59. r�sz. Mit kell n�zni?

A kedvem mit sem javult. Anyu pr�b�lkozott, de meg�rtette, hogy nem megy. Ness�nak ugyan meg�g�rtem, hogy h�vom, ha itthon leszek, de nem volt kedvem most �hozz�. Viszont kaptam t�le egy sms-t, amiben boldog sz�let�snapot k�v�nt nekem. Vissza�rtam neki, hogy nagyon k�sz�n�m �s nem felejtettem el, amit �g�rtem. M�g Charles is �zent nekem anyuval. Engem szem�lyesen nem akart felh�vni. Tartott t�le, hogy r�rakn�m a telefont. Tal�n igaza is lett volna.

-          Na j� �n kital�ltam �m, hogy mit�l lesz jobb kedved. – j�tt be vas�rnap kora reggel anyu a szob�mba, mint aki eg�sz �jjel ezen t�rte a fej�t.

-          Gondolod? – d�nny�gtem kib�jva a takar� al�l.

-          Majdnem biztos vagyok benne. Na gyere.

-          Hova?

-          Velem. – fogta meg a kezem �s kikeltett az �gyb�l, hogy az ablakomhoz k�s�rjen.

-          Mit kell n�zni?

Nem v�laszolt csak forgatta a szemeit. �n pedig �jra kin�ztem �s pr�b�ltam r�j�nni, mi az elt�r�s a tegnaphoz k�pest. Mint mikor keresd meg a k�l�nbs�get j�t�k van k�t k�p k�z�tt. Balr�l jobbra haladva. A tuj�k, amiket k�lt�z�skor �ltett�nk �s m�ra sz�p nagyra n�ttek, a k�tsz�n�re festett ker�t�s, mivel egyik�nk sem tudott kiegyezni a m�sik sz�n�vel, a kapu, ami mellett ott �csorog a R�m�b�l hozott postal�d�nk. Nem volt egyszer� hazasz�ll�tani. K�vetkezik anyu kocsija, ami most lett �jra f�nyezve, mivel megh�zta az oldal�t, mikor be akart tolatni a gar�zsba. De h�tr�bb �ll anyu kocsija, mint szokott. �ll el�tte egy feh�r…

-          � de lass� vagy kisl�nyom. – mosolygott, mikor r�n�ztem hitetlen�l.

-          De hisz m�g nincs diplom�m.

-          De biztos lesz. �s h�sz �ves vagy. �s depis, ami rem�lem ett�l kicsit enyh�l majd.

-          Ha ezt tudom… - kezdtem el. – Nem. Ez nem j� vicc m�g.

-          Boldog Sz�let�snapot sz�vem. – mutatott az aut�ra.

Az aut�mra. Egy feh�r A140-es Mercedes, amit h�goly�nak fogok h�vni.

Hogy jobb lett a kedvem? K�ts�gtelen�l. Hogy ez tart�s lett volna? Nem igaz�n.

Anyu a lelkemre k�t�tte, hogy ett�l m�g kit�n� diplom�t akar a kez�be kapni. �s elsorolta az agg�lyait is a vezet�si st�lusommal kapcsolatban. Neh�z sz�vvel, de utamra engedett vissza Hannoverbe. El�sz�r egyed�l a saj�t aut�mmal. Nem f�gg�k senkit�l. Ez j� �rz�s.

Egy k�z�s korai vacsi ut�n indultam vissza, �gy este h�tre �rtem a koll�gium parkol�j�ba. Persze nem volt nekem fenntartott hely, �gy besz�lnem kellett a port�ssal. Egyeztetni a szobasz�momat �s k�rni t�le egy parkol�helyet. Ez ig�nybe vette h�sz percemet, aminek nagyon nem �r�ltem.

Mikor felfel� s�t�ltam az emeletre megcs�rrent a telefonom. Bill h�vott.

-          Szia. – vettem fel.

-          Merre j�rsz kicsim? Eg�sz nap nem h�vt�l.

-          Most �rtem a koll�giumba. Ne haragudj, elrep�lt a nap anyuval. – menteget�ztem.

Pedig eg�sz nap csak r� gondoltam �s neki akartam el�js�golni els�k�nt, hogy megkaptam �lmaim aut�j�t. Mikor el�sz�r be�ltem, m�r ny�ltam is a telefonom�rt. De nem h�vtam fel.

-          Akkor ma m�r nem is l�tlak?

-          F�radt vagyok, ink�bb lefekszem.

-          Georg mondta, hogy te �s Nia veszekedtetek a bulidon. M�g fel is l�kted az elmond�sa szerint.

-          Ja igen. – tettem �gy, mintha nem eml�kezn�k m�r r�.

-          De mi�rt?

-          V�letlen l�ktem fel.

-          De mint vesztetek �ssze?

-          H�ly�n viselkedett. Gondolom az alkohol miatt. Kicsit �sszekaptunk, mikor r�sz�ltam, hogy viselkedjen norm�lisan. Semmi komoly.

-          �rtem. �s milyen volt a h�tv�g�d?

-          J� volt anyuval lenni. De most leteszlek, ide�rtem a szob�nkhoz. K�s�bb besz�l�nk.

-          Kicsim, baj van?

-          Dehogy. Mondom, csak f�radt vagyok.

-          H�t j�. Akkor majd h�vj�l.

-          Rendben. Szia. – tettem is le.

Mikor bel�ptem Ni�t nem l�ttam. De ahogy ledobtam a t�sk�m a szob�mba �rve, m�r meg is jelent a h�tam m�g�tt.

