89. rész. Hallod ezt?

-          Na mit akarsz enni? – raktam Nessa elé egy étlapot.

-          Itt fogunk enni a szobában?

-          Aha.

-          Komoly? Nem ehetünk lent a többiekkel?

-          De.

-          Akkor?

-          Miért nem jó itt?

-          Tudom már! – mutatott rám, mint aki tetten ért. – Te őt kerülöd!

-          Ne kiabálj légy szíves.

-          Ugye nem csak azért hoztál magaddal, hogy ne kelljen kifogást találnod, amiért nem velük lógsz?

-          Dehogy. Nessa, hogy gondolod?

-          Ú de szar.

-          Jól van nyugi. Én csak nem akarok lépten nyomon összefutni velük. Még nem. A múltkori pár nap alatt kiderült, hogy még nem megy. De nem azért hoztalak. Nem csak azért. – helyesbítettem, hogy őszinte legyek.

-          És most hétfőig őket fogjuk kerülgetni? Én találkozni akartam velük.

-          Figyelj Gustav sosem beszél, Georg jó fej, de úgy sem fogtok összebarátkozni ennyi idő alatt, Billt jó lenne kerülni, Tom meg egy idióta, nem is baj, ha nem találkozol vele.

-          Megígértem, hogy nem foglak leégetni. De nem gondolhatod, hogy eljöttem ide, Tom Kaulitzal egy emeleten lakom és még csak nem is láthatom élőben?

-          Kezdem azt hinni, hogy ez rossz ötlet volt.

-          Légysziii. – pislogott rám hatalmas szemeivel. – Visszafogom magam. És tudom, hogy látni akarod Billt. Biztos beszélgetni is szeretnél vele.

-          Na jó tudod mit? De csak, hogy tudd milyen jó nővér vagyok. Ez a nap az enyém, felfogom, hogy megint össze vagyok zárva velük. Holnap pedig bemutatlak nekik.

-          Benne vagyok. De csak mert jó húg vagyok.

-          Köszi.

-          Na add az étlapot, éhen halok.

Kaja után Nessa felhívta Charlest én pedig anyuval beszélgettem bő tíz percet. Miután a srácok leléptek a fellépésükre, mi felöltöztünk és kiszabadultunk a szálloda falai közül. Róma fantasztikus még így késő ősszel is. Zajlik az élet az utcákon, a boltok sokáig vannak nyitva, a fiatalok kulturáltan buliznak szombat este, és jól esik még csak sétálgatni is.

Annak, akinek nem feltett szándéka betérni egy szimpatikus helyre, rendelni pár ütős koktélt és nem gondolni arra az illatra abban a liftben, azokra a gyönyörű barna szemekre, amik mintha engem kerestek volna délelőtt a stúdióban.

Így nekem eszem ágában nem volt hosszasan sétálgatni. Arra a szórakozóhelyre vettük az irányt, ahol a legtöbb fiatal lézengett.

-          Mi az? – vette fel Tom idegesítően csörgő telefonját, ami mély álmából ébresztette fel.

-          Hallod ezt? – suttogott bele Bill.

-          Mit? Mi van?

-          A folyosón. Vikit.

-          Csak téged hallak tesó.

-          Akkor hallgasd.

-          Valaki jól érzi magát. – állapította meg pár másodperc múlva Tom. – Mit érdekel ez minket? Menj ki, nézd meg.

-          Dehogy. Nincs egyedül.

-          Most te tényleg ezért hívtál fel?

-          Kit hívhattam volna?

-          Na jó.

-          Mi van, most mit csinálsz?

-          Majd én megyek.

-          Ne már.

-          Ne szórakozz velem. Most már felkeltem.

Tom letette a telefont, és úgy ahogy volt kiment a szobájából, hogy átsétáljon az enyémbe. Kopogott.

-          Sz…szia. – bámult zavarban Nessa, mikor ajtót nyitott az egy szál rövid boxerben álló Tomnak.

-          Hát te ki vagy?

-          Tooom! – siettem oda nem túl magabiztos léptekkel az ajtóhoz.

-          De jól vagy. – vigyorgott.

-          Ő a húgom. De csak holnap mutatom be. – suttogtam mutatóujjam a szám elé téve.

-          Á a húg. – mosolygott szokásos idétlen mosolyával Nessára.

-          Na neeem!! – toltam húgomat el az ajtóból.

-          Mi van? – nézett rám ártatlanul.

-          Be van rúgva, hagyd. – mentegetőzött viselkedésemért húgom.

-          Nem vagyok. – vágtam vissza. – Na jó, talán kicsit. – nevettem el magam.

-          Már megint kihagytál minket. – reklamált.

-          Nem akart veletek lenni. – folytatta égetésem Nessa.

-          És te? – kérdezett vissza Tom.

-          Azt mondtam, hogy nem! – álltam ismét közéjük.

-          Hát jó éjt lányok. – kacsintott húgomra. – Még talál…

-          Jó éjt! – csuktam is rá az ajtót azonnal.

-          Hű. – nézett még mindig az ajtóra Nessa.

-          Nem. Nem és nem. – bólogattam hevesen. – Most találkoztál vele utoljára.

-          Tetszem neki. – vigyorgott elengedve füle mellett mondandómat.

-          Erre visszatérünk. De most… - rohantam a fürdőbe.

-          Na? – vette fel Bill a telefonját.

-          Mi na?

-          Tudod jól.

-          Viki totál részeg.

-          És a pasi?

-          Jaa. Csini.

-          Mi van?

-          A húga van vele.

-          A húga?

-          A csini húga.

-          Nem mozdulhatsz rá.

-          Viki is rámcsukta az ajtót. Na mindegy. Legalább már azt tudjuk, hogy nem kell féltékenykedned.

-          Nem voltam féltékeny.

-          Ja nem voltál.

-          Tényleg nem.

-          Aha. Na további szép estét, ha nem haragszol most már alszom.

-          Kössz tesó.

-          Igazán nincs mit. Élmény volt Vikit így látni.

-          Nagyon be van rúgva?

-          Nem kifejezés. Menj át, nézd meg.

-          Dehogy megyek.

A vacsorám viszontlátása után megfogadtam vagy ezerszer, hogy soha az életben nem fogok többé inni. Nessa Tomról áradozott, én meg alig győztem neki felsorolni az ellenérveimet. Tudtam elég sok negatív dolgot felsorolni Tomról. Van tapasztalatom.