57. rész. Te és én végeztünk!

Tényleg mindenki eljött, akivel lehet egy jót bulizni. Nagyon jól éreztem magam, habár zavart, hogy Billel nem lehetünk nyilvánosan egy pár. Erre nem gondoltam a buli előtt. Mivel ők voltak a fellépők, nem tűnt fel senkinek, hogy velem koccintanak vagy elvegyülnek a társaságban és én pedig bemehettem az öltözőjükbe, ahol viszont határtalanul csókolózhattam Billel.

Rengeteg apró ajándékot kaptam, amiknek nagyon örültem és azon járt az agyam, hogy fogom ezeket mind hazavinni. Jó érzés tudni, hogy az embert ennyien szeretik.

Tom okozott nekem hatalmas meglepetést, mikor odajött Billhez és hozzám.

-          Szülinapos hölgy jön velem táncolni? – kérdezte.

-          De nincs tapi, nincs sugdolózás és maximum öt perc múlva visszahozod. – sorolta kitételeit Bill.

-          Én Vikit kérdeztem öcsi.

-          Mehetünk. – tettem le a poharam és mentem is Tom után.

Zavarba jöttem, mikor egy lassú szám kezdődött el, ahogy beértünk a parkett közepére. Tom határozottan átkarolta a derekamat.

-          Nem hittem volna, hogy majd ennyire kikupálódsz. – jegyezte meg ezt alig pár másodperc után.

-          Ezt hogy érted?

-          Tudod te azt jól. – válaszolta, mire a szívem majdnem megállt.

Megálltam és Tom szemébe néztem. Gyűlölt.

-          Ne kelts feltűnést szerintem. – tette vissza karjaim a nyakába és újra átkarolta a derekam.

-          Tom én…

-          Nem kell. Olvastam a kis blogodat. És tudod mi a fantasztikus az egészben? Én első percben megmondtam, hogy nem bízhatunk benned.

-          Én tényleg azért kezdtem bele, mert meg akartam bántani Billt, de ahogy először megcsókolt, befejeztem.

-          Aha. Én úgy láttam, az utolsó bejegyzésed alig egy hete került fel.

-          Én nem írtam Tom esküszöm. – távolodtam újra el tőle és akkor esett le, miért van Niának lelkifurdalása.

Ő írt helyettem. Folytatta a blogot. Azért kérdezősködött annyit Billről és rólam, azért volt hirtelen olyan megértő.

-          Tom kérlek, hagy magyarázzam meg mielőtt bármit tennél.

-          Nagyon is jól tudom, mit fogok tenni.

-          Könyörgök neked, rendben? Ha kell bármit megteszek, de nem veszíthetem el Billt. Szeretem őt. – kérleltem könnybe lábadt szemekkel.

-          Jaj mindjárt megsajnállak. Undorodom tőled. Nem gondolod, hogy eltitkolom!

-          Hagy valljam be neki. Akartam esküszöm.

-          Ne alázkodj meg ilyen szavakkal. És ne sírj, annyira megalázó.

A tekintetem a Tom háta mögött táncoló Niáéval akadt össze hirtelen. Egyből tudta, hogy tudom, mit tett. Megállt és hatalmas sajnálkozó szemekkel nézett rám.

-          Nem hagyom, hogy az öcsém összetörjön egy ilyen szánalmas senki miatt, mint te. Így felajánlok valamit, ami jobb neki.

-          Mit?

-          Érd el, hogy szakítson veled.

-          Tessék?

-          Jól hallod. Ne játszd a hülyét. Érd el, hogy kiábránduljon belőled, érd el, hogy dobjon téged végre. Ha nem teszed meg, elmondom neki, ki vagy és akkor mindkettőtöknek rosszabb lesz. Te nem érdekelsz, de az öcsém a mindenem. Ha neki ártasz, nekem ártasz. És te többet nem fogsz ártani nekünk. – éreztem, ahogy egyre szorosabban fogja a derekam.

-          Kérlek Tom.

-          Fejezd már be. Nem foglak megsajnálni, nem esik meg rajtad a szívem. Nem szereted te őt, csak meg akartad alázni. Tudod mit? Megérdemelted, amit akkor kaptál tőle. Semmivel nem vagy jobb ember, mint amilyennek beállítod őt abban a nevetséges blogban.

-          Én szeretem őt. Nem én írtam.

