"Nem tudom mi történt velem hogy most
képletesen tollat ragadok és írok
nektek..nevezhetitek pillanatnyi
elmezavarnak,vagy akár azt is
gondolhatjátok hogy valamivel belőttem
magam és kitört belőlem az őszinteség
vagy épp a hiszti...mindegy is mit
gondoltok most az egyszer nem
magyarázkodni akarok,betanult sablon
szöveget ismételgetni újra és újra..nem
ebből ELÉG...csak azt írom le ami a SAJÁT
gondolatom.

Szóval...ha egy kicsit kutakodom az
emlékeim közt eszembe jut az az 6 évvel
ezelőtti nyár amikor még zavarodott 13
évesként bámultam a zenecsatornákat és
álmodoztam a sikerről..én ott akkor
megfogadtam nem leszek szürke
kisegér..sztár leszek..akármilyen árat is
kell érte fizetnem megteszem..hogy miért?
Mert azt gondoltam az olyan könnyű..hisz
mosolyogni nem nehéz és dől a
lové..imádnak a csajok..benne vagyok az
újságokba.. és ahelyett a kis porfészek
helyett ahol anno éltünk és az egérlyuk
helyett ahol laktunk majd valami luxus
villába fogok élni..és a lehető
legdrágább legmenőbb cuccokat szívbaj
nélkül megvehetném nem kéne azt
hallgatnom:”Nem erre kisfiam nincs pénzünk…”na
igen még akkor naiv voltam..1 kisfiú...de
akkor megfogadtam és minden időmet azzal
töltöttem hogy a bátyámmal alapított
zenekarral valamilyen szinten de
betörjünk..hogy legyen végre 1 menedzser
aki felfedez minket és akkor BUMM
hirtelen minden tőlünk lesz
hangos..igen..még arra is képes voltam
hogy mint 1 díszmajom a cirkuszba ott
vonaglottam a Tvbe remélve hogy nyerek s
aztán a többi már csak úgy megy magától..
nem nyertem..majd bele rokkantam..
senkinek nem mondtam el az álmomat a
fogadalmamat..mindenki azt gondolta óó de
édes..majd kinövi..csak 1 valaki
gyanakodott ki más lett volna mint a
tükörképem..a bátyám...hisz nála jobban
senki nem ismer azóta sem..neki egyszer
éjjel mikor már ki tudja hányadszor
álmodoztunk  a sötét szobában
zseblámpával játszadozva hogy mi sztárok
leszünk és elhúzunk innen. Ez az ő
részéről csak jó poén volt, de én ezt
halálosan komolyan gondoltam..akkoriban
ott ahol éltünk valamiféle csótányok
voltunk az emberek szemében..legalább is
én..engem mindig is megfogott a színház
világa,a kosztümök,a smink, az a
valamiféle varázs ami 1-1 film nézésekor
magával ragadott. Akkoriban a Labirintus
című film volt a kedvencem..David Bowie
volt a főszereplő..igen azok a kis
szörnyek is arik voltak benne de nekem
David ruhája,karaktere tetszett...igen
különc voltam..egyszer poénból vettem
vörös hajfestéket és vörös csíkokat
festettem a hajamba..anyu csak nevetett
egyet..nem borult ki...az iskola,a falu
annál inkább..akkor akartak másodjára
kicsapni a suliból...az első piercingemen
is amit 12 évesen a szemöldökömbe
tetettem...anyuról tudni kell igazi hippi
volt..iszonyúan szabadelvű..nem is az
anyánk volt nem
fegyelmezett,büntetett,soha nem szidott
le...azt az elvet vallja ami nem öl meg
az megerősít..tehát ha valamit elszúrtunk
abból tanultunk is valamit...így vissza
gondolva jobb lett volna ha néha leszúr
minket,vagy nemet is mond néha...de nem
tette így mi voltunk a csótányok a faluba
akiket senki nem akart elfogadni..akikre
undorodva néztek az emberek..csoda tehát
hogy szabadulni akartam innen??Nem
hinném..most már ti is akik a régi
falunkba jártatok láthattátok mennyire 1
unalmas hely..lehetett volna akár a neve
a SEMMI földje...Nem találtam ott a
helyem volt pár haverunk de nem
sok..ekkor tájt ismertük meg a 2 G-t
Georg mint tudjátok basszusgitáron
játszott már akkoriban is és a töpszli
Gustav pedig veszettül verte a dobokat.
Ők is ki akartak törni a garázsból hamar
1 hullámhosszra kerültünk velük Tom és
Georg együtt minden hülyeségre kapható
volt én pedig Gustavval tudtam jókat
beszélgetni..barátok lettünk a legjobbak.
Mégis mi voltunk  Tommal a falunkban a
 lúzerek akiket cikiztek,kiröhögtek a
többiek...emlékszem a tesóm hányszor
bunyózott csak azért mert nekem vagy épp
mindkettőnknek beszóltak..én gyűlöltem az
erőszakot de néha nálam is elszakadt a
cérna..mégis kettőnk közül talán a bátyám
volt az aki valamelyest feltalálta
magát..próbált csajozgatni
bandázgatott..graffitizett én
pedig...Írogattam a kis
dalszövegeimet..Nena dalait rongyosra
hallgattam abból próbáltam ihletet
nyerni..aztán valahogy tényleg csoda
történt..életem leggázabb fellépésén 1
menedzser oda jött hozzánk hogy..hééé..ez
bár borzalmas volt de azért 1 stúdióba
szívesen meghallgatnálak
