66. rész. Ír ilyet, aki nem szeret?

-                                  Miért nem hagyod őt békén haver? – kérdezte őt Georg, mikor letette a telefont.

-                                  Élvezem. Miért, szerinted nem érdemli meg?

-                                  Szerintem értelmetlen.

-                                  Ez a cikk is csak egy újabb szánalmas próbálkozás.

-                                  És miért nem olvashatja el Bill?

-                                  Persze. Még a végén megsajnálja.

-                                  De Tom. Miért baj, ha mondjuk Bill megbocsát Vikinek? Mi van, ha Viki tényleg szereti őt és tényleg igazat mondott.

-                                  Ja persze.

-                                  Hello. – jött le Bill az emeletről.

-                                  Szia. Téged látni itt lent?

-                                  Csak egy ásványvízért jöttem. Már itt sem vagyok.

-                                  Haver nem mozdulunk ki? Olyan klassz idő van. – próbálkozott Georg.

-                                  Nem kössz. Az mi?

-                                  Ja egy újság mindegy. – dobta is a kukába Tom.

Georg megvárta, míg Bill szobájának ajtaja ismét becsukódik és csak akkor kezdett rá.

-                                  Legalább én hagy lássam. Kíváncsi vagyok mi az, amitől annyira tartasz.

-                                  Én nem tartok semmitől.

Georg elolvasta és mikor Tom már nem zavarhatott be, felosont Billhez.

-                                  Mi az? – kérdezte Bill.

-                                  Haver tudnod kell, hogy én is meglepődtem azon, ami történt és tudom, hogy ki vagy…

-                                  Nem akarok erről beszélni. – vágott a szavába.

-                                  Nem is kell. De ezt olvasd el. – adta oda neki az újságot.

-                                  Mit?

-                                  Viki cikke. Rólad.

-                                  Nem vagyok rá kíváncsi.

-                                  Pedig jó lenne, ha az lennél.

-                                  Miért? Mi értelme lenne több hazugságot olvasni?

-                                  Szerintem nem hazudik.

-                                  Akkor járjál vele te.

-                                  Tudod én megtenném, ha nem téged szeretne. És te nem szeretnéd őt annyira.

-                                  Nem szeretem.

-                                  Aha.

-                                  Georg nem fogom elolvasni.

-                                  Akkor majd én elolvasom neked.

-                                  Minek csinálod ezt?

Georg válaszként elkezdte olvasni.

-                                  Bill a hús vér ember. – olvasta fel a címet. – Bill Kaulitz hazánk évek óta elismert és méltán sikeres énekese. Sokan sokfélét állítanak róla, rengetegen félreismerik és csal találgatnak milyen is ő valójában. Olvashattunk már hányattatott sorsáról, de az ország legboldogabb fiatalja címet is „elnyerte” már több cikkben. Volt szerencsém interjút készíteni vele. Érdekes személyiség, érdekes téma. Nos az alábbi rövid interjú pont erre akar rávilágítani. – Billre nézett, aki unottan hallgatta. – Az interjút azt ismered.

-                                  Igen.

-                                  Az interjú készítése alatt Bill végig közvetlen volt és kedves. Őszinte válaszokat kaptam a kérdéseimre és egy őszinte embert láttam magam előtt. Egy tiniből érett férfi lett. Különleges férfi. Boldog és kiegyensúlyozott. Elfogadja, ha valami nem úgy megy, ahogy azt ő tervezte, elfogadja, hogy pár szabálynak meg kell felelnie, mert tudja, mit kap cserébe. Rajongókat, világ körüli turnét, elismerést és persze, hogy ne rugaszkodjunk el a valóságtól, rengeteg pénzt. Amit ő nem két kézzel szór. Nem szállt el, inkább megmaradt annak a tini srácnak, aki a garázsban dalolászott és várt a lehetőségre. Egy fantasztikus embert ismerhettem meg a személyében, akinek a társaságában lenni szinte megfogalmazhatatlan. Ahogy belép a szobába, minden tekintet rá figyel. Ahogy elkezd beszélni, mindenki issza a szavait. - És igen, sokat beszél. De ő egy művész lélek, nem fejezheti ki magát tőmondatokban. – A rajongó lányoknak azt kell mondjam, Bill igenis létezik. Nem egy eszménykép, ő valós személy. – Georg ismét Billre nézett. – Ennyi.

