58. rész. Egy Müller lány nem futamodik meg.

Bill és én hátramentünk az öltözőjükbe.

-          Nos ez az én ajándékom. – vette elő a táskámat.

-          Mi ez?

-          Te és én, négy nap, London és Párizs. Ma megyünk, kedden jövünk. – sorolta.

-          Nem mehetünk. – vágtam rá.

Nem bírtam meglepettséget színlelni ma már másodszor és nem akartam kertelni.

-          Hogyhogy nem mehetünk? Nem is örülsz? Elárulták! Tudtad, hogy ezt kapod!

-          Dehogy Bill. De én anyuval töltöm a hétvégét. Így megy ez már húszadik éve.

-          Már beszéltem vele. Ő mondta, hogy ez a két kedvenc városod és mivel nem tudtam dönteni, mindkét helyre elmehetünk.

-          De miért pont most?

-          Mert ma van a születésnapod? – kérdezte vissza lehetséges válaszként.

-          Ne haragudj, de én anyuval akarok lenni. Ez fontos nekem.

-          Ennyi? Nemet mondasz és kész? – hitetlenkedett.

-          Nemet kell mondanom.

-          Fantasztikus. Hát akkor boldog születésnapot ajándék nélkül. – mondta gúnyosan és magamra hagyott.

Szörnyen rosszul éreztem magam. Annyira aranyos volt, annyira akarta ezt az utat. Annyira, mint én…

Leültem és soha nem kívántam még ennél jobban, hogy álom legyen, ami velem történik és keljek már fel belőle azonnal.

Tíz perc kellett, hogy helyre rázzam magam és összeszedjem a gondolataim. Ahogy ki akartam menni Tom jött felém.

-          Na?

-          Gondolom most utál. Remélem örülsz.

-          Jaj ne mondj ilyet. Én akkor fogok örülni, ha már nem leszel képben. De igaz, kezdetnek ez sem rossz.

-          Tom, nem hallgatnál meg? – tettem erőtlen próbálkozást.

-          Tudod mi a legrosszabb az egészben? Az hogy nem mondhatom az öcsémnek, én előre megmondtam. Mert azzal én is bántanám. Nem tölt el örömmel, hogy igazam lett, mert látom, mennyire magadba bolondítottad őt. Úgyhogy ne próbálkozz. Ha Bill nem szakít veled, én elmondom neki, ki vagy. Ennyi.

-          És ha most nem szakít velem?

-          Most még nem fog. Csak megsértődik. De te azon leszel, hogy legyen oka párszor még megsértődni rád.

-          Eszed ágában sincs megpróbálni megérteni engem, ugye?

-          Ezt jól látod. És most ha nem haragszol, átöltöznék. – mutatott a kijárat felé, én pedig kimentem.

Bill a bárpultnál ült és az italát szürcsölgette.

-          Bill.

-          Ne haragudj, hogy faképnél hagytalak.

-          Megértelek.

-          Nekem is meg kell értselek téged. Neked csak anyud van.

-          Miért vagy ilyen megértő?

-          Micsoda kérdés ez? Szeretlek. Majd elmegyünk máskor. Hétfőn intézkedek és megszervezem egy másik hosszú hétvégére. Jaj ne sírj nekem. – ölelt át. – Semmi baj. London és Párizs megvár minket.

-          Remélem. – szorítottam magamhoz.

Mivel reggel indulok haza és még be is kell előtte pakolnom a holmim éjfél után nem sokkal elköszöntem Billtől. Sajnálta, hogy nem alszom nála és tudtam, furcsállja, hogy nem akarok kizárólag vele lenni legalább még ma este.

Nia a nappaliban ült, mikor a szobánkba értem. Felpattant, mikor meglátott.

-          Kerüljük el egymást. – tartottam fel a kezem.

-          Kérlek. Tudom…

-          Mit tudsz? Hogy átvertél? Hogy a nevemben írtad a blogom? Hogy megosztottad a magánéletem az interneten? Hogy azt színleleted, érdekel a kapcsolatom Billel, csak hogy leírhasd? Nem tudsz te semmit! – üvöltöttem vele és már csaptam is be magam mögött a szobám ajtaját.

