Ez a nap is úgy kezdődött mint a többi. A hó szikrázott a napsütésben, ahogy kinéztem a 4. emeleti lakásom nyitott ablakán. Egyik kezemben nagy bögre  kávé, a másikban egy szál cigaretta... Jó... oké... Tisztában vagyok hogy milyen rossz szokás a dohányzás. De hát na. Senki sem tökéletes.

Történt ugyanis....

"Leesett az első hó. Természetesen váratlanul és jó nagy mennyiségben. Az autósok nem igazán tudták kezelni a helyzetet ezért, hol kisebb hol sajnos nagyobb balesetek következtek be. Nos így jártam én is...

Hajnali 3 óra volt, mikor áthaladtam a  Hamburg városát jelző kis sárga táblácska mellett. Elég fáradt voltam, ezért úgy döntöttem a következő pihenőhelynél megállok egy kicsit. Nem sikerült elérnem...

Ahogy haladtam a nyíl egyenes úton jobbról, nagy sebességgel egy fekete autó belém jött. Nem láttam semmit, csupán hallottam és érzékeltem. Hallottam, ahogy a kocsik ropogva csikorogva egymásba szaladnak, és éreztem ahogy a fejem előre rendül beverem és aztán... Semmi.

Nagyon fura álmom volt... Miután magamhoz tértem egy hatalmas házban találtam magam, egy csomó vadidegen emberrel. Nem kórházban voltam abban biztos vagyok. Körülöttem rohangásztak az emberek idegesen fel-le. Aztán a sok arc közül kivált egy... Egy gyönyörű arc, amelyet raszta haj fogott közre. A ruházata... inkább pacuha mint sem elegáns vagy sportos. Szó szerint minden lógott rajta. Első látásra azt mondaná az ember hogy egy hippivel akadtam össze. Amikor rám nézett széles vigyor terült el szép arcán, és ekkor észre vettem egy piercinget vastag rózsaszínes ajkában. Elég fura fickó.... amint elért hozzám leguggolt megfogta a kezem és remegő hangon elkezdett beszélni:

- Bill!!!! Hál' istennek hogy magadhoz tértél, már mindenki aggódott érted, anyu már úton van és...- Mi van????? Ez meghibbadt? Kezdjük ott én Mirella  vagyok és nem ... Bill... Különben is a Bill férfi név én pedig tudtommal nő vagyok! Mielőtt belemélyedhetett volna eme eszme futtatásába úgy döntöttem leállítom.

- Én nem vagyok Bill és azt se tudom te kivagy- egészen furán csengett a hangom. Már-már... férfiasan!  Pihenésre van szükségem, igen...

- Bill! Én vagyok az... Tom! Az ikertestvéred! - Na ne röhögtessük már egymást, hogy én úgy nézzek ki mint Ez...- Fura fejjel bámulhattam rá mert megijedt és valami David után kezdett kiabálni.

- Nem emlékszik David! -sápítozott a "zaklatóm" Tom.

- Bill hogy érzed magad? -jött oda a Davidnak emlegetett pasas. Elég unszimpi volt ahogy beszélt, azt meg kell hagyjam. Normál esetben nem is szólnék hozzá, na de ő hátha észre veszi hogy én nem vagyok Bill. Kihúztam magam, ami elég fájdalmas volt... Nem is értem én be voltam kapcsolva és csak a fejem ütöttem be mégis mindenem fáj, mintha kireülptem volna...

- ...Kirepültél az autóból, 5 napja itt fekszel, és nem emlékszel semmire... és az istenért miért nem csatoltad be magad????!!! -David iszonyú dühösnek lásztott. Én pedig csak pislogtam és felvontam a szemöldököm. Ezek tényleg hülyék! Lehet nem is nekem volt balesetem hanem ezeknek.

- Válaszolj már Bill!!!

- Én nem vagyok Bill! -ahelyett hogy hisztérikus visongásomat hallottam volna vissza, amelyett a munkatársaim olyan jól ismernek, inkább egy... nos nem szépítem a dolgot... Mintha egy buzi hisztizésbe kezdet volna és magas C-én rikoltott volna fel. Meg is ijedtem és nem próbálkoztam a további kommunikációval, aminek az lett a következménye, hogy Tom még jobban kiborult már-már pánikroham kerülgette, és egyfolytába tapizott, meg könyörgött hogy szólaljak már meg. David telefonálni indult, amikor beviharzott egy szőke göndör hajú nő, akinek a láttán Tom felkiáltott:

- Anyu!!!!!

A következő dolog alig egy másodperc alatt történt. Tomot megölelte a nő, a következő pillanatban pedig engem tartott a karjaiban. Szőke hajzuhataga az arcomban landolt gyenge karjait pedig átfonta a ... az egész felső testemen????? Ősszementem basszus!!!! Lenéztem magamra. Az első amin kiborultam:

Iszonyú vékony voltam. De tényleg! Nagyon!  A második pedig... NINCS MELLEM! Jó oké... Bevallom. Nem áldott meg a jó isten valami Viktoria Beckham típusú mellel, de azért ennyire lapos nem voltam! Max hat évesen.

