55. rész. Interjú Billel.

-          Na mi van? Már nem érdekel, mit titkolok előled? – kérdezte gúnyosan, miközben a mellkasán fekve szuszogtam, várva, hogy szívverésem a normálisra lassuljon.

-          Úgy sem mondod el.

-          Tudom, hogy utálod a meglepetéseket, de ezt szeretni fogod.

-          A te meglepetéseid eddig mindig jól végződtek, úgyhogy bízom benned.

-          Akkor nem fogsz kérdezősködni?

-          Ígérem, nem fogok.

-          De a srácoktól sem.

-          Ők tudják?

-          Persze. És nem szeded ki belőlük.

-          Eszem ágában sincs.

Kis gondolkodás után következtetésre jutottam. Jövő szombaton lesz a születésnapom. Bill meglepetést titkol előlem. Nagyon valószínű, hogy van összefüggés a kettő között. Nos így pedig még jobban furdal a kíváncsiság. Hogy fogom kivárni azt az alig másfél hetet? Olyan béna, tudta, hogy jövök, még sem tette el hamarabb az ágyáról azokat a papírokat.

Mikor másnap a suliban megemlítettem ezt Niának, azt mondta, szerinte biztos valami utazás. Hisz mihez máshoz kellenek papírok? Egy ékszerhez biztos nem, vagy egy hatalmas virágcsokorhoz. És Billt ismerve valami nagy dobással készül. Ettől még jobban izgultam. Hová akarhat engem elvinni és mikor?

Jó volt Niával szabadon beszélgetni Billről. Meg is kockáztattam egy előrelépést. Megkértem, hogy ha már Adam szombaton ideutazik úgyis, akkor szervezzünk egy duplarandit. Habár Billel egy sima randi sem egyszerű, hisz nyilvánosság elé nem igazán léphetünk szabadon. De megdumáltuk végül, hogy Bill és Adam nálunk töltik a kollégiumban az estét.

Nia nehezen adta be a derekát, de elővettem a legelbűvölőbb nézésemet és azzal kínoztam délutánig. Így este már hívta is Adamet és elkezdtük szervezni a szombat estét.

Én felhívtam Billt, hogy elújságoljam neki a híreket, de nem arattam osztatlan sikert. Először azt mondta, nem túl jó ötlet, mivel Nia nem igazán csípi őt. Ezt sikerült megmagyaráznom azzal, hogy Tom sincs oda értem, mégis az ő kedvéért jóban van velem. Így Nia az én kedvemért megpróbálja megkedvelni a páromat. Aztán azzal jött, hogy nehéz lesz besurranni hozzám. Ezt is sikerült elhessegetni, mivel már egyszer előfordult, hogy az én segítségem nélkül be tudott jönni és senkinek nem tűnt fel a jelenléte. Még azt is megígértem, hogy ezúttal én szponzorálom a portás lefizetését, ha szükséges. És végül jött a harmadik kifogás, miszerint egész héten kétszer látott, szeretne inkább kettesben lenni velem. Erre én megígértem, hogy nem csak bepótoljuk még ki is engesztelem.

Adamről kérdezősködött még kicsit. Főleg a megbízhatósága felől. Hogy nem fog-e esetleg illetéktelen tudtára jutni, hogy ő és én egy pár vagyunk. Nos ezt én sem tudtam száz százalékosan, de Nia miatt bízom Adamben.

Szombat délelőtt Nia és én elmentünk egy supermarketbe bevásárolni. Úgy határoztunk, hogy meglepjük a srácokat a saját főztünkkel. Igaz egész egyszerű menü lesz. Nia sült csirkét készít majonézes krumplival én pedig a desszert specialitásomat, tiramisut dobok össze estére. Kitaláltuk a programot. Megvacsizunk, aztán pezsgőt bontunk és Activity-zünk.

A kajával sikerünk volt, legalábbis csupa jót mondtak a fiúk.

De a játékot hanyagoltuk. Adam és Bill jól kijöttek egymással és Nia is jófej volt. De én Billel akartam lenni. Ültem mellette a kanapén és néztem, hogy beszélget. Nem figyeltem, miről van szó, de láttam rajta, hogy jól érzi magát az új idegen közegben. Őt nem kell félteni. Inkább hagytam is.

