79. rész. Megcsípnél?

Hétre pontosan odaértem, pedig két órát töltöttem azzal, hogy kiválasszam a megfelelő ruhát. Nem voltam biztos abban, hogy Bill is el fog jönni, de titkon reméltem, hogy láthatom őt. És ha én látom őt akkor ugye ő is engem. Akkor viszont ki kell néznem valahogy.

Szép számmal összegyűltünk negyed nyolcra és elsétáltunk a szórakozóhelyig.

-          Na és mi volt az interjún? – érdeklődött útközben Nia.

-          Semmi. Már kész is a cikk.

-          És ennyi? Nem is találkozol többet Billel?

-          Eljönnek ma elvileg.

-          Hogyhogy?

-          Hát ez hosszú. Tom felhívott, miután eljöttem tőlük és beszélgetni akart velem. Arra jutottunk, hogy talán nekem is megéri beszélgetnem vele. Adok egy esélyt annak, hogy nem szívat meg. Meghívatta magukat mára, úgyhogy elvileg mind a négyen lejönnek nyolc körül.

-          Tom miért akar veled beszélgetni?

-          Azt mondta, nem akar rosszat nekem. Vagyis inkább Billnek.

-          Elég nagy változás.

-          Azzal magyarázom, hogy három év eltelt. Ő pedig azzal, hogy már akkor tudta, hogy nem hazudok. Csak nem az a típus, aki szereti bevallani, ha téved.

-          Ebben hasonlít valakire. – jegyezte meg halkan.

-          Nem tudok erre mit mondani.

-          Megjöttünk! – hallottam a sor elején sétáló lányoktól.

Örültem neki. Így nem kellett újra belemenni a témába.

Körbeültünk egy nagy asztalt és már rendeltük is az első köröket. Egyfolytában torkomban dobogó szívvel figyeltem a bejáratot. Óramű pontossággal lépett be elsőként Tom és Bill a helységbe nyolc órakor, Gustavval és Georgal kiegészülve.

Tom mikor meglátott intett felém, én pedig visszaintettem. Nem tudtam, oda akarnak-e ülni a mi asztalunkhoz, tekintetbe véve, hogy mi hányan vagyunk, és hogy van-e kedvük a négy híres srácként leülni közénk. Így felálltam és odamentem hozzájuk.

-          Sziasztok.

Mind kedvesen és lelkesen köszöntek vissza.

-          Gondoltam nincs kedvetek hozzánk ülni, elég sokan vagyunk. De van ott egy másik üres asztal mellettünk.

-          Tökéletes. – vágta rá Tom és már indult is oda.

-          Azért iszol velünk egyet? – érdeklődött Georg.

-          Persze. – válaszoltam mosolyogva.

Mind leültünk a másik asztalhoz, míg Georg hozta az italokat. Mikor Nia és Bill tekintete összetalálkozott érzelmek ültek ki az arcukra. Nia megbánóan nézett, Bill pedig dühösen odapillantott és már hátat is fordított annak az asztaltársaságnak.

-          David mondta, hogy kész a cikk. – kezdett egy témába pár perc csend után Bill.

-          Igen. Mondtam, hogy még éjjel megcsinálom.

-          És hallottunk egy bizonyos ajánlatról is, amit kaptál tőle. – tette hozzá Tom.

Na erről nem akartam beszélni velük.

-          Igen. – feleltem egyszerűen ezt ki is mutatva. – Szerencsére kaptam gondolkodási időt. – folytattam, mivel láttam, hogy nem túl kielégítő ez a válasz számukra.

Lezártnak tekintettük a témát és inkább a bulira tereltük az estét. Iszogattunk, én ide-oda inogtam a két társaság között. Főleg a sajátommal foglalkoztam, mert a másikkal nem igazán tudtam elengedni magam. Arra gondoltam, Tom hogy akar velem beszélni, ha mind az öten ott ülünk. Igyekeztem kerülni a Billel való szemkontaktust is a biztonság kedvéért. És ez okból nem is vittem túlzásba az ivászatot. Nem igazán szeretném kellemetlen helyzetbe keverni magam, márpedig ez velem ittasan nagy százalékkal előfordul.

-          Egy tánc? – jött oda hozzám Tom, mikor már pár perce Niáékkal társalogtam.

-          Tánc?

-          Ugyan. Egyszer már sikerült.

-          Szép emlékeim vannak róla.

-          Na ne nosztalgiázzunk. Gyere. – tartotta a kezét felém.

