74. r�sz. Ez fura.

Pr�b�ltam lehiggadni, de mire elj�tt a f�l kett� m�r tot�l ideg voltam. Csak b�multam ki az ablakon, n�ztem a parkot �s megl�ttam Bill kocsij�t t�r�tt l�kh�r�t�stul meg�llni a parkol�ban. Kor�bban j�tt. J�val kor�bban. Most mit tegyek? Menjek �n is le, hogy lev�gja, ez�rt cs�ngtem az ablakomban eg�sz d�lut�n? Vagy v�rjam ki a k�t �r�t, �s akkor menjek le, mint aki csak �gy mell�kesen ide is elj�tt a sok m�s dolga mellett?

-          Szia. – l�ptem, oda hozz� a kocsija mellett alig k�t perc m�lva.

Igen, rohantam a l�pcs�h�zban �s eg�sz addig, ahol biztos nem l�thatta mekkora idi�ta vagyok.

-          Kor�bban j�tt�l. L�ttam az ablakb�l.

-          Ja t�nyleg. El is felejtettem, hogy David lak�s�ban laksz.

-          M�r az eny�m. – er�ltettem mosolyt az arcomra.

�gy n�zt�nk egym�sra, mint akik �r�kon �t val� besz�lget�s ut�n kifogytak az �sszes l�tez� t�m�b�l.

-          Hoztam pap�rt. – ny�jtottam fel� megt�rve a csendet.

-          K�szi. Tollat is?

-          Egy perc �s hozok. Maradj itt. – ezt m�r nem tudtam mi�rt tettem hozz�.

Val�sz�n�leg csak az�rt, mert nem kicsit j�ttem zavarba.

Megfordultam �s fut�l�p�sben mentem a h�zig. Bill m�r nem l�thatott a l�pcs�h�zban, ahol ism�t �gy rohantam, mint akit kergetnek.

Felt�rtam a fi�komat egy toll�rt, �s ahogy r�bukkantam kin�ztem az ablakon. Bill ott �llt a kocsinak t�maszkodva �s telefon�lt. El sem hittem, hogy ott van, hogy miattam van ott, �s hogy ennyire… hogy ennyire t�k�letesen n�z ki m�g mindig. Ma is bizsereg a testem, ha megl�tom. Ha a szem�be n�zek, megny�lik a f�ld alattam. Azt hittem, �sszeszedtem magam. De most kider�lt, hogy m�gsem. �s �? Nem tudn�m megmondani, mit gondol. Nem tudom, hogy t�nyleg a koccan�s miatt van itt vagy l�tni akart-e engem, ahogy �n �t.

-          Na mi van? – vette fel Tom a telefonj�t.

-          Na j� ezt elhamarkodtam.

-          Mit?

-          Ezt a tal�lkoz�st. Nem kellett volna.

-          H�t gyere el.

-          Persze, �s mit mondok neki?

-          Nem tudom. Az igazat. T�nyleg, mi is az igazs�g?

-          Nem gondoltam, hogy ilyen �rz�s lesz l�tni �t. De mit gondoltam majd h�rom �v eltelt�vel, mir�l fogunk besz�lgetni, hogy fogunk elk�sz�nni, egy�ltal�n, hogy kell viselkednem?

-          Term�szetesen.

-          Az nem megy. Az j�r a fejemben, hogy vajon mi j�r az �v�ben.

-          �s most hol van?

-          Felment toll�rt. R�gen is mindig mindent elfelejtett vagy elhagyott. �gy l�tszik m�g most is. – nosztalgi�zott jobb kedvre der�lve.

-          Tudod, hogy �n hogy �llok Vikivel. Att�l mert eltelt az id� att�l m�g megt�rt�nt, amit megt�rt�nt.

-          K�ssz. M�r majdnem k�t perce nem gondoltam r�.

-          R�m mindig sz�m�thatsz. – nevetett.

-          Na megyek, j�n vissza.

-          Rendben. Ott alszol, vagy v�rjalak haza?

-          H�lye. – tette r� a telefont.

-          Itt is van. – mutattam b�szk�n a tollamat.

Bill csak n�zett r�m, egyenesen a szemeimbe elgondolkodva.

-          Mi az? – k�rdeztem zavarba j�ve.