Mikor Nia és én kimentünk a konyhába kivinni a tányérokat és poharakat, megbeszéltük, hogy mi a beosztás. Most Bill és én megyünk tusolni és irány az ágy, aztán ők. Muszáj volt ezt így, hogy ne legyünk egymás útjában. Így kézen fogtam Bill, elköszöntünk Niáéktól és bevonultunk a fürdőbe. Eszem ágában nem volt tusolni. Be akartam feküdni a kádba. Bill beült mögém, ő is jobban élvezte most ezt így, mint egy sima tusolást.

-          Megkérhetlek valamire?

-          Te bármire. – válaszolta kedvesen.

-          Lennél a cikkalanyom?

-          Mire?

-          A gyakorlati jegyemhez kell. Az újság, aminél töltöm a gyakorlatot úgy írják alá a papíromat, ha kiadhatónak találják pár cikkemet és le is közlik. Interjút kell készítenem.

-          Engem akarsz meginterjúvolni?

-          Igen. Ha beleegyeznél.

-          Én bármikor kicsim, de ehhez nem az én engedélyem kell.

-          Hogyhogy?

-          Hát úgy, hogy az ilyen ügyekkel nem én foglalkozom. Én csak válaszolok a kérdésekre és ennyi. A többi nem az én dolgom.

-          Értem. – szomorodtam kicsit el.

-          De megpróbálom elintézni.

-          Tényleg?

-          Igen. Beszélek Daviddal. De látnia kell a cikket, és beszélnie kell a szerkesztővel.

-          Elintézem. Tudod mekkora szám leszek, ha veled készítek interjút? Egy ekkora sztárral.

-          Ne hozz zavarba.

-          Téged? Ne szerénykedj, már nem kell elcsábítanod.

-          Igaz. – nevette el magát és megpuszilt. – És milyen kérdéseid lesznek hozzám?

-          Már mindent kitaláltam.

-          Van pár, amit nem tehetsz fel.

-          Komoly?

-          Persze. És van pár, amit azért nem érdemes feltenned, mert nem válaszolhatok rá őszintén.

-          Mi van?

-          Imidzs. Nem mondhatok például konkrét infót a készülő albumról. Nem árulhatom el, ha járok valakivel. És tartanom kell magam ahhoz a szerephez, amit nekem osztottak.

-          Milyen szerep?

-          Évek óta nem csókoltam meg senkit és két kívánságom van. Az egyik, hogy a sikerünk ne lankadjon a másik pedig, hogy végre rámtaláljon a szerelem. – sorolta monoton a betanult szöveget.

-          Akkor mi értelme egy interjúnak?

-          Hogy szerepeljünk.

-          Én meg még azt hittem, az ágyban válaszolgatsz a kérdéseimre én meg leadom a szerkesztőnek, ha kész lesz.

-          Nagy fába vágod a fejszéd ezzel kicsim.

-          Nem adom fel.

-          Én segítek neked. A kérdéseket írd össze, én meg elviszem Davidnak. Megnézik, tárgyalnak és visszaszólnak. Aztán én válaszolok a kérdésekre. Elviszem Davidnak, megnézik, tárgyalnak és visszaszólnak.

-          Na jó, lehet mégis feladom.

-          Ne. Csináljuk meg. Ez neked sokat jelent, úgyhogy nekem is.

-          Nem akarok Bill csókos csaja lenni, aki soron kívül készíthet veled interjút.

-          Pedig az leszel. Az én csókos csajom. És örülök, ha hozzájárulhatok a jegyedhez. Anyudnál így én leszek a csókos.

-          Milyen igaz.

Furcsa volt így belelátni az életének ezen részébe. Külső szemmel az ember annyi mindent nem tud és annyi mindenbe nem gondol bele. Nem tudjuk, mivel jár például Bill életvitele amellett, hogy felmegy a színpadra és énekel. El fogom készíteni ezt az interjút, abban biztos vagyok.