titeket...kezembe nyomta a névjegyét hogy
anyuék hívják fel ha benne vagyunk..nem
kell mondanom anyunak nem kellett
könyörögni és másnap már a stúdióban
voltunk..pár hét múlva már 1 lemezen
dolgoztunk minden kész volt már adták
volna ki mikor a lemezcég azt
mondta..bocs de mégsem látunk bennetek
fantáziát..nem adjuk ki a lemezt...ha
lehet még jobban kiborultam..a kártyavár
darabokra hullott..én akkoriban nagyon
bezárkóztam..pokoli érzés ha a legnagyobb
álmod darabokra törik..már épp
megfogadtam hogy soha 1 hangot nem
énekelek többet amikor a menedzserünk
azzal a hírrel hívott fel hogy talált 1
új lemezcéget és ők kiadják a
lemezünk..nem akartam elhinni..de ő csak
bizonygatta az igazát és mikor unottan
kérdeztem hogy ki az és ő azt válaszolta
hogy az Universal..eldobtam a kagylót..és
tényleg kiadták de csak 1
feltétellel..Azt csináljuk amit ők
mondanak akármiről is legyen szó...mi meg
persze csak boldogan bólogattunk és már
alá is írtuk a szerződést..és ekkor végre
tényleg elkezdődött...arra eszméltem hogy
1 ollós kéz repked az arcom körül aztán
már 1 sminkes pamacs söpör végig az
arcomon és amikor a tükörhöz léptem nem
ismertem rá az arcomra..fél arcomat a
hajam takarta..a szemem feketére volt
kifestve,a ruhák azok klasszak voltak..a
többieket megnézve nem volt olyan nagy a
változás de én..más lettem..emlékszem még
a tesóm meg is kérdezte nem láttam e az
öccsét..mikor röhögve mondtam hogy hééé
én vagyok az..nagy szemeket meresztve rám
csak bámult..majd végül megismert..de ő
is csak azt kérdezte ezt most miért..ott
meg is kaptuk a választ: Te leszel a
banda frontembere..most a különc srác a
menő...így te leszel az érzékeny művész
aki sminkeli és jól érzi így
magát...mennyit cukkoltak a fiúk a fekete
körmömért..a kifestett szemeimért...és
igaza volt a menedzsmentnek a tinik
imádták...a zenénkkel is taroltunk.. csak
1 baj volt..a hangom..mutálni kezdtem és
így nem tudtam 2 tiszta hangot egymás
után kiénekelni.. alig jött ki a lemez és
nekem tök más hangom lett..a playbackről
azt mondták nem ciki..cikibb az én
macskanyávogásom..akkor még nem tudtunk
mi lesz a hangomból..teltek a hónapok a
hangom alakulni látszott..akkor még nem
tudtam mit tettem a hangommal amikor a
mutálásom közepén énekelni kezdtem..mert
kellett..nem érdekelt..híres
lettem..szerettek minket..mámorban
úsztunk..hogy igen..híresek
lettünk..rengeteg helyre hívtak
minket..mindenki rólunk akart írni..még
zenei díjat is nyertünk...mi csak a
csillogást láttuk..egyre több pénzt
utaltak a bankszámlánkra ami 15 évesen
baromira jó bulinak tűnt...aztán mikor
nagyon menő lett a séróm és sminkem mikor
már több 1000 lány,fiú ment úgy
fodrászhoz hogy az én hajamat,sminkemet
akarja a menedzsment már az új
kinézetemen dolgozott..hirtelen pápá
arcba hulló fufru..isten hozott mű
tincsek..fél hosszú haj..ekkor jött a
műköröm is..amit nem értettem..a sminket
megszerettem mert tök másképp néztem ki
sminkbe..sminkbe magabiztosnak érzem
magam..mint 1 jelmez amit felöltesz és
más lehetsz...mint ha 1 másik énem lenne
olyankor...ezt is kajálták a fanok..új
klip..újabb dalok..koncertek..istenem de
rettegtem mindig..de imádtam hogy
énekelek az emberek előtt és a
koncerttermek egyre nagyobbak lettek és
az emberek is egyre többen
lettek..mámor..igen az volt az
egész..aztán a fehér tincsek a
hajamba..emlékszem egyszer mikor épp a
hotelből jöttünk ki és pár fan odajött
autogramot kérni és szembetaláltam magam
szinte önmagammal..a lánynak olyan
haja,sminkje,ruhája volt mint amilyen
nekem...hát minden volt a mosolyom csak
nem őszinte..sokkolt..és nem ő volt az
egyetlen..volt akinek még az én régi
mangás hajam volt nem mindenkinek telik
műtincsekre ugye..volt akinek félhosszú
sima fekete..akkor fehér vagyis szőkés
tincsekkel..volt pár féle
változat...egyszerre volt csodálatos hogy
szeretik a stílusom és egyben sokkoló
hogy klónjaim vannak...na igen én egyedi
"akartam" lenni hát ők is...rohamosan
nőtt a fantáborunk..már a kezdetektől volt 1 testőrünk aztán hirtelen 4 lett
majd 5 majd 1 egész gárda...már nemcsak
Németországot jártuk hanem Európát is
pörögtek az események..már iszonyúan
kimerültek voltunk de hajtani
kellett..mosolyogni..és mindig ugyanazt
válaszolni ugyanazokra a
kérdésekre..megtanultuk..betanultuk a
szövegeket..pózolásokat..a
mosolyokat..mert
kellett...mindegyikünkből mást hozott elő a siker.