-          Semmi. Hagyjuk. T�lts�k ki a pap�rt, mert ut�na mennem kell. Most kaptam egy fontos telefont.

-          �rtem. Ok�. Akkor add a pap�rt �n rajzolok.

-          Tess�k. – adta vissza.

A motorh�ztet�re raktam a pap�rt, azt haszn�lva asztalnak �s egyb�l a megfelel� helyre rajzoltam az esetet. Ahogy Bill aut�ja parkol, �n meg r�tolatok. Ha oda lehetne �rni, mi�rt is siettem annyira…

-          L�ttalak az �tteremben. – jegyezte meg Bill �pp j�kor.

-          Vicces, hogy pont erre gondoltam �n is. Tudod, ha nem �lsz ott, nem t�rtem volna meg a kocsid.

-          Miattam nem kellett volna akkora h�h�t csapni. Fell�kted szeg�ny l�nyt is. – mosolyodta el mag�t.

A legszebb mosoly, amit �letemben l�ttam…

-          Ide �rd az adataid. – toltam fel� a pap�rt, v�laszra nem m�ltatva el�bbi megjegyz�s�t.

� csak elvette �s kit�lt�tte.

-          M�g egyszer nagyon sajn�lom.

-          Legk�zelebb majd �vatosabban.

-          Egy�bk�nt, ha hagyt�l volna el�g helyet, nem h�zlak meg.

-          Akkor majd legk�zelebb �n is �vatosabb leszek tudva, hogy milyen vezet�k lesik tettre k�szen a parkol�helyeket.

Mindketten mosolyogtunk.

-          Ez fura. – jegyeztem meg.

-          Az. – felelte �szint�n.

-          K�sz is vagyunk. – t�rtem meg ism�t a zavart l�gk�rt. – M�r csak al��rod �s mehetsz is a dolgodra.

-          Rendben.

A telefonom cs�r�gni kezdett.

-          Bocs. – k�rtem eln�z�st, majd felvettem. – Igen?--- Szia. --- Hogy ne eml�kezn�k. --- � h�t hogyne. --- Besz�lek Rickkel. --- Ok�. --- K�sz�n�m. --- Szia. – tett�k is le.

-          Akkor melyik az eny�m �s melyik a ti�d?

-          Ti�d az eredeti eny�m a m�solat.

-          Te t�nyleg rutinos vagy.

-          Hagyjuk is ezt a t�m�t. – menteget�ztem.

-          H�t akkor nem mondom, hogy k�ssz.

-          Bocs. T�nyleg.

-          Megyek.

-          Sz�p napot. – j�tt ki bel�lem ez az id�tlen er�ltetett �s mesterk�lt elk�sz�n�s.

Sz�ntam magam, komolyan. Bill m�g egy f�lmosolyt elengedett fel�m �s besz�llt az aut�ba.

Ahogy t�volodott, �n csak n�ztem ut�na a szemem sark�b�l. Nem is mertem teljes testtel fel� fordulni, hogy esetleg a visszapillant�b�l l�thassa sz�nalmas tekintetem.

Nem tudom mi�rt nem eml�tettem meg neki kivel besz�ltem. David mondta, hogy a h�ten le�lhetn�nk t�rgyalni egy interj�r�l, ha m�g benne vagyok. Persze, hogy benne vagyok. Az egyik pillanatban legal�bbis. Mikor Bill mosolygott �s el akarta viccelni az eg�sz szitut. Akkor benne voltam. A m�sik pillanatban pedig feszengek �s � lel�p �s �n m�r nem vagyok benne.

Tal�n ez a p�r �v nem volt el�g m�g. Tal�n ezer �v sem lenne az. Bill var�zsa nem m�lt el csak mert nem l�ttam �t szem�lyesen. Nem m�lt el csak mert nem hallottam a hangj�t, nem n�ztem a szem�be �s nem l�ttam mosolyogni. Ha ma valamilyen v�letlen folyt�n valahogy hozz�m�rt volna, biztos vagyok benne, hogy a testem reakci�ba l�p, az agyamra s�r� k�d sz�ll �s �n azonnal �r�ltk�nt magamhoz ragadom �t, hogy t�bb� ne engedjem el.