78. rész. David ajánlata.

-          Figyelj. Nekem nem erősségem sem a bocsánatkérés, sem belátni, ha tévedtem. Úgyhogy ezt ne is várd. Viszont arra képes vagyok, hogy bevalljam, túl durva voltam veled. Tudtam, hogy igazat mondasz. Persze nem az elején, nem hobbiból akartalak távol tartani Billtől. De mikor sírtál Billnek a telefonban, mert azt hitted én vagyok, és utána tényleg nem kerested, nem próbálkoztál, rájöttem, hogy talán tényleg igazat mondtál a bloggal kapcsolatban. – darálta le mintha betanulta volna. – Itt vagy?

-          Nem emlékszem mikor feküdtem le aludni. Mert most tuti álmodom.

Kinevetett.

-          Várj. Én Billel beszéltem? Vele kiabáltam és neki könyörögtem sírva, hogy hagyjon békén?

-          Aha.

-          Hát ezt lehet jobb lett volna, nem tudnom.

-          Emlékszel mikor azt mondtam neked, az öcsém újra boldog? Újra énekel a zuhany alatt, fütyül vezetés közben, és dúdolva mászkál fel-alá.

-          Rémlik valami ilyesmi.

-          Azóta megint nem ilyen. Én nem tudom, mit tudsz, de valamit tudsz és az neki hiányzik.

-          Mikor megtudtam, hogy veletek készítek interjút nem is Bill volt az első gondolatom. Hanem az, hogy veled kell találkoznom. Most meg úgy csinálsz, mintha semmi nem történt volna. Mit vársz tőlem?

-          Döntsd el, hogy bízol-e bennem. Mert ha valaki, hát akkor én tudok neked segíteni.

-          Ez nekem egyszerre kicsit sok.

-          Nem baj. Időd az van. Még találkozunk.

-          Ezt hogy érted.

-          Örültem. Szia. – tette is le.

Nem tudok bízni benne. Nem adott rá okot még egyszer sem. De elgondolkodtatott. Mi van, ha ő most tényleg segíteni akar? Az azt jelenti, hogy Bill velem akar lenni újra? De akkor miért betétlapot töltögetett velem ahelyett, hogy megbeszéltük volna? Nem tudom bevenni ezt a dumát Tomtól, hogy az öccse csak velem boldog és ezért inkább segíteni akar nekem. Nem tudom elfelejteni, hányszor hívott fel, hányszor röhögött a képembe és hogy megzsarolt, utána elárult ahelyett, hogy megvárta volna, míg én színt vallok.

Figyelemelterelésként nekiláttam a cikknek. Nem túloztam, mikor azt mondtam Davidnak, hogy akár még ma éjjel elkészül. Pár kávéval ezt össze is hoztam. Élveztem. Hallgattam a hangfelvételt és próbáltam nem elveszni Bill hangjában. Egyfolytában arra gondoltam, hogy mikor ezt mondta, hogy nézett a szemembe, mikor azt mondta, milyen édesen mosolygott. De hajnali négykor visszaolvasva az elkészült cikket örömmel nyugtáztam, hogy ez nem lett olyan, mint az előző. Erre senki nem mondja majd, hogy na ez a lány fülig beleesett Billbe. Ez egy pártatlan, tényekhez ragaszkodó élménybeszámoló inkább. A srácok élményei alapján.

Tízkor már csörgött az órám. Harmadszorra már nem nyomtam le. Tudtam, hogy fel kell kelnem. Rick már hívott, így én előbb Davidot hívtam fel. Tizenegykor már kopogott is az ajtómon. Köntösben és mamuszban nyitottam ajtót neki, nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan itt terem majd. Míg én letusoltam és felöltöztem, ő elolvasta, amit írtam.

-          Gratulálok.

-          Köszi.

-          Mész a szerkesztőségbe?

-          Beviszem Ricknek.

-          Veled megyek. A tipográfussal megtervezzük és legalább ezt már le is tudtuk. Rick büszke lesz rád.

-          Remélem.

-          És jól is ment. Nem volt kellemetlen nektek Billel.

-          Hát nem. És Tom is jófej volt.

-          Tudod ezt még meg kell beszélnem a srácokkal és a stáb többi tagjával, de lenne egy ajánlatom.

-          Mi lenne az?