Tom falta a nőket..ennél könnyebben nem
is lehetne becsajozni..ő nem habozott
kihasználni a lehetőséget..hisz a lányok
tálcán kínálták fel magukat
neki..nekünk..Georg is csatlakozott Tom
csajozásaihoz..jókat buliztak
együtt...Gusti..na ő az aki a mai napig
nem értem miért de ő valahogy befelé
forduló lett..igaz ő annak idején is
szívesen eldobolgatott de nem volt
megszállott... az elején neki is tetszett
a dolog de aztán mikor egyre nagyobb lett
a nyomás egyszer mikor csak 4en voltunk
ami igen ritka pillanat volt az utóbbi
időben, azt mondta: ő zenélni akart..de
nem így...ő nem akarta évente egyszer
látni a családját,a barátait..ő nem akar
báj vigyorogni.. és nem csinálta..a
menedzsment már az elején rájött, hogy
valamiért a fanok minket szeretnek jobban
Tommal...talán az hogy ikrek vagyunk
mások mégis egyformák..nem tudom..csak
azt hogy elég hamar minket kérdeztek a
riporterek minket hívtak műsorokba...a 2
G valahogy hátrébb szorult..amit Gustav
bánt a legkevésbé..különc lett...ja és
hogy belőlem mit hozott ki a siker??Itt
jön az ami miatt írni kezdtem...

Hisz 4ünk közül én akartam a legjobban
ezt..én úsztam az árral..azt hittem jót
cselekszem azzal ha azt teszem amit
mondanak..azt mondom..azt veszem fel..és
1 idő után a kisminkelt srác lett az én
napi szerepem amit reggel felöltöttem az
a srác elbűvölő volt..mosolygott..azt
mondta amit kellett,azt csinálta..mindig
tökéletesen nézett ki..akár milyen idióta
ruhát is adtak rám abból rögtön divat
lett...jól
megcsináltak...igen..megcsináltak...

Minél magasabbra szárnyaltunk én úgy
kezdtem belül zuhanni..én eszméltem rá
szerintem legutoljára, hogy bábuk
vagyunk..én előttem volt a legnagyobb
rózsaszín szemüveg..de amikor már Tom
lázadozott hogy pihenésre van szüksége,
hogy elege van a nagyítóból ami alatt
éltünk és folyton vitáztunk
egymással,mikor a barátok kinyomták a
telefont vagy egyszerűen nem is reagáltak
az smseimre akkor mikor már a sminkes
énem 24 órában élt. Mikor elmentünk a
srácokkal egymás mellett mikor még Tom is
csak felszínesen társalgott velem mintha
1 idegen lenne..és mikor már a tömeg
arctalan lett..csak moraj lett az ordítás
és síkitás.. mikor azt se tudtam
felidézni hogy nézett ki az a lány akivel
az imént fotózkodtam a backstagebe..mikor
már mindenkire gyanakodva néztem aki csak
rám nézett. Mindenki fan volt és
mindenkitől undorodtam..irtóztam nehogy
 bárki hozzám érjen...ott jöttem rá én is
hogy úr isten..kik vagyunk mi??..