Csak sírtam és sírtam, míg el nem aludtam. Csak anyuval akartam végre lenni. Távol innen és távol a gondoktól legalább egy hétvégére.

Korán indultam, Nia még aludt. Nem akartam vele úgy sem találkozni. Látni sem bírtam.

Mikor hazaértem, nem volt nehéz kiszúrni, hogy valami bajom van, így anyu első kérdésére elmeséltem neki mindent.

Nem tudott konkrét tanácsot adni. Szerinte, ha Bill elé állok és bevallom mit tettem, elveszítem és még meg is utáltatom magam. Ha belemegyek Tom játékába és elérem, hogy Bill kiábránduljon belőlem, akkor is elveszítem, de talán úgy tényleg könnyebb Billnek. Viszont ő nem látja be, miért Billnek legyen könnyebb. Ha én jobban érezném magam attól, hogy őszinte vagyok, akkor tegyem meg. Hisz így is, úgy is vége a kapcsolatunknak. Talán ha Bill el is hinné, hogy Nia írta a blog nagy részét, még akkor is hazudtam neki abban, amit Magdeburgról mondtam. És végighallgattam milyen lelkifurdalása van, miközben tudtam, hogy rólam van szó. De én két dolgot nem akarok. Az egyik, hogy Bill meggyűlöljön. A másik pedig, hogy összetörjem a szívét. Szeretem őt annyira, hogy inkább tovább hazudok, és csendben kivárom, míg ő szakít velem. Kevésbé fájdalmas lesz… neki.

Én és a gyerekes bosszúm. Megint én húztam a rövidebbet. Megint én esek pofára, és megint én fogok szenvedni. Megint én veszítem el életem szerelmét immár másodszor, és megint magamat fogom utálni érte.

-          Kincsem gondolj bele. Pár év múlva újra megpróbálhatod. – próbálta feldobni a kedvem anyu.

-          Hú de vicces vagy.

-          Miért? Elköltözünk, új külsőt varázsolunk neked, és ezúttal jobban felépítjük a dolgot.

-          Anyu, ne.

-          Jól van. De utálom nézni, hogy kínlódsz. Ha Tom újra úgy beszél veled, majd én ellátom a baját. Az elejétől fogva nem szimpatikus nekem. Lehet újra elbeszélgetek anyucival.

-          Nem akarok visszamenni. – bújtam hozzá.

-          Szívem. Egy Müller lány nem futamodik meg. Légy erős.

-          Annyira szeretem.

-          Tudom. – simogatta meg az arcomat. – A legbénább dolog, amit ilyenkor mondhatok az, hogy jön majd másik. Fiatal vagy még.

-          Te is szereted még aput.

-          Van, ami sosem múlik el nyom nélkül. De tudunk élni így is tovább.

-          Remélem olyan erős leszek, mint te.

-          Te sokszor már most sokkal erősebb vagy.

-          Nia miatt sem akarok visszamenni.

-          Pedig muszáj leszel.

-          Hogy tehette ezt?

-          Haragudott Billre miattad.

-          De nekem ártott ezzel.

-          Tudom. És nem is akarom megvédeni. Szörnyű, amit csinált. Rád is haragudtam, mikor írni kezdted, de legalább őszintén bevallottad nekem. Megbocsáthatatlan, hogy a hátad mögött mindvégig művelte.

-          Egy szakításnál a legjobb barátnőmnek mellettem lenne a helye. És most a legjobb barátnőmmel is szakítok.

-          Adj időt magatoknak.

-          Egyszerűen nem tudok most ezzel is foglalkozni.

-          Szerintem Nia most eléggé megértő lesz ahhoz, hogy adjon időt neked. Csak beszélj vele. Mond el neki, mi történt Tommal. És egyre kérlek.

-          Mire?

-          Ne hitesd el sem vele sem magaddal, hogy ez kizárólag az ő hibája lenne.

-          Pedig sokkal könnyebb lenne másra kenni az egészet, aztán menekülni az egész elől.

-          Tudom szívem.

„Hahó kicsim! Merre vagy? Hívj majd, ha rámérsz. Hiányzol!!” – jött Billtől ez az üzenet.