Gúnyosan felnevetett. Tudtam, nem fog hinni nekem. És nem is számított, hisz én kezdtem. Én írtam az elején és én akartam.

-          Ma kezdheted is. Bill nemsokára a kezedbe nyomja a táskádat és megkér, menj el vele négy napra Londonba és Párizsba. Mond le. Találj ki valamit.

-          Kérlek. – ismételtem újra és újra már sírva.

Tudtam, hogy nincs visszaút. Láttam a mérhetetlen gyűlöletet a szemében és tudtam, jogos. De egyszerűen nem tértem magamhoz. Nem veszíthetem el Billt. De nincs más esélyem. Vagy elérem, hogy szakítson velem, vagy Tom elárul, és akkor összetöröm a szívét. Muszáj vagyok az első lehetőséget választani. Nem akarom Billt bántani.

-          Rendben. – bólogattam szipogva.

-          És most szedd össze magad.

Arra gondoltam mennyit vártam és kíváncsiskodtam, mi az ajándékom Billtől. És mostmár tudom. Tudom, hogy négy nap csak mi ketten a két legromantikusabb városban, de nem mehetek. Itt és most ér véget a Billel való kapcsolatom.

-          Azért örülök. – jelent meg újra gúnyos mosoly az arcán, miután letöröltem a könnyeket az arcomról.

-          Minek?

-          Igazam lett. Te is csak egy piti ribanc vagy.

Kedvem lett volna felképelni, de megértettem őt. Nem azt, amit mondott. Azt, amiért mondta. Eltolt magától és otthagyott. Nia egyből odalépett hozzám.

-          Vik…

-          Te és én végeztünk! – szakítottam félbe őt mérhetetlen dühvel.

-          Sajnálom.

-          Ki vagy te? Hagyj engem békén! – löktem el őt egyáltalán nem is figyelve, hogy elesik.

Rohantam a mosdóba, ahol végre kitörhetett belőlem a zokogás, ami már kínként kaparta a torkom és belülről feszített szét.

Tehetetlennek éreztem magam. El kell érnem, hogy Bill szakítson velem. Nem állhatok elé most, hogy bevalljam, mit tettem. Nem hiszi el nekem, hogy nem én írtam a blogot. Én sem hinnék magamnak az ő helyében. Bár előbb színt vallottam volna. Bár lett volna annyi bátorságom, hogy hazugság és titkolózás helyett elmondtam volna az igazat. Még az elején. Talán akkor megértett volna, talán megbocsátott volna nekem. Hisz én tényleg szeretem. Miért nem töröltem a blogot? Hogy lehetek ekkora szerencsétlen idióta?!

Össze kellett szednem magam. Szeretem Billt és nem akarom, hogy összetörjön a szíve. Tom jól kigondolta. Ha Bill érzi úgy, mégsem én vagyok a tökéletes párja, akkor lassan kiábrándul belőlem és nem fog szenvedni. Majd szépen elfelejt engem, és mégsem én leszek a lány, aki azért járt vele, hogy visszaadja egy régi sérelmét.

Óvatosan megmostam az arcom, helyreráztam elkenődött sminkemet és kimentem a mosdóból. Billék épp akkor léptek a színpadra.

-          Egy fantasztikus lány születésnapját ünnepeljük ma! Tőlünk ezt a pár dalt kapod ajándékba! Boldog Születésnapot! – köszöntött Bill a mikrofonba, tekintetével engem keresve.

Nem hiszem el, hogy életem egyik legszebb ajándékát kapom ma tőle és vissza kell utasítanom.

Az öt kedvenc dalomat adták elő. Gondosan kiválogatta Bill ezeket, emlékezett, mikor hallgattam az albumaikat, melyikekre mondtam, hogy nagyon tetszik.

A barátaim nagyon élvezték a mini koncertet. Jó volt körbenézni. De Niát nem láttam. Őszintén szólva nem is akartam.

Remegő gyomorral vártam, hogy Bill lejöjjön a színpadról egyenesen hozzám.

-          Boldog Szülinapot. – jött oda és egy újabb puszit nyomott az arcomra.

A másik három srác is követte őt egy-egy puszival. Tom a szemembe sem nézett. De megjátszotta magát, mint mikor táncolni kért el Billtől és adott egy puszit ő is.

-          Jöhet az én ajándékom? – súgta a fülembe Bill én pedig szívem szerint hátat fordítva rohantam volna el onnan.