92. rész. Megcsókoltam.

Félő volt, ha Bill nem tartja olyan szorosan kezeit a tarkómon, talán össze is esek. Szinte önkívületi állapotban élveztem a csókot, ahogy az ajkam harapdálja, ahogy a nyelvével játszik, és ahogy egyre szaggatottabban veszi a levegőt. Nem számított, hogy pár perce hogy viselkedett, nem számított, hogy alig áll a lábán és messziről érződik, hogy alkoholt ivott.

És eljött a pillanat, mikor éreztem, hogy gáz lesz. Eltolt magától, elég erőteljesen, amitől majdnem hanyatt is vágódtam, de azonnal megértettem mi volt a célja ezzel. A délelőtt együtt elfogyasztott szendvics őrá eső részét láttam viszont a vadonat új magassarkúmon.

-          Öcsi. – futott oda a semmiből Tom.

Megtámasztotta öccsét és szúrós tekintettel nézett rám.

-          Jól vagy? – fordult újra Billhez.

-          Nem igazán. – felelte szegény nehézkesen.

-          Gyere, hazaviszlek. Téged meg Nessa vár a hotel előtt.

Megvártam, míg elmennek, és csak néztem utánuk. Mi volt ez? Az a csók megtörtént és most olyan, mintha csak álmodtam volna. Bill rosszul lett és most elment szó nélkül.

Nessa tényleg ott várt rám a hotel előtt.

-          Azt mondtad tíz perc. Billel mi történt.

-          Nem tudom.

-          Hogyhogy nem tudod. Nem vele voltál?

-          De.

-          Na jó. Itt vagy, én is, úgyhogy megyek a szobába, ha azt megengeded.

-          Most mi bajod?

-          Mi? Ezt komolyan kérdezed? Leégettél.

-          Nincs most kedvem veszekedni Nessa.

-          Akkor jó mert a veszekedéshez az kéne, hogy szóba álljak veled.

-          Na jó menj. Én sétálok akkor egyet.

-          Szia. – egyezett is gyorsan bele és bement a hotel bejáratán.

Nagyot sétáltam és azt kívántam, bár minden máshogy történt volna. Bár biztos lehetnék benne, hogy az a csók nem csak egy hirtelen elkapkodott alkohol befolyásoltságnak betudható csók volt. És most nem mehetek fel és kérdezhetem meg. Nem támadhatom le, hogy mennyire szeretem és folytassuk, ahogy kijózanodott. Meg kell várnom, hogy reagál majd ő.

Nem nagyon zavartattam magam anyu alvási szokásaival kapcsolatban. Felhívtam és beszámoltam neki mindenről. Ő azt mondta Nessa ügyében, hogy nekem volt igazam és még azt a koktélt sem kellett volna hagynom, mert ő most az én felügyeletem alatt lett elengedve és Charles megbízott bennem. Nem használhatja ki Nessa, hogy én a nővére vagyok, aki azt akarja, hogy szeressen és ezért mindenben jó fej vagyok. Bill ügyében viszont azt tanácsolta, amit korábban én is magamnak. Várjak tovább, az a csók megtörtént és biztos nem véletlen.

Reggel Nessa nem állt szóba velem. Felöltöztem és mentem Davidhoz, hogy belekezdjünk a mai napi teendőkbe. Közölte, hogy Bill nagyon rosszul van, úgyhogy ő a mai napot kihagyja, úgyis csak kötelező pofavizitek voltak beütemezve. Ezt nélkülük is megcsináljuk ma. A másik három srác hálás volt Billnek ezért a szabadnapért.

Lassan telt a nap. Irtó lassan. Végig arra gondoltam, hogy látni akarom őt. Tudni akarom, mit gondol a tegnap estéről.

-          Jó reggelt. – üdvözölte öccsét egy kávéval Tom, mikor felébredt.

-          Hello. – nyöszörgött erőtlenül.

-          Ezt idd meg.

-          Mikor indulunk?

-          Nem megyünk sehova.

-          David nagyon dühös?

-          Nem igazán. Szokásos morgás után azt mondta, végülis nem olyan fontos, hogy a mai meetingeken mi is részt vegyünk, elintézik nélkülünk.

-          Akkor jó. – vette el a kezéből a kávét.

-          Témaváltás. Mire emlékszel a tegnap estéből?

-          Miért?

-          Mondta Gus, hogy bunkó voltál Vikivel, ő lelépett, te meg káromkodtál egyet és utánamentél. Ja és azt meg én árultam el neki cserébe, hogy lehánytad.

-          Ne.

-          Szóval nem emlékszel.

-          Lehánytam Vikit?

-          Le. Aztán még itt a vécében mindent.

-          Arra már emlékszem, hogy itt fogod a hajam a vécé felett.

-          Nessával is beszéltem ma már. Nagyon úgy tűnik, hogy nem maradnak ők sem tovább.

-          Hogyhogy?

-          Mivel tegnap leléptünk, Viki berágott és beköpte őt apucinak. Apuci pedig őrjöng reggel óta és hazaparancsolta Nessát.

-          Miért léptél le vele? Megkértelek, hogy hagyd békén és tudtad, hogy Viki ki fog akadni.

-          Nyugi nem történt semmi. Beszélgettünk csak.

-          Ez nem hangzik túl hitelesen.

-          Na jó, ő nem akart semmit. Felhúzott, piás volt, aztán visszatáncolt Viki miatt. Mert hogy ő megígérte. Öcsém én mondom, nem százas.

-          Tudod vannak olyan testvérek, akik betartják az ígéreteiket egymásnak.

-          Ha én betartottam volna minden nővel kapcsolatos ígéretem, tudod mennyi mindenből kimaradtam volna? Na nem. Nézz magadra.

-          Felhívom.

-          Kit?

-          Vikit. Bocsánatot kell kérnem.

-          Nem direkt taccsoltál a cipőjére.

-          De attól még megtörtént.

Már hívott is.

-          Szia. – vettem fel kíváncsian.

-          Szia.

-          Hogy vagy?

-          Szarul. És attól csak rosszabb, amit hallottam.

-          Mit hallottál?

-          Hogy a cipődre…

-          Ne folytasd. Semmi baj.

-          Dehogynem.

-          Mondom. Nem baj. Előfordul. Igaz nem sűrűn és nem velem, de nincs okod a bocsánatkérésre.

-          És sajnálom, ha bunkó voltam.

-          Bunkó?

-          Gustav mondta, hogy bunkón beszéltem veled.

-          Semmi baj.

-          Tényleg?

-          Bill. Már nem is igazán emlékszem arra, mit mondtál. Felejtsük el.

-          Köszi.

-          És te semmi másra nem emlékszel?

-          Nem tudom. Kéne?

-          Nem, csak kérdeztem. Na de mennem kell.

-          Jójó. Később beszélünk.

-          Szia. – tettem is le.

-          Megcsókoltam. – nézett bátyjára Bill.

-          Mi van?

-          Utána mentem és megcsókoltam.

-          A hányás előtt vagy után? – vigyorgott.

-          Hülye.

-          De azt mondtad, nem emlékszel.

-          Megkérdezte, másra nem emlékszem-e. Egyből leesett.

-          És ő most azt hiszi, hogy nem emlékszel.

-          Azt.

-          És elmondod neki, hogy emlékszel rá hogy hányás előtt ledugtad a nyelved a torkán.

-          De undorító vagy.

-          Untat a csacsogás. Beszéljünk férfi módjára.

-          Kinek mi a férfi mód.

-          Igaz. Te honnan tudnád még.