-                                  Szerinted ír ilyet egy lány, aki nem szeret? – kérdezte Bill egy rövid szünet után halkan.

-                                  Szerintem kizárt. Sőt aki ebből nem vágja le, hogy a cikk írója fülig szerelmes lett beléd, az totál idióta. 

-                                  Hé mit csináltok? Nem megy… Elolvastad? – kérdezte Tom, meghökkenve, hogy Bill ágyán látja az újságot.

-                                  Én olvastam el neki. – felelte dacosan Georg.

-                                  Most  mit csináljak? – állt fel Bill az ágyról. – Talán tényleg igazat mondott?

-                                  Na pontosan ez volt a célja a hülye kis firkálmánnyal.

-                                  De ha ő végig átvert, most miért akarná, hogy azt higgyem, szeret?

-                                  Jogos. – csatlakozott Georg az okfejtéshez.

-                                  Kit érdekel? Az már önmagában nem elég, hogy hazudott? Hogy másnak adta ki magát? Hogy azzal a céllal találkozgatott veled, hogy revansot vegyen? El sem hiszem, hogy te most még gondolkodsz.

-                                  Szeretem őt Tom. Minden megoldás érdekel, ami esetleg kecsegtet a reménnyel, és bebizonyosodik, hogy Viki tényleg életem szerelme és nem hazudott nekem.

-                                  Csak álltatod magad tesó. Hidd el, én sajnálom.

-                                  De ez a cikk már elkészült mielőtt… szóval mielőtt szakítottunk.

-                                  Igen. De olvastad azt akkor?

-                                  Nem.

-                                  Na látod. Honnan tudod, mi volt benne valójában? Honnan veszed, hogy nem volt-e az is a kis tervének a része?

-                                  Francba Tom!

-                                  Ne engem okolj öcsi. Hidd el, ha ez a lány megérdemelne téged, hagynám szó nélkül. De minket több hülye picsa nem fog az orrunknál fogva vezetni. Majd szépen kiszeretsz belőle és elfelejted ezt az egészet.

-                                  Tudom, ne haragudj. De én annyira… áh. – ült vissza az ágyára.

-                                  Adj időt magatoknak. – próbált megoldást találni Georg is.

-                                  Ha akarod, hívd fel. Hívom is neked, ha kell, tessék. – vette elő a telefonját. – De aki egyszer egy ekkora dologban hazudik, az másban is. Mennyi mindenről kiderült, hogy nem igaz?

-                                  De akkor miért jelentette meg ezt? – tolta bátyja orra alá az újságot.

-                                  Fogalmam sincs. Nem tudok mindenre magyarázatot. Állítólag nem ő… - akadt el a mondatban.

-                                  Hogy mi?

-                                  Basszus. Jó. Szóval azt mondja, nem ő volt, hanem Nia.

-                                  Beszéltél vele?

-                                  Igen. Felhívtam, hogy szóljak, hagyjon fel a próbálkozással, mert esélytelen.

-                                  Tom, megkértelek, hogy hagyd őt békén.

-                                  Tudom. Békén is hagyom. De ha Nia adta be a cikket Viki helyett, akkor máris meg van a magyarázat.

-                                  És pedig? – kíváncsiskodott Georg.

Kicsit unta már, hogy Tom mindenáron le akarja beszélni Billt rólam.

-                                  Viki megírta ezt, mikor együtt voltatok. Tündibündi édibédi és ettől te mégjobban szereted őt. Most már nem akarta ő beadni, és egyébként nincs is itt Hannoverben, szóval…

-                                  Hol van? – vágott a szavába Bill.

-                                  Otthon, mindegy. Szóval Nia beadta, mert az a nő is hibbant én mondom. Azt akarja elérni, hogy megbocsáss a barátnőjének, mert lelkifurdalása van.

-                                  Miért lenne neki?

-                                  Jaj már, mindent én sem tudhatok. – próbálta lezárni a témát, belül forrongva, amiért állandóan elszólja magát. – De tudod mit? Engem ez nem érdekel. Viszont azt nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy őrlöd magad egy ilyen lány miatt. És még gondolkodóba esel, mit tégy. Nem fér a fejembe.