65. r�sz. �s tess�k.

-          Szia. – j�tt oda az �gyamhoz. – J� �tv�gyat.

-          K�szi.

-          Hogy vagy?

-          Pont ahogy kin�zek. – suttogtam.

-          Gy�ny�r� vagy.

-          Minek j�tt�l ide?

-          Agg�dtam �rted.

-          Igen anyu is ezzel trakt�lt. De h�sz �vig nem agg�dt�l. Most m�gis hogy t�rt ez r�d? – �rdekl�dtem g�nyosan �s l�ttam, hogy let�rtem az eddigi j�kedv�t.

-          Any�d nagyon agg�dott �s felh�vott.

-          J� ezt m�r tudom. �s te �tj�tt�l, mert te vagy a nap h�se.

-          Na j� hagylak. L�tom, nem vagy m�g felk�sz�lve erre.

-          Hogy ne lenn�k? �n mondtam. Nem kellesz, ahogy �n sem kellettem neked. Tal�n �jabb h�sz �v m�lva felkereslek, de ne rem�nykedj�nk ebben az�rt.

-          Tiszta any�d vagy.

-          H�t m�s sz�l�minta megfigyel�s�re nem nagyon volt lehet�s�gem, de gondolom, ezt nem kell magyar�znom pont neked.

-          Jogos. �s egy ideig m�g el is viselem a viselked�sed.

-          Mily nagylelk�.

-          De a t�ny, hogy az ap�d vagyok, nem v�ltozik. �s azt akarom, hogy tudd, hozz�m b�rmikor j�hetsz, t�rt karokkal v�rlak. M�g akkor is, ha rajtam vezeted le a mag�n�leti gondjaidat �s a lelki �llapotod. – �llt fel.

-          Charles.

-          Igen? – fordult vissza az ajt�b�l.

-          Semmi. Mindegy. – feleltem �s ettem ink�bb tov�bb.

Igaz�b�l nem tudom, mit akartam mondani neki. Tal�n kicsit er�s volt, amiket megint a fej�hez v�gtam. Tal�n kicsit jobban beleg�zoltam a lelk�be a kellet�n�l. �s � bel�m l�tott. Tudta j�l, hogy csak az�rt vagyok hajland� besz�lni vele, mert nem anyun akartam levezetni a felgy�lemlett dolgokat.

Nem b�rtam sok kaj�t magamba dikt�lni. Nem volt �tv�gyam. Aludni nem tudtam m�r. F�jt a fejem, de anyu m�r hozta is a gy�gyszereket, amiket az orvos fel�rt nekem. Ezek hamar enyh�tett�k a t�neteket, �gyhogy ki is sz�lltam v�gre az �gyb�l. Le akartam m�r venni a pizsam�mat, zuhanyozni akartam, megmosni a hajam a fogam �s leveg�re menni.

-          Jaj hagyj m�r b�k�n, k�ny�rg�m neked. – vettem fel a telefont, mikor megl�ttam, hogy Tom nev�t jelzi ki.

-          Ok� csak egy perc az eg�sz.

-          Az sok. Figyelj. Szarul vagyok, �pp a zuhanyf�lk�be k�sz�l�k bel�pni �s te vagy az utols� ember, akivel besz�lni akarok.

-          Sz�p h�z�s volt idek�ldeni a bar�tn�det.

-          Na j�. Szia. – nyomtam meg a piros gombot, ami egyb�l megszak�totta a besz�lget�st.

Meddig fog m�g sz�vatni? Ok�, hogy � �lvezi �s att�l m�gjobban, hogy m�g sz�rakozhat is velem. Biztos nagyon j� dolog ez… De j� az is, hogy Nia m�r m�sodszor tesz be nekem…

Miut�n lezuhanyoztam, ki�ltem egy kicsit a teraszra egy hatalmas b�gre forr� te�val. Anyu is csatlakozott �s besz�lgett�nk. Ki�nt�ttem neki a lelkemet �s � t�relmesen v�gighallgatott. Csak elmondtam, mit �rzek. Elmondtam mennyire rem�nytelennek �rzem a helyzetet, mennyire f�j �s mennyire �ssze vagyok t�rve. �s a legrosszabb, hogy nem tudom, Bill hogy van. Mit gondol most r�lam, mit �rez. Ha tehetn�m, megvigasztaln�m, de ez ugye abszurd. De ki fogja �t megvigasztalni? Ki hallgatja majd meg? Tom biztos csak bizonygatja, hogy � megmondta, �s k�zben engem mond el mindenf�le ribancnak.

Megbesz�ltem anyuval hogy szerd�ig itthon maradok. Szombat van. Lesz p�r napom, hogy feldolgozzam a vesztes�gem.

Vas�rnap d�lel�tt h�vott Nessa �rdekl�dve, hogy vagyok. Mondtam neki, hogy �tj�het, ha gondolja eb�dre, de lehet, hogy elkapja. Nem nagyon �rdekelte, mivel h�sz perc m�lva m�r kopogott is. Az apja elhozta, de � nem j�tt be. Egy�tt t�lt�tt�k a d�lut�nt, �n fek�dtem az �gyamban, � le�lt mell�m �s besz�lgett�nk. Anyu s�tit s�t�tt, te�t f�z�tt �s n�ha � is csatlakozott hozz�nk.

