77. r�sz. Sz�rakozol, ugye?

Davidnak t�nyleg tervbe volt v�ve, hogy egymaga oldja a hangulatot. Ahogy a kezembe nyomta egy percen bel�l a k�v�mat, m�r ki is k�rdezte a sr�cokat, mit akarnak enni. Ismerheti �ket… ett�l t�nyleg feldob�dtak. H�l�s pillant�sokat vetettem r�, mikor le�lt mell�m �s nekikezdett:

-          Nos. M�r v�logattam p�r k�pet, r�juk �rtam, melyik hol �s mikor k�sz�lt. – adta is �t nekem ezeket.

Biztos t�maszt ny�jtott ezzel, �gy m�r bele is kezdhettem a k�rd�seimbe. M�g diktafont is vittem. K�sz�ltem r� ugyanis, hogy ha Bill v�laszol a k�rd�sekre – �s n�luk ez igen jellemz� – akkor bele is feledkezhetek sz�nalmas m�d teste mozg�s�ba, szeme b�mul�s�ba, sz�ja fix�roz�s�ba, a diktafonr�l ki�rhatom majd otthon, ami kell nekem.

Kellemes l�gk�r alakult ki. �gy t�nt nagyon j�l �rezt�k magukat az elm�lt �vben. Sok publikus eml�k�ket osztott�k meg velem, de l�tsz�lag elhallgattak p�r nem publikusat is. Ezzel biztos�tva engem afel�l, hogy �n most �js�g�r� min�s�t�semben vagyok jelen, �s nem szeretn�k, ha b�rmi nem megfelel� inf� kijutna a h�zb�l. Nem b�ztak bennem. Nem �gy �rtem ezt, hogy bizalmatlanok voltak �s elz�rk�ztak. Csup�n annyi t�rt�nt, hogy �n m�r nem Viki vagyok, Bill bar�tn�je, hanem Viktoria M�ller, aki interj�t k�sz�t vel�k.

Sokfel� j�rtak a vil�gban, rengeteg koncertet lezavartak �s egy rak�s d�jat bezsebeltek, �gy volt b�ven mib�l v�logatnom.

Tom k�zvetlen volt. A maga megszokott m�dj�n j� n�h�ny k�rd�s megv�laszol�s�b�l viccet csin�lt, oltogatta p�rszor Georgot �s belev�gott Bill szav�ba.

Gustav csendben �lt �s figyelt. N�ha felr�h�g�tt, n�ha csak b�logatott, de az�rt legal�bb ott volt.

Georg jobban becsatlakozott �s vissza-vissza v�gott Tom �rcel�d�seire.

Bill pedig kedves volt. N�ha elveszt�nk egym�s tekintet�ben �s ez engem mindig leblokkolt. Olyankor �desen mosolygott, meglepve engem ezzel.

Tom is mintha n�ha seg�tett volna t�ll�pni egy-egy ilyen pillanaton. „�s arra eml�keztek… Tudom mit k�rdezz m�g…” ehhez hasonl� t�materel�sekkel bomb�zott minket.

K�t �r�n �t besz�lgett�nk, �s nagyon j� �rz�s volt �jra tudni r�luk. Billr�l.

-          Szerintem k�sz vagyunk. – futottam �t a pap�romon.

-          Mikorra k�sz�lsz el vele?

-          P�r nap. Vagy m�g ma �jjel. – helyesb�tettem lelkesen.

-          Akkor majd cs�r�gj r�m. L�tni szeretn�m, miel�tt megjelenik.

-          Gondoltam. �gy is lesz.

-          Rick biztos meg lesz el�gedve a munk�ddal.

Tal�n csak bebesz�lem magamnak, de mikor Rick nev�t kiejtette, Tom �s Bill egym�sran�ztek.

-          Eddig nem volt r�m panasz. – h�ztam ki magam b�szk�n.

-          Helyes. Na �n megyek is. Sr�cok k�s�bb besz�l�nk. – �llt is fel. – Viki, v�rom a h�v�st. – r�mkacsintott �s m�r ment is el.

� valahogy egy pillanat alatt k�pes elk�sz�nni �s elt�nni.

-          �n is megyek. – �lltam fel. – Sziasztok sr�cok. K�sz�n�m sz�pen.

-          Mi k�sz�nj�k. – v�laszolt Tom.

El�g �rdekes fejet v�ghattam, ugyanis arra gondoltam, na ez m�r az�rt sok t�le.

Felkaptam a t�sk�m l�nyos zavaromban, �s m�g �k elk�sz�ntek �n m�r h�tr�ltam is. Majd m�g egy ’Sziasztok’-kal m�r ki is fordultam a nappalib�l.

Alig v�rtam, hogy a kocsimig el�rjek, besz�lljak �s �v�ltsek egyet. M�r elterveztem p�r l�p�s alatt, hogy p�nteken elmegyek Ni��kkal, �s min�s�thetetlenre iszom magam, heves �nsajn�latomban.

-          V�rj! – �ll�tott meg egy hang, ami hirtelen v�gigj�rta az eg�sz testem.

Megdermedtem. Megfordultam lassan �s megv�rtam, m�g oda�r a kocsihoz.

-          En�lk�l neh�z lesz. – ny�jtotta fel�m a diktafonom Bill kedves mosollyal az arc�n.

-          K�szi. Mindenem elhagyom.

-          Eml�kszem. – cs�szott ki a sz�j�n.

