96. r�sz. �n is szeretlek t�ged…

-          Na hamarosan l�thatod.

-          R�lam k�rdezett? �s te azt mondtad, hogy ismerkedek?

-          Aha.

-          Mi�rt is?

-          Taktika �cs�m, taktika. � is azt mondta, hogy nem k�ti az orromra, van-e pasija.

-          Ness�val k�ne besz�lni.

-          Nem besz�lt�l m�g eleget vele?

-          Na j�, hagyjuk. Sz�val mikor j�n ide?

-          Elvileg a h�ten. De nem nagyon akarta mag�t�l bedobni, hogy tal�lkozzunk.

-          Te meg r�er�ltetted magunkat.

-          �gy valahogy. De nem mindegy hogy int�zem el, hogy v�gre tal�lkozzatok? A l�nyeg, hogy fogtok.

-          Na j�, ebb�l el�g. M�r magamat unom. L�pnem kell, mert �gy nem tartunk semerre.

-          �s mi a l�p�s? Feladod, vagy v�gre cselekszel?

Id�n nem csak �n vettem v�gre haszn�lhat� aj�nd�kot Charlesnak. �gy t�nik szintet l�pt�nk. Egy a jelenlegin�l modernebb laptopot kaptam t�le. Lila sz�n� �s a nevem gy�ny�r� bet�kkel van felfestve a fedlapj�ra. Fantasztikusan n�z ki. Nagyon meglepett �s h�l�s voltam.

Nagyon j�l telt a Kar�csony. Id�n el�sz�r egy�tt l�togattuk meg Charles sz�leit. �n most tal�lkoztam vel�k el�sz�r. Furcsa �rz�s volt belegondolni, hogy �k a nagysz�leim. Kellemetlen�l �reztem magam hirtelen el�tt�k, mikor Charlest nem apunak sz�l�tottam. De �ket sem akartam mam�nak �s pap�nak h�vni. Nem j�tt a sz�mra. Ahhoz �rzelmi k�t�d�s kell. Egy�bk�nt kellemes t�rsas�g voltak. J�l szitu�lt, kedves emberek, akik nemet mondanak az �reged�sre �s fiatalosan �lnek, fiatalos t�m�kban vannak otthon.

Nem sokat voltunk n�luk, m�r vitt�k is Ness�t az anyj�hoz. Oda term�szetesen nem ment�nk be. Elk�sz�nt�nk �s otthagytuk a h�z el�tt. Charles �s Nessa anyja nem �polnak t�l j� viszonyt az elv�l�suk �ta. Ez persze nem is csoda, viszont Nessa nagyon j�l viseli. Ha �n nem lenn�k neki anyun�l, tal�n nem �gy lenne. Viszont �gy eg�szs�ges keretek k�z�tt lezajlott minden.

H�rmasban maradtunk h�t kar�csony utols� napj�ra �s egy �tteremben vacsor�zva nosztalgi�ztunk az elm�lt egy �vr�l. Charles valami�rt nagyon �rdekl�d� volt a mag�n�letemet illet�en. F�leg Billre volt k�v�ncsi. M�g nem tal�lkozott vele, de elmond�sa szerint, ahogy � a t�v�ben l�tta Billt, �gy gondolja k�ls�leg illik hozz�m. Enn�l a mondat�n�l anyu megb�kte, amit kisz�rtam �les szememmel.

-          Ne haragudj. – sajn�lkozott egyb�l Charles.

-          Semmi gond. T�l vagyok rajta.

Az�rt hazafel� a kocsiban volt id�m elm�lkedni �s merengeni. Akkor helyesb�tettem kijelent�sem magamban: T�l leszek rajta… T�l kell lennem rajta…

Nagyon elgondolkodtam, hogy menjek-e a nagyihoz Magdeburgba. Persze nagyi nagyon megs�rt�dne, ha kihagyn�m, �gy ez n�mileg megnehez�ti a helyzetem. De vajon megtehetem azt, hogy ha ott vagyok, nem h�vom fel Bill�ket, ahogy azt meg�g�rtem? Megtehetn�m azt, hogy a nagyimhoz megh�vom �ket, hogy ne maradjak vel�k h�rmasban, esetleg Billel kettesben? Nem lenne az t�l f�lre�rthet�, hogy bemutatom �ket a csal�dom t�bbi tagj�nak?

Anyu tan�csa az �gyben eg�sz egyszer� volt. Ha azt akarom, hogy Bill �rezze, t�l vagyok rajta, akkor nem szabad menteget�zn�m. Ha m�r meg�g�rtem a nagyinak el kell mennem hozz� �s ha m�r meg�g�rtem Tomnak, fel kell h�vnom �ket �s tal�lkoznom kell vel�k.

