71. r�sz. Nem tudom, milyen lenne.

Furcsa �s kicsit ijeszt� �rz�s volt a tudat, hogy v�ge a sulinak. Most m�r a magam ura vagyok. Dolgoz� n� leszek saj�t keresettel. A karrierem m�r egy h�napja elkezd�d�tt ann�l az �js�gn�l, ahol a gyakorlatom t�lt�ttem. Felvettek �lland�ra, aminek nagyon �r�l�k. A sz�rakoztat� rovatn�l �rhatom a cikkeimet. Mozi, sz�nh�z, koncert, ki�ll�t�sok �s �gy tov�bb. �lm�nybesz�mol�k, kritik�k, interj�k �s minden, ami az �js�g�r�s velej�t adja. Az a cikkem anno, amit Billel k�sz�tettem, j� benyom�st tett a f�szerkeszt�re. T�bb cikket is �rtam az�ta �s elmondhatom, hogy sokat fejl�dtem.

Reggel �gy �bredtem, hogy tudtam, ez az �n lak�som. �gy d�nt�ttem, ezt m�g valakinek meg kell k�sz�nn�m. Felh�vtam az el�z� tulajt.

-          David Jost. – vette fel.

-          Szia. Viki vagyok.

-          Viki, szia. Mi �js�g?

-          Csak meg szeretn�m k�sz�nni, hogy eladtad a lak�st.

-          Ugyan.

-          Tudom, milyen fontos volt neked.

-          Neked is az. �s j� tulajra tal�lt. Plusz most m�r kidobhatod a b�toraimat.

-          Megtartom �ket. Hozz�n�ttek a lak�shoz.

-          Ennek �r�l�k. Ja �s gratul�lok a diplom�dhoz.

-          K�sz�n�m.

-          Szeptembert�l �jra st�di�ba vonulunk a sr�cokkal. K�sz�thetn�l p�r interj�t vel�k, ha �gyis Hannoverben lesz�nk. Kell a h�rver�s, �s azt csiripelt�k a verebek, hogy �j �js�g�r� ker�lt a laphoz. – c�lozgatott kedvesen.

-          Ez j�l hangzik.

-          Akkor m�g err�l besz�l�nk. A sz�mod elmentem.

-          Rendben.

-          De most mennem kell, ha nem haragszol.

-          Dehogy. Nem akarlak feltartani. Csak meg akartam k�sz�nni.

-          Igaz�n nagyon sz�vesen.

-          Szia.

-          Szia.

Bill… nem l�ttam az�ta. Mi�ta �gy n�zett r�m. Mi�ta r�j�tt ki vagyok. Ezalatt a k�t �s f�l �v alatt rengeteget gondoltam r�. Volt, hogy azonnal l�tni akartam, volt, hogy fel akartam h�vni �s volt, hogy f�ltem egy v�letlen �sszefut�st�l. Gondoltam r�, vajon mi lehet vele. Rengeteget gondoltam r�, mi lett volna, ha nem mondok le r�la.

Nem tudom milyen lesz �t �jra l�tni, ha t�nyleg interj�t k�sz�tek vel�k szeptemberben.

-          Milyen Viki? – k�rdezte Tom Davidot, mikor letett�k a telefont.

-          Az a Viki. – b�logatott, mert tudta, hogy egy�rtelm� valami�rt sz�mukra.

-          Minek h�vott fel t�ged?

-          Eladtam neki a lak�som.

-          Hannoverben �l? – �rdekl�d�tt Bill is m�r.

-          Igen. Lediplom�zott �s leszerz�d�tt ahhoz az �js�ghoz. �gyhogy ha ott lesz�nk interj�t is k�sz�t veletek.

-          �?

-          Igen. Ne mond, hogy ez m�g ennyi id� ut�n is kellemetlen lenne.

-          Dehogy. – v�gta r�.

-          Na j� sr�cok. �n most megyek a dolgomra. K�s�bb besz�l�nk. – k�sz�nt is el David az ikrekt�l �s elment.

-          Mi van �csi?

-          Semmi. – s�hajtott.

-          Nem akarsz vele tal�lkozni, ugye?

-          Nem tudom milyen lenne.

-          Hogyhogy milyen? Annak m�r t�bb mint k�t �ve.

-          Mintha tegnap lett volna. – szomorodott el.

-          Szokt�l m�g r� gondolni. – vette ki �ccse viselked�s�b�l.

-          El�fordul. – felelte halkan.

-          Durva, hogy ekkora hat�ssal volt r�d az a kis id�, am�g egy�tt voltatok.

-          Durva. – ism�telte.

-          Na de nem depizel t�bb� miatta. Rengeteg id� telt el, tov�bb l�ptetek, biztos neki is van m�r valakije az�ta.

-          H�t most ett�l sokkal jobb kedvem lett.