Arra gondoltam, basszus, � csak emiatt j�tt ut�nam. Kipukkant a kis g�mb�m, amiben Bill ut�nam ki�lt �s ahogy el�r megcs�kol. Vagy legal�bbis nem eml�keztet egy kedvez�tlen tulajdons�gomra, ahogy alkalma ny�lik r�.

-          Siker�lt m�r int�zni valamit a kocsival?

Megleptem ezzel a k�rd�semmel, de nem tudtam, mi�rt ennyire.

-          Ja igen. – mutatott aut�j�ra, ami m�r ism�t r�gi f�ny�ben pomp�zott.

-          Gyors munka. – �llap�tottam meg elismer�en.

-          Na �n be is megyek. – biccentett fej�vel a ker�t�sen k�v�l �pp meg�rkez� k�t rajong� fel�.

-          Persze. Szia. – sz�lltam is be.

-          Szia. – k�sz�nt � is el �s be is sietett a h�zba.

„Mikor legyek hol �s mit iszunk?” – p�ty�gtem is egy �zenetet Ni�nak.

„Holnap, h�t �ra, kolesz el�tt! �r�l�k, hogy elj�ssz, hab�r ebb�l rosszat is sejtek… Nem siker�lt az interj�?” – j�tt is a v�lasz p�r perc m�lva.

„Hossz�. Akkor holnap ott leszek.” – tudtam is le gyorsan.

-          Most ha azzal j�ssz, hogy direkt hagyta itt a diktafont, �n nem tudom, mit csin�lok veled. – fenyeget�z�tt Bill, mikor bel�pve a h�zba Tom vigyor�val tal�lta szembe mag�t.

-          Hopp. Ez eszembe se jutott.

-          De t�nyleg. Mi volt veled? – �rdekl�d�tt Georg. – Hogyhogy nem ut�ltad, ki ahogy bel�pett?

-          Mi�rt tettem volna?

-          Tegy�l �gy, mintha fogalmad nem lenne, mir�l besz�l�nk. – forgatta szemeit.

-          Azon vagyok. Na mi volt? – fordult �jra �ccs�hez.

-          Semmi. Megjelentek az els� szemf�les �njel�lt paparazzik, �gyhogy bej�ttem.

-          H�t h�vd fel.

-          Na j�, mi van veled?

-          Semmi. A vak is l�tta, hogy mi van k�ztetek.

-          Mi?

-          �n teszek �gy, mintha fogalmam nem lenne, mir�l besz�l�nk? �cs�m. Vigyorogt�l r�, szemezt�l vele, zavarba hoztad, majd kikaptad a kezemb�l a diktafont, hogy te viszed ut�na.

-          Elmondta Davidnak, mi�rt szak�tottunk.

-          �s? Ez hogy j�n ide?

-          Mi�rt mondta volna el neki, ha akkor hazudott? �n biztos nem mondtam volna el senkinek.

-          Te m�g mindig ezen r�g�dsz? Gyer�nk, k�rdezd meg t�le.

-          Persze. Eltelt h�rom �v �s �ll�tsak el� azzal, hogy most magyar�zza meg a dolgot, amit akkor nem hagytam. Az id� elm�lt �s mindketten tov�bbl�pt�nk.

-          A fr�szt l�ptetek. Volt az�ta b�rki is, akire csak r�n�zt�l volna? Dehogy. Az sms, amit akkor �rt�l m�g mindig benne van a telefonodban. Bet�tlapot t�ltett�l ki vele, csakhogy l�thasd.

-          Nem n�zte meg. Fogalma sincs, hogy miket �rtam r�.

Tom nem ment bele tov�bbi okfejteget�sekbe, �gy d�nt�tt, hagyja az �ccs�re az �gyet. Legal�bbis l�tsz�lag.

-          Tess�k? – vettem fel a telefonom, mikor haza�rtem.

-          Szia. – sz�lt bele Tom.

-          Sz… szia.

-          Zavarlak?

-          Nem. Csak meglept�l. Nincsenek j� eml�keim a veled val� telefon�l�sokr�l.

-          Csak gondoltam besz�lget�nk.

-          Mir�l?

-          R�lad �s az �cs�mr�l.

-          Sz�rakozol megint, ugye?

-          Kiv�telesen nem. �s nem volt egyszer� Davidot r�venni, hogy adja meg a sz�mod. Vagy ezerszer a lelkemre k�t�tte, hogy nem csesztethetlek.

-          Ezt j� tudni. De mi�rt vagyok m�gis bizonytalan?

-          Na j�. K�v�ncsi vagy mit akarok mondani neked az �cs�mr�l, vagy nem? Nekem annyira nem fontos v�g�lis.

-          Akkor lehet, hogy ink�bb nem vagyok k�v�ncsi.

-          Na most el�sz�r t�nyleg meglept�l.

-          M�r v�rom a csattan�t. Eg�sz v�gig v�rtam onnant�l, hogy ajt�t nyitott�l. Eg�sz v�gig az j�rt a fejemben, mi�rt vagy j� fej. Mi�rt nem n�zel �gy r�m, mintha egy utols� szem�t lenn�k, �s ahogy ezt t�led megszokhattam anno. Mi�rt seg�tesz kij�nn�m egy olyan nyilv�nval� helyzetb�l, mikor �pp �getem magam egy�rtelm�v� t�ve, hogy mit �rzek az �cs�d ir�nt.