenéztem egyenesen a szemébe.

Lehajolt és egy apró csókot nyomott a számra.

És ez az apró gesztus nem csak a szívverésemet állította meg, de a könnyeimet is!