T�lem m�g nem b�cs�zt�l el..

Egy feketehaj� l�ny �ppen az �veg�b�l itta ki az utols� csepp vizet is. Sminkje m�r kiss� lefolyt az arc�n, izzadt volt m�r. Mosolyogva emelte tekintet�t a sz�szke fi�ra. R�kacsintott a dobosra, majd a sz�npad fel� fordult. Lehajtott fejjel az elej�re s�t�lt, mik�zben r�tapadt ruh�j�t igazgatta. A hangja elcsuklott, �s szinte suttogta a szavakat.
-Mindenkinek az �let�b�l hi�nyzik valaki, egy ember, akit nagyon-nagyon szeretett.
K�nnyes szemmel �lt le a sz�npad elej�re, mik�zben mindenfel� kis f�nyek gy�ltak, �ngy�jt�k form�j�ban. A csarnokban s�ri csend honolt, csak a l�ny szavait �s a zongora hangj�t lehetett hallani.

-Nekem is hi�nyzik egy. Az � szeretete ihlette ezt a dalt. Hi�nyzol!

M�lyet s�hajtott, majd �jra a sz�j�hoz emelte a mikrofont, �s kiss� remeg� hanggal sz�laltak f�l az els� szavak.
-volt egy angyal, itt �lt k�zt�nk, �vott, f�ltett, felnevelt, boldogs�gban �lt�nk egy�tt, b�kess�gben, szel�den.
A l�ny agya teljesen kikapcsolt �s csak a r�gi id�re gondolt. Csukott szemmel �nekelte a dalt. Lelki szemei el�tt l�tta, ahogy m�g kisgyermekk�nt egy�tt j�tszottak a Barbie bab�kkal. Apr� mosoly futott �t az arc�n, ahogy az �jabb sorba kezdett.
-Mikor s�rtam, � v�gasztalt, �s a b�nat tovasz�llt, Isten mondd meg, mi�rt pont engem hagyott �gy el a Mam�m!?
Kisebb k�nnycsepp buggyant ki, m�r �gy is v�r�s szem�b�l. Lassan folydog�lt, mik�zben cs�kot h�zott maga ut�n a l�ny h�feh�r arc�n.

�jabb k�p ugrott be az agy�ban. Fekete ruh�s emberek �llt�k k�rbe a szint�n fekete m�rv�nyt�mb�t. � is feket�ben volt. Hossz� haj�val l�gyan j�tszadozott a ny�ri sz�l. Szemeib�l patakzottak a k�nnyek �s kez�ben egy s�rga r�zs�t tartott, �desanyja kedvenc vir�g�t.
-Gyerek voltam, fel sem foghattam, mennyit jelentett�l nekem, mikor elment�l egy bor�s reggelen.

S�r�s hangon kezdett bele a refr�nbe, mik�zben �szre sem vette, hogy a bandatagok mind k�r� gy�ltek �s �t�lelt�k �t.
-Csak annyit mondtam volna: V�rj m�g! V�rj m�g!
T�lem nem b�cs�zt�l el! V�rj m�g! V�rj m�g!
Nem hagyhatsz �gy el! Mindig a j�k, mennek el hamar,
Tudom, l�tsz engem �s hallod ezt a dalt!

�jra a r�gi k�pek �sztak a szeme el�, mik�zben �t�lelte a sz�ke sr�cot. �gy 25 �vesen, egy h�res banda �nekese �s frontemberek�nt mindene megvolt, csak egy ember hi�nyzott az �let�b�l. A hossz� v�r�s haj, a macska z�ld szemek �s a szint�n h�feh�r arc tulajdonosa.
-Feln�tt fejjel gondolok r�d, ha egy csillag felragyog. El�ttem vagy l�tlak t�ged, ahogy fentr�l mosolyogsz.
Kinyitotta gy�ny�r� z�ld szemeit, majd mosolyogva n�zett k�rbe a rajong�knak, mik�zben p�rnak meg�rintette a kez�t.
-de az �let meg nem �llhat szomor�an is menni kell, b�zom benne majd m�g l�tlak, de addig �gy b�cs�zom el!

�s val�ban az �let ment tov�bb. Csak m�g mindig nem �rtette meg, m�rt pont �t??
-Gyerek voltam, fel sem foghattam, mennyit jelentett�l nekem, mikor elment�l egy bor�s reggelen.
A sz�ke sr�c let�r�lte azt a k�sza k�nnycseppet, ami m�g a szeme sark�ban �lt. A l�ny m�r boldogan mosolyogva kezdett bele �jra a refr�nbe.
-Csak annyit mondtam volna: V�rj m�g! V�rj m�g!
T�lem nem b�cs�zt�l el! V�rj m�g! V�rj m�g!
Nem hagyhatsz �gy el! Mindig a j�k, mennek el hamar,
tudom l�tsz engem �s hallod ezt a dalt!

H�res volt, boldog volt, megkapott mindent amire v�gyott. Az emberek im�dt�k, t�bb sz�zezer rajong�juk volt, �s a koncertek fergetegesek voltak, im�dta amit csin�lt. Im�dta a munk�j�t, im�dta az �nekl�st, im�dta a sz�ke sr�cot a dobok m�g�l, �s im�dta az �desanyj�t is.
- A hangod bennem �r�kre �l!
Most is hallom m�g az esti mes�d!
Ha itt lenn�l b�szke lenn�l, hogy akit nevelt�l mennyit el�rt.
Tekints le R�m!

�jra l�tni akarta az �r�letes hangulatot, azt ahogy t�bb ezren vele egy�tt �neklik a dalokat. L�tni akarta a f�nyeket, a f�nyk�pez�ket, a vakukat, a d�jakat. �jra �rezni akarta a lend�letet, amit mindig �rzett. Mosolyogva �llt f�l a sz�npad elej�r�l, a t�bbiek m�r r�g visszamentek a hely�kre. Visszas�t�lt a dob el�, mik�zben a k�t git�ros is mell� �llt. F�ln�zett a plafonra, majd k�nnyben izz� szemekkel �nekelte a dal utols� refr�n�t, mik�zben �rezte �desanyja �v� tekintet�t.  

Csak annyit mondtam volna: V�rj m�g! V�rj m�g!
T�lem nem b�cs�zt�l el! V�rj m�g! V�rj m�g!
Nem hagyhatsz �gy el! Mindig a j�k, mennek el hamar,
tudom l�tsz engem �s hallod ezt a dalt....!

THE END