93. r�sz. K�rdezz nyugodtan.

Hulla f�radtan, �hesen �s ny�g�sen �rtem vissza a sz�llod�ba. M�r telefonon leadtam a kajarendel�sem �s �gy sz�m�tottam, hogy egy hossz� f�rd� ut�n k�nt�sben fogok Ness�val megkaj�lni a t�v� el�tt.

-          Szia! – k�sz�ntem mikor bel�ptem a szob�ba. – Nessa! – kerestem, mivel nem j�tt v�lasz.

K�rben�ztem az eg�sz szob�ban, de nem volt sehol. Felh�vtam telefonon, de az ott cs�rg�tt az �gy�n. Nem akartam ezen idegeskedni �s nem akartam �jra �n lenni a szeny� n�v�r, aki nem hagyja leveg�h�z jutni, �gyhogy �gy d�nt�ttem, nem zaklatom, majd visszaj�n.

Ahogy befek�dtem a k�dba, m�r kopogtak is. Nem r�mlett, hogy bez�rtam volna az ajt�t. Ha valaki kopog, akkor az nem Nessa. Rajta k�v�l meg most per pillanat mindenki hagyjon b�k�n. M�g k�tszer kopogott az illet�, de tartottam magam a meg�llapod�somhoz.

Mikor f�l �ra m�lva kim�sztam a k�db�l, m�r megj�tt a vacsor�m. Ahogy le�ltem az �gyra, megj�tt Nessa.

-          H�t te hol volt�l?

-          Mi�rt? Be�rulsz apunak?

-          Mi van? Mi bajod?

-          Hogy mi bajom? Ne �lszentkedj. Apu tudod hogy lehordott? Negyed �r�n �t kiab�lt a telefonba.

-          �n csak anyuval besz�ltem.

-          H�t k�ssz.

-          Nessa, tegnap ahogy viselkedt�l m�r ne is haragudj pof�tlans�g volt. Elhoztalak magammal, elk�rtelek ap�dt�l azzal a felt�tellel, hogy vigy�zok r�d.

-          Mint egy h�lye ovisra.

-          Pont ahogy viselkedsz. Megk�rtelek, hogy hagyd Tomot, ennek ellen�re, ahogy nem figyeltem lel�pt�l vele. Felh�vtalak hogy ugyan hol vagy m�r egy idegen v�rosban n�lk�lem �jszaka, erre lebaszt�l, hogy mit any�skodok. M�g j� hogy megbesz�ltem anyuval. Az hogy � �gy �rezte, elmondja ap�dnak, az � dolga. Kihaszn�ltad, hogy j� fej vagyok �s m�g egy rohadt k�sz�n�m�t sem tudt�l kiny�gni. �gyhogy engem te ne k�rj sz�mon.

-          Elegem van, hogy mindenki kis tinik�nt b�nik velem.

-          Mert az vagy. �n pedig a n�v�red, akinek k�teless�ge vigy�zni r�d �s p�ld�t statu�lni.

-          H�t k�ssz, de ha ilyen vagy, nem k�rek a n�v�rs�gedb�l.

-          Nem?

-          Nem.

-          Ok�. Akkor holnap reggel mi is hazamegy�nk.

-          Rendben.

-          Rendben. – v�gtam r� majd mit sem t�r�dve vele bekapcsoltam a t�v�t �s nekil�ttam v�gre vacsor�zni.

Nessa lefek�dt az �gy�ba, elfordult �s aludt. Vagy csak �gy tett, nem tudom. �s nem is nagyon �rdekel. Nagyon felideges�tett.

A telefonom cs�r�gni kezdett, ami jelen ideg�llapotomban nem volt c�lszer�. Bill volt az. Na vele nem akartam besz�lni.

-          Igen? – sz�ltam bele.

-          Szia. Alszol m�r?

-          Bill. Besz�lek veled telefonon. �gy t�nik, mintha aludn�k?

-          Baj van?