J� volt kicsit jobban megismerni �t. �s tan�csokat adni neki. Kicsit cserfes �s egyb�l r�mz�d�tott egy rak�s probl�m�t, amikre �n pr�b�ltam a lehet� legjobb tapasztalataimhoz m�rten tan�csot adni. Kicsit elterelte a figyelmem Billr�l. Legal�bbis addig, m�g sz�ba nem j�tt a pasi t�ma. Ink�bb fi� t�ma, hisz � m�g csak tizenn�gy �ves, azok m�g nem pasik.

-          J� reggelt. – h�zta el anyum a f�gg�ny�m.

-          Aha.

-          Hogy vagy?

-          J�l.

-          M�rj�nk l�zat?

-          Nem kell. J�l vagyok. Csak aludn�k m�g.

-          Nem fogsz, ha megl�tod mi �rkezett h�sz perce faxon.

-          Na ne csig�zz. – d�nny�gtem unottan.

-          Megjelent a cikk, amire a jegyed kapod. Elk�ldte a tan�rod.

-          Mi? – pattantak ki a szemeim. – Milyen cikk? Add ide! – �ltem fel �s kikaptam a kez�b�l. – Neee. Ezt ne.

-          Nem �gy volt…

-          Hogy nem jelenik meg. De akkor… - �s m�r t�rcs�ztam is.

-          Hah�. – vette fel Nia.

-          Te nem tudod hogy jelenhetett meg a cikkem?

-          De igen. A csoportt�rsaid sz�ltak, hogy le kell adni p�ntek estig. Ott volt az asztalodon, feladtam.

-          Klassz.

-          Baj? Csak seg�teni akartam.

-          Elolvastad?

-          Persze.

-          �s?

-          Ez m�g ak�r j�t is tehet.

-          Komolyan a h�gom fele olyan gyerekes, mint te vagy. – anyu k�r� tekintettel n�zett r�m. – Na mindegy.

-          Most baj?

-          Nem akartam, hogy megjelenjen.

-          Honnan tudhattam volna.

-          Igazad van. Mindegy. Bocs.

-          Mikor j�ssz?

-          Szerd�n.

-          V�rlak.

-          Ok�. Szia. – tettem le.

-          Nem kenhetsz mindent r�. Hab�r kicsit t�nyleg szeleburdi.

-          Anyu ez a cikk nem szabadott volna, hogy megjelenjen.

-          Mi�rt? Aranyos.

-          Aranyos? H�t k�ssz. Fogadok Tom m�g ma felkeres, hogy k�z�lje, gyenge pr�b�lkoz�s volt. – fogtam a fejem. – �s tess�k. – mutattam a telefonom kijelz�j�t. – Szia Tom. Gondolom olvastad a cikket.

-          Milyen cikket?

-          Mi�rt h�vt�l?

-          Mert r�mraktad m�ltkor.

-          �s az�ta v�rt�l?

-          Dehogy. Csak sz�lni akartam, hogy ez a cikk gyenge pr�b�lkoz�s volt.

-          Ez komoly? Most minden m�sodik nap fel fogsz h�vni valami�rt?

-          Unatkozom.

-          Hagyj m�r engem b�k�n l�gy sz�ves. Komolyan, mit k�ne tennem?

-          Nem tudn�l mit.

-          Bill tudja, hogy h�vogatsz?

-          Dehogy. Bill nem akarja, hogy sz�ba �lljak veled. Tart t�le, hogy azt is felhozn�d ellen�nk egy szaftos kis cikkben.

-          Mi van?

-          H�t valahonnan azt hiszi, hogy a blogodat meg is akartad jelentetni nagy nyilv�noss�g el�tt.

-          Te szem�t.

-          Most mi�rt?

-          Milyen �rz�s? �r�lsz? Boldog vagy? �nel�g�lt? Mit �rzel ilyenkor?

-          Hidd el nem vagyok boldog. Az �cs�m szenved miattad. Mit �rzek? El�gt�telt. Szenvedj te is.

-          Rajtam t�lt�d ki a d�h�det ugye? Linda a volt szerelmed. Szeg�ny kicsi Tom r�baszott �s nem tudta megbosszulni, mert a szob�j�ban s�rdog�lt �sszet�rt sz�vvel. Meg�rdemelted.

-          J� veled dum�lni.

-          Te nem vagy norm�lis.

-          Te sem ha azt hitted, annyiban hagyom ezt az eg�szet.

-          Beteg vagy.

-          Jaj hallottam, te is. Vagy ez is csak egy pr�b�lkoz�s volt, h�tha Bill megsajn�l?

-          �n semmit nem tettem ez �gyben. Semmit. Nem k�rtem Ni�t hogy menjen oda, nem akartam, hogy megjelenjen a cikk �s t�nyleg influenz�s lettem, amit m�g neked sem k�v�nn�k, hidd el.

-          Kedves. H�t jobbul�st. �s aranyos, hogy nekem magyar�zkodsz. De �n nem adom tov�bb az �cs�mnek, ne rem�nykedj.

-          Neked nem velem van bajod Tom, �s ezt mindketten tudjuk. �s most elk�sz�n�k. Rem�lem, h�vsz m�g.

-          V�rom tov�bbi akci�idat �s jelentkezem.

-          Menj a francba.

-          Szia. – tette le.