A puszta kíváncsiság vezérelt, így megfogtam a kezét és mentem vele.

-          Tom. – biccentett a fejével Georg felénk.

-          Nem tudom, mi van vele. Azt se tudom, minek jöttünk egyáltalán ide. – mérgelődött Bill.

-          Egyértelmű, hogy szervezkedik valamit. Ismerjük mind. – magyarázta Gustav.

-          Nem akarom, hogy újra beleszóljon. Főleg úgy, hogy nem értem mire akar kilyukadni.

-          Titeket akar újra összehozni. – tette egyértelművé Georg.

-          Miből gondolja, hogy én ezt akarom?

-          Ez komoly kérdés?

-          Az.

Tommal nem táncoltunk. Egy az asztaloktól távolabb eső helyen leültünk a bárpultnál két székre. Ő rendelt két koktélt és várt.

-          Most már mond el, mit akarsz, mert egyre idegesebb vagyok. – kezdtem így én.

-          Habár nem érzem úgy, hogy én szúrtam volna el, de helyre akarom hozni. Hihetetlen, hogy senki nem nézi ki belőlem.

-          Nehéz.

-          Az akkori viselkedésem szerintem érthető. Átvágtad az öcsémet. De ebbe akkor most ne menjünk újra bele.

-          Nem vágtam át. Vagyis hazudtam, de csak azért hogy időt kapjak.

-          Szóval azt mondod, hogy minden igaz volt. Te kezdted azt a nevetséges blogot, de a kis barátnőd folytatta a tudtodon kívül.

-          Igen.

-          Te tényleg szeretted Billt és tényleg el akartad mondani neki, hogy van egy kis közös múltatok.

-          Igen.

-          De miért nem küzdöttél? Miért adtad fel? Ezt nem értem. Ettől vált nekem nyilvánvalóvá, hogy végig hazudtál.

-          Talán azt kellett volna. De hagytad volna?

-          Igaz.

-          Bill úgysem hallgatott volna meg. Háromszor hívtam, mire le is tiltotta a kártyámat.

-          Az én voltam. – jegyezte meg.

-          Nem irigylem egy ellenséged sem.

-          Te már nem vagy az.

-          Ó köszi. Ez megtisztelő.

-          Tényleg nincs hátsó szándékom. Akkor is kedveltelek, mikor Billel jártál.

-          Jó tudni.

-          Fogalmam sincs Bill mit akar kettőtökkel kapcsolatban. De egy esélyt adhatnánk neki.

-          Honnan veszed, hogy én…

-          Ugyan. – húzta mosolyra száját. – Mindketten tudjuk, hogy még mindig szereted őt. Szerintem Bill sem semleges az irányodba. Legalábbis biztos, hogy tudni akarja, amit akkor nem hagyott elmondani. Terveim közt szerepel a ma este folyamán, hogy kettesben hagyunk titeket.

-          Te most komolyan kerítőt játszol? Nekem ez még mindig magas.

-          Most ilyenem van, na. Ne hitetlenkedj, hanem élj a lehetőséggel.

-          De mi van, ha Bill nem akar velem kettesben maradni.

-          Képzeld én baromi éhes leszek hamarosan. És amilyen jó fej vagyok, elhívlak magunkkal kajálni természetesen felajánlva a lehetőséget pár csini barátnődnek is. Persze ezt most nem gondolom majd komolyan. És egyik bájos lányzó sem akar velünk enni. Sajnos áldozatot kell hoznom értetek. Te kapsz az alkalmon, mivel addigra te is szívesen bevágnál egy gyroszt teszem azt. Gus oda már nem jön, épp fogyózik. Georg és én, ahogy az öcsém kimegy a mosdóba vagy csak egy percre is eltűnik az asztaltól, lelépünk.

-          Ütős terv. – fintorogtam.

-          Mondj jobbat. Tessék. – húzta meg a poharát.

-          Miért erőltetjük? Ha Bill tényleg beszélni akar velem, miért nem jön oda hozzám úgy, mint te?

-          Látom, te még nem ismered őt.

-          Hát remélem lesz még jobb ötleted.

-          Ó még válogatsz is. – nevetett gúnyosan.

-          Megkérhetlek valamire?

-          Attól függ.

-          Megcsípnél?

-          Na jó ezt hagyd abba. Nem álmodsz. És nem foglak itt csipkedni, még azt hiszik nőket bántalmazok.