Miközben sokkoltan bámultam magamra és próbáltak kiéértékelni sanyarú mivoltom okait "Anyu" elkezdett beszélni hozzám, majd amikor nem reagáltam kezébe fogta az arcom és maga felé fordított. Sírt... És valami iszonyú erős fájdalmat éreztem ahogy láttam legördülni megfáradt de szép arcán az apró könnycseppeket. Ez a fajta fájdalom nem testi volt... Hanem lelki... De mintha... nem is az én lelkemből áradna ez a fájdalom.

- Sajnálom... Nem tudom, hogy ki maga - ennyit sikerült kipréselnem magamból. A nő felállt és szinte kiszaladt. Egyre kényelmetlenebbül éreztem magam ebben a szituációban és ami azt illeti már pisilnem is kellett. Nem volt más a közelben csak Tom.

- Öhm... pisilnem kell -mit szépítsem a dolgot neki? Segítsen és kész!

- Oh... -pislogott párat, majd megindult felém. Kitakart és segített felállni... " Anyám! De sokat nőttem! Hihetetlen de olyan magas voltam mint az a srác, izé Tom!" Be tudtam a fejfájásnak eme hóbortomat, hogy hirtelen 160 cm-ről 190 -cm lettem és elindultam vele. Tök fura volt a menés, mintha a lábam közt valami... kinőtt volna.  Lehet megütöttem és bedagadt volna a combom? Na mindegy... A lényeg, hogy már látom a Wc-t! Végre.

- Bemenjek veled? -kérdezte, mire én leesett állal bambán néztem rá. Megráztam a fejem majd megindultam.

Odabent láttam egy nagy tükröt. odabicegtem és megnéztem magam:

Fekete haj, fehér arc, beesett csokoládé barna szemek, szemöldök piercing???? Azt hiszem lónyugtatót adtak be nekem, amitől hallucinálok. Szellemként masíroztam be a wc-be. Lehúztam a nadrágot és:

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- a következő pillanatban Tom berontott én felrántottam a nadrágom és kirohantam egyenesen Tom karjaiba.

- Mi a baj? Megütötted magad? Mondj már valamit!

- Pasi vagyok -jelentettem ki, mire felkacagott, tisztán édesen és teljes szívéből kacagott.

- Igen Bill már 20 éve hogy pasi vagy 20 éve, hogy mi elválasztatatlanok vagyunk és ...- elkezdett mesélni. Mindent! Hogy bandában énekelek, ő a gitáros, hogy milyen kalandjaink voltak és mindent. Nagyon fura napot hagytam hátra. Este Tom odabújt mellém, belekapaszkodtam hatalmas pólójába, és  még az sem zavart, hogy csak egy boxer van rajta. Mélyen aludtam, olyan mélyen, mintha csak örök álomba zuhantam volna.

Reggel már szinte vártam hogy kinyitom a szemem és meglátom a nagy szobát. De nem így lett. Egy kórházi szobában voltam, anyu békésen szuszogott mellettem. Felkeltem. Lényegesen nem fájt semmim a tegnaphoz képest. Gyorsítottam a lépteim, a folyosón már szinte rohantam, amikor a kanyarban beleütköztem valakibe:

- Tom!

- Mirella? - Tom tudja a nevem? Ezekszerint csak nem álom volt....

- Bill? Hogy vagy? -fordultam a fekete hajú sráchoz.

- Hát... Eddig nem fájt ennyire mindenem - kacsintott. Ezekszerint míg én Ő benne voltam Ő énbennem. Tehát ő szerencsésen megúszta a dolgot a kelekótya anyámmal, míg én megszenvedtem egy egész menedzsmenttel, ikertesóval, banda tagokkal, és az édesanyjával. Nem ÉR!!!!!! Csalás!!!"

Mielőtt befejezhettem volna a visszaemlékezést, hangos dudálásra lettem figyelmes. Lenéztem a földszintre, ahol Tom vidáman integetett felém.  Elmosolyodtam, elnyomtam a cigit, letettem a kávésbögrém, behajtottam az ablakot és már szaladtam is.

- Szia Mir, nagyon elgondolkoztál! Már vagy tíz perce dudálok - köszöntött és egy forró csókot adott ajkamra.

- Csak eszembe jutott, ahogy megismerkedtünk.... És belemerültem -vigyorogtam.

- Na igen az szép kis történet... Na de... miért is sikítottál bennt a mosdóban??? Még mindig nem jöttem rá...

- És még nekem mondod hogy szőke vagyok!

A kacagásom vizhangzott a kis betontömbök között. A nap immár teljes fényében beragyogta az eget.