-          Mi�rt h�vt�l? – tereltem.

-          Kerestelek m�r, de nem nyitott�l ajt�t.

-          F�r�dtem.

-          �rtem. Gondoltam megk�rdem nincs-e kedvetek �tj�nni Tom szob�j�ba. Berakunk egy filmet, �sszeesz�nk mindent az �tlapr�l �s ellesz�nk.

-          K�ssz nem. Nessa m�r lefek�dt �s amint le tudtam foglalni a jegyeket holnapra, �n is azt teszem.

-          Holnapra?

-          Igen.

-          J�tt�k ti is haza?

-          Nagyon �gy fest.

-          Akarsz besz�lgetni?

-          Most nem. J� sz�rakoz�st.

-          H�t j�. Akkor j� �jt.

-          Nektek is. Szia. – tettem le.

Felh�zott a rem�nytelens�g is. Nem eml�kezett arra a h�lye cs�kra �s ez minden �letkedvem elvette m�ra. Erre j�tt az abnorm�lis h�gom, �gyhogy m�ra el�g mindenkib�l.

-          Menj �t, ha gondolod. – vetettem oda Ness�nak.

-          Hova?

-          Tom�khoz. Szobabuli van, vel�k �gyis jobban �rzed magad.

-          Az igaz. – kelt ki az �gyb�l. – J� �jt. – sz�lt oda flegm�n �s m�r ki is ment az ajt�n.

Gyorsan �t�rt Tom szob�j�ba.

-          H�t te? – nyitott ajt�t neki Tom.

-          Gondoltam �n �tj�v�k. Ha nem zavarok.

Tom h�tran�zett az �gyon �cs�rg� Billre, aki b�lintott egyet.

-          Dehogy zavarsz. – t�rta ki Ness�nak az ajt�t.

-          T�bbiek?

-          �lbuli volt.

-          Az milyen?

-          Gondoltam, ha �gy h�vom �t Vikit, akkor igent mond.

-          �s kettesbe lettetek volna?

-          Az volt a terv. – mutatott a szoba k�zep�n l�v� k�t szem�lyre megter�tett asztalra.

-          Sz�val mentek ti is haza holnap? – �rdekl�d�tt Tom.

-          Igen. Szar kedve van.

-          �rthet�.

-          Mi�rt is?

-          Cs�kol�ztunk. – felelt az �rtetlen arckifejez�sre Bill.

-          Nee.

-          Azt�n leh�nyta. – vigyorgott Tom.

-          Hagyd m�r ezt abba!

-          Akkor az�rt ilyen. M�r este is l�ttam, hogy nagyon ki van, de azt hittem miattam.

-          Most ezt fogj�k j�tszani. – oktatta �t Tom. – Viki ki van, hogy Bill nem eml�kszik a fantasztikus mindent els�pr� cs�kra. Bill �lbulival pr�b�lkozik, Viki nem j�n el. Bill megs�rt�dik �s feladja. Viki m�r ugye az elfelejtett cs�kn�l feladta. H�zz�k halasztj�k, �n meg m�r jobban ki vagyok, mint �k.

-          Na j�. Ez nem az �n dolgom. A n�v�rem am�gy is egy idi�ta. Megyek, lefekszem.

-          Ne. Maradj. – marasztalta �t Bill.

-          Kell m�g inf� Vikir�l. – magyar�zta Bill kedvess�g�t Tom.

-          H�lye.

-          Mi�rt, nem �gy van?

-          �n sz�vesen v�laszolok mindenre. Legal�bb addig Viki elalszik, m�g itt vagyok, �s nem kell besz�lnem vele.

-          Ennyire szar a helyzet?

-          Holnap hazamegy�nk. Szerinted?

-          Majd kib�k�lt�k.

-          Mindegy. – �lt le. – Na k�rdezz.

-          Hogy telt az a h�rom �v, m�g nem tal�lkoztunk. M�rmint mes�lt r�lam? Volt bar�tja, valakije?