Nessa k�t napot t�lt�tt az �desanyj�val. Nagyon j� kedvvel t�rt haza hozz�nk, azt sejtetve, hogy vel�nk jobban �rzi mag�t. Az anyj�nak �j p�rja van, akivel annyira nem j�n ki j�l sajnos. Az�rt ezt meg tudom �rteni.

D�nt�ttem. Ahogy oda�rt�nk a nagyimhoz, m�r t�rcs�ztam is Bill sz�m�t. M�g ki se cs�rg�tt, mikor letettem �s ink�bb Tom sz�m�ra nyomtam r�. Azt�n azt is kinyomtam cs�rren�s el�tt �s kicsit �tgondoltam. Ha Tomot h�vom, az iszony� �tl�tsz� lenne. �gy �jra a ’b’ bet�h�z l�pkedtem �s Bill nev�re nyomtam h�v�st kezdem�nyezve.

-          Szia. – vette fel hirtelen.

-          Szia. Ez gyors volt.

-          Pont nyomkodtam. Mi �js�g?

-          Itt vagyok Magdeburgban.

-          Hogyhogy? – ez a k�rd�se furcs�n �tl�tsz�nak t�nt.

Tudta, hogy j�v�k majd, �s mi�rt j�v�k. Ez�rt a k�rd�se m�r �nmag�ban meglep� volt. De ami m�g ink�bb gyan�s volt, az a hanglejt�se. Azt hallottam ki bel�le, mintha �t annyira nem is lepn� meg, hogy itt vagyok.

-          A nagyimhoz j�tt�nk. Ti itthon vagytok?

-          Persze.

-          Ha gondolj�tok, �sszefuthatn�nk. Biztos tudtok p�r j� helyet a k�rny�ken, ahova be�lhetn�nk egy r�vid id�re besz�lgetni. R�g tal�lkoztunk �s h�t m�giscsak munkat�rsak vagyunk.

-          H� h�t ez nagyon j�l hangzik, de el�g s�r� a program. David be�temezett n�h�ny progit. Nem hagy nyugodni minket m�g itthon sem.

-          � �rtem. H�t �n megpr�b�ltam az�rt. Igaz�b�l Tom mondta, nem magamt�l tal�ltam �m ki.

-          Igen, tudom. Aranyos vagy. Meddig maradtok?

-          Holnap megy�nk vissza valamikor d�lut�n szerintem.

-          Amint lesz id�, felh�vlak, rendben?

-          Figyelj, nem musz�j �m. Dolgozzatok csak.

-          Na j�. �pp h�v David, �tveszem �t, ha nem baj.

-          Dehogy. Akkor szia.

-          Szia. �s �r�l�k, hogy hallottam a hangod.

-          �gy szint�n.

-          Szia. – tette is le.

Mondhatni meg�sztam a tal�lkoz�t. Viszont ez kis csal�d�sk�nt �rt. M�rm�r akartam tal�lkozni vele.

-          Na? – k�rdez�sk�d�tt egyb�l Nessa.

-          Mi na?

-          Nem tal�lkoztok?

-          Nem.

-          Ne m�r. Akkor mit csin�lunk este?

-          Mi ez a t�bbes sz�m?

-          Nyilv�n engem is vitt�l volna. Vagy h�rmasban dumcsizgatt�l volna vel�k?

-          Na j� mindegy. Elmegy�nk ketten valahova. Az�rt ismerek p�r el�g j� helyet. Megmutatom neked a sulimat, �s mellette van egy bar�ts�gos kis k�v�z�. Megh�vlak valami finom alkoholmentes kokt�lra.

-          Ahogy bet�lt�m a tizennyolcat els�k�nt a te orrod al� fogom d�rg�lni, hogy m�r feln�tt vagyok �s azt iszom, amit csak akarok.

-          A tizennyolcadik sz�linapodat Amerik�ban fogjuk tartani, ahol m�g h�rom �vet kell v�rnod az els� alkoholos italodra hugi.

-          �n is szeretlek t�ged.

-          Tudom.

-          L�nyok! – hallottuk a m�sik szob�b�l nagymam�m hangj�t. – Gyertek.

A nagyi egy t�nd�r. M�g mindig ki kell menn�nk a nappalib�l, hogy a fa al� dugdossa aj�nd�kainkat. Tudja j�l, hogy kin�tt�nk m�r ebb�l, tudja j�l, hogy nem hisz�nk a j�zusk�ban, de � akkor is tartja mag�t ehhez a szok�shoz. �s nekem nem esik nehezemre belemenni, mert az a mosoly, amit az arc�ra var�zsol ez a ritu�l�, mindent meg�r.