KI VAGYOK ÉN??...akkor uralkodott el
rajtam a magány és a pánik..akkor
szembesültem azzal mennyi
ál"barát"..érdek ember vesz minket
körül..mennyi üres ember..aki csak azért
van velünk mert abból valamilyen haszna
van...gyomorforgató világban élünk évek
óta...akkor nőttem fel..abban a percben
lett az én nagy álmom ami valóság volt
már rémálommá vált...én akartam..tudom
jól...

19 éves fejjel ha találkoznék a 13 éves
akkori önmagammal..igen csak
elbeszélgetnék vele..vagy ha lenne 1
időgépem megmutatnám neki milyen árat
kell fizetni az álmainkért...én már
tudom...sikeresebbek vagyunk mint
valaha...én vagyok az
identitászavaros,agyonsminkelt,menőruhás
tökéletes  srác..a lányok álma...a
rózsaszín álom megtestesítője..igen ahogy
korábban írtam a sminkelt szerepem ezt
jelenti a fanoknak...

De a sminknélkülire senki nem
kíváncsi..az nem tökéletes egyáltalán..1
frusztrált 19 éves
srác..pattanásokkal...ha belegondolok
lehet van olyan aki talán kíváncsi lenne
rá..de honnan tudhatnám hogy ki
őszinte..ki az akit a hírnév,a csillogás
érdekel..hogy menőzzön azzal én az ő
barátja vagyok..ki az aki nem címlapot
akar velem??

Ha belegondoltok..ha nem én lennék a
banda élén hanem 1 másik srác menő
séróval,sminkkel,ruhával,ügyesen megírt
szöveggel amitől a tenyeréből esztek..őt
nem imádnátok???Dehogyis nem....ha nem én
lennék Bill Kaulitz a Th énekese
elmennétek mellettem..ha nem lennénk
valamilyen módon az újságokba nem
láttátok volna az arcom napi szinten..én
se lennék több mint a szomszéd srác...fel
sem figyelnétek rám...ebben biztos
vagyok..mert elég sok álmatlan éjszaka
van mögöttem mikor mérlegeltem ezt a 5
évet minden szépségével mocskával
együtt...Most mégis keserű mosoly ül az
arcomon mert tudom ti akik olvassátok a
90%-otok fel se fogja miről zagyválok..az
a bizonyos szemellenző vagy rózsaszín
szemüveg ott csücsül az orrotok
hegyén...de nem is baj nekem is sok idő
kellett míg leesett..de ha csak 1 ember
egyetértően bólint miközben ezt olvassa
már megérte..mert legalább 1 embernek nem
leszek árucikk..1 tárgy..hanem ember
leszek..

Biztos vannak aki kiborulnak,zokognak
"darabokra törik a szívük" és van aki azt
kérdezi most ezt meg minek írta??

Azoknak válaszolnék...bár a média
jelenlétében mosolygok és adom a
boldog,kiegyensúlyozott szerepét mert ezt
kell tennem..de minden vagyok csak nem
az…rettentően magányos
vagyok,kiszolgáltatott,elveszett,
kétségbeesett..

És talán amiatt történt velem az ami
történt..ebben a levélben adom mindenki
tudtára a dolgot hátha így könnyebb lesz
a szeretteim szemébe nézni mikor már ők
is megtudják…biztos nem örülnek majd hogy
így tudják meg de már mindegy…szóval 1
média bulin történt..eléggé sokat ittam
hogy elviseljem a többi embert a kíváncsi
tekinteteket,az undort és az
álvigyorokat,a hazug hízelgéseket..nem
tudom ki volt aki megkínált..nem is
lényeg..jól éreztem magam utána..aztán
még egyszer megtörtént és aztán egyre
gyakrabban…majd azt éreztem hogy nélküle
nem bírok létezni,reszketek,ver a
víz,dübörög a szívem…szükségem volt rá a
végén már vele keltem és feküdtem…a
hatalmába kerített a mámor. De nélküle 1
nyomorult senki vele pedig pörögtem,jó
kedvű voltam vele nem érdekel ez a mocsok
ami körülöttünk van… de ott mélyen a
szívem rejtekén az a picike darab azt
mondja ezt nem szabadna csinálnom hogy
van más megoldás,kiút..jelen
pillanatomban reszkető
ujjakkal,verítékben úszva,zakatoló
szívvel,kicserepesedett,véresre harapott
szájjal ülök a laptopom előtt és arra
készülők hogy mindent bevalljak és igen
megteszem… most  végre kimondom,leírom
nektek..

Drogfüggő vagyok már olyan 1,5-2 éve…és
nem tudom mit csináljak de ne kövessen
senki,ne tegyetek butaságot csak kérlek
bocsássatok meg nekem…!”