-          Lett volna alkalmad tavaly is tal�lkozni vele az oszt�lytal�lkoz�n, amire ugye pont miatta nem ment�l el.

-          � sem.

-          Honnan tudod?

-          Megk�rdeztem valakit. De r�j�ttem, hogy pont �n vagyok az, aki miatt nem ment el. Hisz ott al�ztam meg…

-          Mindenki el�tt. – folytatta Tom. – Tudom.

-          Na j� hagyjuk is. – �llt fel a fotelb�l. – Menj�nk f�r�dni, megs�l�k itt bent.

M�g egy h�tig maradtam Hannoverben, azt�n j�hetett a j�l meg�rdemelt ny�ri sz�net. A f�szerkeszt� elengedett, ha valami munka van arra m�g �gyis ott van az, akinek a hely�re augusztus v�g�t�l ker�l�k. �s ha addig kellen�k, kocsiba �l�k �s megyek is.

Egy�tt ment�nk el nyaralni n�gyen. Anyu, Nessa, Charles �s �n. Most el�sz�r, mi�ta �jra egy�tt vannak.

Spanyolorsz�g egy gy�ny�r� kis v�rosk�j�ba utaztunk �s t�lt�tt�nk ott el k�t hetet. Nagyon j�l �rezt�k magunkat. Nessa �s �n el�g k�zel ker�lt�nk egym�shoz az id� sor�n. �gy ut�lag m�r nagyon �r�l�k, hogy adtam es�lyt neki �s megismertem. Felel�ss�gteljes n�v�r lehetek a szem�ben. Elmondja nekem legf�ltettebb titkait �s kik�ri a tan�csomat mindenben. �lt�zk�d�s �s pasik a k�t f� t�ma persze. Bar�tn�k lett�nk, akik nagyon j� testv�rek. Elnyertem a bizalm�t �s � is az eny�m. M�g azt is eln�zi m�r nekem, hogy Charlest nem sz�l�tom apunak, �s nem ker�ltem vele is k�zeli kapcsolatba. Az tal�n sosem fog menni nekem. De �r�l�k, hogy anyu �jra igaz�n boldog. �n persze bizonytalan vagyok, hisz m�r egyszer elhagyta �t. Ki biztos�t arr�l, hogy ez nem t�rt�nik meg �jra. Most m�r nem csak egy magzat vagyok anyu has�ban, van v�lem�nyem �s megv�dem �t b�rmit�l, ha kell.

De meg�g�rtem anyunak, hogy nem bizalmatlankodok, ink�bb pr�b�lok b�zni az ap�mban.

Hamar eltelt a k�t h�t �s mehettem is vissza Hannoverbe.

A ny�r �gy telt el. Ing�ztam Dortmund �s Hannover k�z�tt. Mikor az egyik v�rosban voltam, a m�sikba v�gytam. Dortmundb�l hi�nyzott az �n�ll�s�g, a m�r j�l megszokott mag�ny, Hannoverb�l pedig anyu �s az otthoni nyugis l�gk�r, ahol gondoskodik r�lam az �n �ldott j� �desany�m.

Sokszor eszembe jutott, hogy k�zeleg a szeptember. Nem tudtam, David mennyire gondolta komolyan, hogy �n k�sz�tsek interj�kat a fi�kkal. �s nem tudtam, mennyire �llok k�szen r�, ha elj�n az ideje.

Augusztus utols� het�ben t�rtem vissza �jra Hannoverbe. Nia megk�rt, vigyem el, �gy � is velem tartott.

-          Na �s milyen? – k�rdezte, mikor oda�rt�nk a koll�giumhoz.

-          Mi?

-          Egyed�l �lni a saj�t lak�sodban �s dolgozni.

-          Hamar meg lehet szokni. De alig egy �v �s te is megtudod.

-          J� lett volna nem elsz�rni. – s�hajtott.

-          Tudod, ha nekem lett volna valakim, tal�n �n sem tudtam volna ennyire els� helyen kezelni a tanul�st.

-          Nem tudom melyik�nk j�rt jobban. – pr�b�lta komolytalanabbra venni a hangv�telt.

-          H�t ezt �n sem. – gondolkodtam t�nyleg el.

-          Sajn�lom.

-          Mit? Nem rajtad m�lik, hogy egyed�l vagyok.

-          Nem k�zvetlen�l.

-          Nia. Hagyjuk. Eml�kszel? Megbesz�lt�k.

-          Hi�nyzol. A koleszb�l, az �letemb�l.

-          Most mennem kell. – utaltam finoman arra, hogy nem akarok err�l besz�lni, �s hogy sz�lljon m�r ki.

-          Akkor majd besz�l�nk.

-          Rendben. J� suliz�st.

-          J� munk�t. – sz�llt v�gre ki.