-          Lehetnél az állandó sajtósunk. Írhatnál a hivatalos oldalunkra beszámolókat.

-          Én?

-          Fiatal vagy, jóban vagy a fiúkkal, nagyon jól írsz. Mi kell még?

-          Nem is tudom.

-          De tetszene az ötlet?

-          Átgondolnám.

-          Persze. Ez még nem biztos, csak megemlítettem, hátha. Csak gondolkodj nyugodtan, még visszatérünk rá.

-          Kössz a bizalmat. De szeretnék őszinte lenni.

-          El is várom. – mosolygott.

-          Ezt most megoldottam, de nem tudnám elmondani, mit éreztem mikor ott kellett ülnöm veletek, mint egy idegen újságíró. Szeretem Billt és szörnyű dolgot tettem, ami megbocsáthatatlan. Nem bírom elviselni, hogy még esélyem sem volt helyrehozni. Nem hiszem, hogy kibírnám a rendszeres találkozókat és huzamosabb együttlétet, amit ez a munka megkíván. Nem tudnék Billel dolgozni, írni az életéről úgy, hogy én nem vagyok részese.

-          Értem. És megértelek. De ez a munka, amit felajánlottam vissza nem térő lehetőség, amivel egyrészt nevet szerezhetnél a szakmában, másrészt nem kevés összeget kapnál cserébe. Én találhatok rá mást, ha nagyon akarok, de te is leülhetnél Billel rendezni az ügyet.

-          Köszönöm David. Tényleg. Mindent.

-          Akkor cserébe gondold át. Mi a fontosabb? Egy majd elmúló szerelem, vagy egy karrierlehetőség.

-          Gondolkodni fogok rajta, ígérem.

-          Rendben. Akkor most menjünk, vigyük el Ricknek a cikket.

Ez a beszélgetés összezavart. Felkavarta az állóvizet. Míg büszke voltam magamra, hogy egy gyakornoki állást szereztem friss diplomával nem is gondoltam bele, hogy lehetne ennél több is. Sokkal több. Utazgatni, cikkeket írni, honlapot szerkeszteni. Elmondhatni, hogy tartozom egy csapathoz, és felelősségem van az ügyben. Sok-sok pénzt keresni sem utolsó.

Ezt meg kellett beszélnem anyuval. Nem hitt a fülének, hogy mekkora lehetőséget kínál nekem tálcán David. Azt mondta, zárjam le a Bill ügyet és kapjak az alkalmon.

Ez igaz. Le kéne ülnöm Billel, ha el akarom vállalni az állást. Nem is ettől tartok igazán. Hanem a kimenetelétől. Félek attól, hogy minden rendben lesz és megpróbálunk barátok lenni. Félek attól, hogy ő megpróbál barát lenni, nekem meg nem megy.

„Rendben. Megkockáztatom, hogy átvágsz, és a képembe röhögsz, de találkozzunk.” – írtam Tomnak egy óra magányos parkban ülős gondolkodás után.

Lusta lehetett sms-t írni, így felhívott inkább. Azt mondta, találkozzunk ma este. Én rávágtam, hogy bulizni megyek, ő pedig rávágta, hogy csatlakoznak. A többes számmal annyira nem voltam kibékülve, de Tom bulizni akart, főleg úgy, hogy megtudta, sok lány lesz még ott rajtam kívül.

-          Na öcsi, megyünk ma bulizni.

-          Minek? Hova?

-          Viki hívott meg minket egy buliba.

-          Viki?

-          Aha.

-          Az a Viki.

-          Aha.

-          Te beszéltél vele?

-          Azt hittem, ez egyértelmű. De ne is firtassuk. Szóval nyolcra megyünk, kezdj el készülődni.

-          Várj. Viki és mi együtt fogunk bulizni és ő hívott meg minket úgy, hogy veled beszélte le?

-          Aha.

-          Elég az ahából, rendes választ akarok.

-          Felhívtam. Beszéltem vele. Elgondolkodott, visszahívott és meghívattam magunkat.

-          De min kellett elgondolkodnia?

-          Amin neked. Úgyhogy ma leülhettek megbeszélni. Megiszunk pár felszabadító italt, aztán mi magatokra is hagyunk. Ez a tervem.

-          Tom mi van veled? Ki nem állhatod őt.

-          Téged viszont csíplek öcsi.