73. r�sz. Mikor tudn�nk tal�lkozni?

Mikor v�gre biztons�gos helyre �rtem – haza – m�r cs�rg�tt is a telefonom. Egyb�l gondoltam, hogy ez a kocsi tulaja lesz. Felk�sz�ltem minden rosszra. De a lehet� legrosszabbra nem.

-          Igen tess�k? – sz�ltam bele nyugodtan.

-          Hello. Ezt a telefonsz�mot hagyt�k a sz�lv�d�m�n.

Nem mertem visszak�rdezni j�l hallom-e, kivel besz�lek.

-          Hal�. – sz�lt �jra.

-          Szia. – k�sz�ntem.

-          Viki? – k�rdezte �szinte meglepetts�ggel.

-          Igen.

-          Te t�rted meg a kocsim?

-          Ezek szerint igen. – feleltem m�g mindig halkan �s leblokkolva.

-          Hu h�t ez…

-          Sajn�lom. �n csak… - eszembe jutott, hogy nem mondhatom el, mi el�l menek�lve t�rtem �ssze a kocsij�t. – siettem �s kev�s volt a hely.

-          L�tom. – felelte �s valami�rt meg�rt�st hallottam a hangj�ban.

Nem volt ideges, teljesen megv�ltozott a hangja mi�ta tudja, �n vagyok az.

-          Bill t�lts ki egy bet�tlapot �n al��rom. Ne haragudj, t�k b�na vagyok. Id�n m�r harmadszor h�zom meg a kocsim.

-          Nem kell nekem bet�tlap. Felejts�k el.

-          Biztos?

-          Persze. Nem vagyok r�szorulva a biztos�t� p�nz�re �s v�g�lis nem akkora nagy a k�r.

-          Ha nem �n…

-          Nem tudom. Nyilv�n nem. – v�laszolt fel sem tett k�rd�semre.

-          Sz� sem lehet r�la, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretem, �s �gy int�zz�k el az �gyet, mintha nem kiv�telezn�l velem csak mert… sz�val mert ismerj�k egym�st?

-          Visszah�vhatlak? Van egy kis dolgom.

-          Persze.

-          K�szi. Szia. – tette is le.

-          Na mi volt? – �rdekl�d�tt Tom egyb�l, ahogy Bill �jra megjelent az asztaln�l.

-          Ezt nem fogod elhinni.

-          Mit?

-          Viki volt az. Ahogy innen elment val�sz�n�leg pont el�lem menek�lve, �gy t�rte meg a kocsim.

-          Az igen. Gondolod v�letlen?

-          Honnan tudta volna a k�t h�napos aut�mr�l, hogy az eny�m? Sosem l�thatta. De nem is ez a l�nyeg.

-          Miben maradtatok?

-          Abban, hogy visszah�vom. Azt mondtam, dolgom van. De ha bet�tlapot akarunk t�lteni, ahhoz elengedhetetlen, hogy tal�lkozzunk.

-          Minek szarozol a biztos�t�val �csi?

-          � szeretn� tisztess�gesen int�zni, ha m�r � okozta a k�romat.

-          Sz�val tal�lkozni akar veled.

-          Gondolod?

-          Szerintem nyilv�nval�.

-          �s ha annyira tal�lkozni akarna velem, mi�rt menek�lt el innen, mikor megl�tott?

-          Mert velem volt�l. – jutott esz�be Francisk�nak ez a lehet�s�g. – Azt l�tta, hogy egy l�nnyal k�v�zol kettesben.

-          Na j� mit csin�ljak?

-          Akarsz tal�lkozni vele? – Gustav.

-          L�tni akarom. – v�gta r� kicsit sz�gyell�sen.

-          Tudtam. – vigyorgott Tom. – Akkor h�vd fel �s k�veteld azt az idi�ta bet�tlapot.

-          Az lesz. – emelte �jra f�l�hez a telefont.

-          Igen? – vettem fel.

-          Szia. Bill vagyok.

-          Szia.

-          Mikor tudn�nk tal�lkozni?

-          Mikor mi? – v�gtam r�.

Nem tudtam magamban tartani sajnos.

-          Mikor tal�lkozunk? – hallottam a hangj�n, hogy mosolyog.

-          �n ma eg�sz nap r��rek.

-          Kett�kor a parkban? Szereznem kell m�g pap�rt addig.

-          Nekem van. Tartok magamn�l, rutinos vagyok ebben.

-          Akkor kett�kor.

-          Ott leszek.

-          Szia.

-          Szia.

Az �rz�s, ami �tfutott a testemen, megmagyar�zhatatlan. Olyan izgatott lettem, mint m�g ezel�tt soha. Szinte bele is sz�d�ltem.

-          Tal�lkozom Billel. – sz�ltam bele szinte vinnyogva anyunak.

-          Mostan�ban nem men� a k�sz�n�s miel�tt besz�lgetni kezd�nk?

-          Anyu ne m�r. Bill felh�vott. Az � sz�lv�d�j�n hagytam a cetlimet, az � bmw-j�t t�rtem meg. Kett�kor tal�lkozunk.

-          Tudod ha nem lenn�l, ki k�ne tal�lni.

-          �n sem hiszem el.

-          Azon gondolkodom mi�rt nem t�rted �ssze m�r kor�bban a kocsij�t.

-          Mostan�ban az a men�, hogy g�nyol�dunk szerencs�tlen l�nyunkon?

-          Nem vagy te olyan szerencs�tlen. Gondolj bele. Mi�ta akarsz m�r tal�lkozni vele?

-          J� de az�ta m�r sok id� telt el.

-          Te m�g mindig oda vagy �rte. A vak is l�tja. �s szerintem Bill nem szorul r� m�s p�nz�re. Ha nem akarna tal�lkozni veled, nem tal�lkozn�tok �s k�sz. Holnap m�r csillogna �jra a kocsija, mintha mi sem t�rt�nt volna.

-          Gondolod?

-          Igen.

-          Olyan kev�s id�m van. �ssze kell szednem magam. Mit vegyek fel? �r isten, tal�lkozunk. Kettesben. Mir�l fogunk besz�lgetni?

-          Gyan�tom, hogy a k�r�lm�nyekr�l �s adatokr�l.

-          T�k j� veled besz�lgetni.

-          �n csak azt akarom, hogy lehiggadj. Ne p�r�gj t�l. Ne l�ssa rajtad, hogy legsz�vesebben a nyak�ba boruln�l.

-          Ehhez el�bb err�l magamat le k�ne besz�lnem. – nevettem el magam.

-          H�vj fel, hogy mi volt. Ja �s t�k mindegy mit veszel fel. Sosem az sz�m�t.

-          K�szi anyu.

-          �s sz�vem. Ha kider�l, hogy t�nyleg csak a kocsi miatt akar tal�lkozni, ne l�ssa rajtad, hogy elkeseredsz.

-          Igyekszem majd.

-          Hihetetlen, hogy m�g mindig az �n kisl�nyom vagy.

-          Eml�kszel mikor meg�g�rtem, hogy nem n�v�k fel sosem, hogy ne vesz�ts el engem?

-          Persze. A hetedik sz�let�snapodon volt.

-          Betartom.

-          Na menj, ne �rzelg�sk�dj�k mikor kilom�terekre vagy t�lem.

-          Rendben. Puszi anyucik�m.

-          Puszi kisl�nyom.