-          Megj�tt�l? – k�rdezte f�l�nken.

-          Mint l�tod. J� �jt. – csuktam r� az ajt�mat.

Le�ltem az �gyamra �s az �lembe vettem a laptopomat. A blogom t�r�lve. Ezt lehetett volna p�r nappal el�bb is.

Nia a jelek szerint r�j�tt, hogy az a legjobb mindkett�nknek, ha b�k�n hagy egy id�re. Hallottam, hogy p�r perc ut�n ment el a szob�m ajtaja el�l. Eszembe jutott az a besz�lget�s foszl�ny, amit p�r napja elkaptam. Amikor arr�l besz�lt valakivel, hogy mennyire b�nja, amit tett �s f�l bevallani. �s �n sajn�ltam �t, ami�rt valami gondja van. �n sem voltam a legjobb bar�tn�, hogy akkor nem k�rdeztem r�. Nem tudom bevallotta-e volna.

A t�v�t egy zenecsatorn�ra kapcsolva kezdtem el rendet rakni �s kipakolni a t�sk�mb�l. R�j�ttem, hogy el�g sok a mosnival�, �gy sz�nes �s feh�r kupacokra osztottam �ket �s kivittem a f�rd�be az �sszeset. El�bb a sz�nes ruh�k mos�s�ra val� programot ind�tottam el �s, am�g az ott elvolt mag�ban, eresztettem f�rd�vizet �s befek�dtem a k�dba.

Mikor egy �ra m�lva azokat kiteregettem, m�r nem volt kedvem v�gigv�rni a feh�r ruh�kat, �gy azt m�snapra hagytam ink�bb �s befek�dtem az �gyamba. Egy sms-t �rtam Billnek.

„Mostm�r lefekszem. Holnap besz�l�nk. J� �jt!” – p�ty�gtem be �s m�r el is k�ldtem.

-          Haver, mi a baj? – k�rdezte �t n�luk Georg.

-          � semmi. – s�hajtott.

-          Na ki vele. – noszogatta �t Tom is.

-          Vikivel valami baj van. Furcs�n viselkedik. Eg�sz h�tv�g�n nem h�vott miut�n lemondta az utat �s ma is ler�zott. Azt �g�rte felh�v ma m�g, de most �rt egy �zenetet, hogy mostm�r lefekszik, holnap besz�l�nk �s j� �jt.

-          M�lik a szerelem? – g�nyol�dott Tom.

-          Nem hinn�m, hogy az lenne. Valami baj van.

-          Ne fesd az �rd�g�t a falra. – pr�b�lta nyugtatni Georg.

-          Mi�ta el�rultam neki, hogy el akarok utazni vele, az�ta megv�ltozott.

-          Tal�n k�rdezd �t meg, mi baja. – Tom.

-          Az lesz.

A suli h�tf�n f�raszt� volt �s hossz�. Az a r�sze k�l�n�sen, hogy ker�ln�m kellett Ni�t. Nem kellett, csak akartam. Mivel eddig minden sz�netben tal�lkoztunk �s �r�k ut�n egy�tt ment�nk kaj�lni, ezt most el�g neh�z volt kivitelezni. Persze mindenki �szrevette, aki ismer minket, hogy valami nagyon nincs rendben. Sokan szemtan�i voltak p�ntek este, hogy fell�ktem Ni�t �s fogalmam sincs, � hogy magyar�zta meg a dolgot. �n annyival elint�ztem, hogy ez a mi dolgunk �s szeretn�m, ha �gy is maradna.

Nem volt kedvem a menz�n egy�tt kaj�lni a szok�sos t�rsas�ggal, �gy be�ltem az aut�mba �s kocsik�ztam. Elmentem egy gyros-t enni egy olyan helyre, ahov� gyalog sosem voltam hajland�. Be�ltem az �tterembe �s ott �lltam neki tanulni eb�d k�zben. Hannover ezen r�sz�n nem n�znek furcs�n az emberre, ha jegyzetel �s olvas egy �tteremben, hisz a v�ros ezen r�sz�ben k�t egyetem �s t�bb k�z�piskola is tal�lhat� egym�st�l nem is olyan messze.

A kocsimhoz tartottam, mikor megl�ttam Tobit. Gondoltam, �gy sem foglalkozik majd velem, �gy kinyitottam az any�s �l�s oldali ajt�t �s betettem a t�sk�m.

-          Viki! – sz�lt oda egy igen ismer�s hang.

-          Georg, szia. – k�sz�ntem mosolyogva.

-          H�t te?

-          Itt eb�deltem.

-          Egyed�l?

-          �gy alakult.

-          Nem j�ssz �t? Bill biztos �r�lne, elvisz�nk.

-          Kocsival vagyok.

-          Van kocsid?

-          Bizony. – mutattam b�szk�n az �n h�goly�mra.

-          Wow ez a te g�ped?

-          Igen. Tegnap kaptam anyut�l.

-          Sz�p. – b�logatott elismer�en.

-          K�szi.

-          J� l�tni, hogy j� kedved van.

-          Ezt hogy �rted?

-          Na j�. Van egy kis id�d? Megeb�delek �n is �s k�zben besz�lget�nk egyet.

-          Nem is tudom.

-          Ut�lok egyed�l enni. Csak nem hagysz magamra. – pislogott k�rlel�en.

-          Na j�. De t�bbet ne n�zz �gy r�m.

Becsuktam az ajt�t �s beriasztottam.