�j �let

Ism�t el�rkezett az id�, mikor eny�m a sz�npad. M�r f�l�r�ja k�szen, fel�lt�zve v�rok az �lt�z�mben. Meg�rkezett Jean �s Paula. Ez azt jelenti, hogy mehetek.

Szok�s szerint egy kis l�mpal�z van bennem, de ez rendszerint elm�lik. Miut�n kil�pek az emberek el�, nem gondolkozok. Elindult a hangos zene. A f�rfiak tekintete r�m szegez�d�tt. �n odas�t�ltam a sz�npad k�zep�n �ll� r�dhoz, �s el�re betanult t�ncomat kezdtem el�adni. Az asztalokn�l �l� h�megyedek egyre hangosabban adtak hangot tetsz�s�knek. Sokan m�r csont r�szegre itt�k magukat, de voltak, akik m�g csak most �rkeztek. A r�dt�l elt�volodva, a sz�npad elej�be mentem. Innen m�r nincsenek messze az asztalok, �s ahogy sz�m�tottam r�, n�h�nyan k�r�m gy�ltek. Kisebb nagyobb pap�rp�nzeket t�mtek a feh�rnem�mbe. A zen�t hallgatva, tudtam, hogy mindj�rt v�ge a m�soromnak. H�traszaladtam, meghajoltam gyorsan, majd visszavonultam az �lt�z�mbe. Ma m�g lesz egy t�ncom, de csak k�s�bb, �gyhogy �t�lt�ztem kev�sb� lenge ruh�ba, �s kimentem a pulthoz. Nem szeretek ber�gni, f�leg nem, ha munk�ban vagyok, ez�rt csak egy k�l�t rendeltem.

Mikor a sz�v�sz�lammal nekil�ttam az �d�t� elfogyaszt�s�nak, egy f�rfi �lt le mell�m. Raszta tincseit egy kend�vel fogta fel, hogy azok ne hulljanak az arc�ba.

-          Megh�vhatlak egy k�rre? – k�rdezte.

M�r megszoktam, hogy n�ha ilyen aj�nlatokat kapok a m�sorom ut�n. Rendszerint visszautas�tom az eff�le aj�nlatokat, legt�bbj�k ugyanis csak az �gy�ba akar csalogatni, mert mag�nyosak.

-          K�sz, nem iszom. – ahogy r�n�ztem, tal�lkozott a tekintet�nk. Gy�ny�r� barna szeme volt.

-          Az el�bb l�ttalak a sz�npadon.

-          Gondoltam, hogy nem a k�t sz�p szemem�rt j�tt�l ide. – meglehet, hogy bunk� voltam, de �gy v�dekezek.

-          Mi�rt van itt egy ilyen gy�ny�r� n�?

-          �s mi�rt van itt egy ilyen j�k�p�, l�tsz�lag p�nzes pasi?

-          Jogos. – b�logatott.

-          Katrin, �desem! – Jael k�zeledett fel�m – F�l �ra m�lva ism�t ti�d a sz�npad. – kez�vel a combomat simogatta, b�r k�zfeje tal�n egy kicsivel fentebb cs�szott, mint kellett volna.

-          Igen, tudom.

-          Mindent bele, a legjobbnak kell lenned. – egy puszit adott a sz�mra, mik�zben �n kicsit elh�z�dtam. – Ut�na tal�lkozunk. – a fenekembe markolt, majd elment.

-          A bar�tod? – k�rdezte a m�g mindig mellettem �l� idegen, aki mellesleg az eg�sz el�bbi jelenetet v�gign�zte.

-          A f�n�k�m. – nem szoktam el�rulni, hogy ki �, de most �gy �reztem, el kell mondanom. Valakinek v�gre l�tnia kell, hogy mit kell elt�rn�m.

-          M�r nem az�rt, de amit csin�l, az felh�bor�t�. Ezt zaklat�snak h�vj�k, �s t�rv�nytelen.

-          Meglehet.

-          Fel kell jelentened, ha nem hagy b�k�n.

-          Na j�, �n megyek. – m�ris megb�ntam, hogy beavattam. Fel�lltam, �s a sz�npad m�g� indultam.

-          V�rj! Ne menj el! – megfogta a karomat.

-          Hagyj m�r! – kir�ntottam a kezemet laza szor�t�s�b�l, �s az �lt�z�mbe mentem.

Le�ltem a sz�kembe, a t�k�r el�, �s elgondolkoztam. Mit keresek itt? Egy cs�dt�meg vagyok! Nincs merszem, hogy kit�rjek innen, �s magam m�g�tt hagyjam a fenyeget�seket, zaklat�sokat. F�lek. F�lek, hogy ak�rhol megtal�lnak. Egy �rd�gi k�rbe ker�ltem, ahonnan nincs szabadul�s. �s ez a f�rfi… Mit �rdekli, hogy mi t�rt�nik velem? Biztosan � is csak le akar fektetni, ez�rt pr�b�lt �gy tenni, mintha �rdekeln�m.

�t�lt�ztem, egy �jabb jelmezbe. Ahogy egyre k�s�bb jutunk az �jszak�ban, egyre hi�nyosabbak a fell�p� ruh�k a t�ncosokon. Egy d�szes bugyiban, �s melltart�ban l�ptem ki �jra az emberek el�. Ism�t a r�dhoz mentem, �s l�tv�nyos mutatv�nyokkal sz�rakoztattam az izgatott f�rfiembereket. Az�rt vannak itt, hogy ki�lj�k bizonyos v�gyaikat, nekem pedig az a munk�m, hogy ennek eleget tegyek. M�r ha nem is konkr�t fizikai �rtelemben… �szrevettem a raszta haj� f�rfit. A legk�zelebbi asztaln�l �lt, �s engem n�zett. Les�t�ltam a sz�npadr�l – nem nagyon szoktam ilyet tenni, de ez ugyan�gy megengedett a munkak�r�mben – odamentem hozz�, �s t�ncolni kezdtem neki. Nem tudom mi�rt tettem, nincs r� magyar�zatom. Az �l�be �ltem, �s levettem a melltart�mat. � nem tapogatott, nem haszn�lt ki. Meglepett, de nem foglalkoztam vele. Vele szemben �llva egyik l�bamat felraktam az asztalra, �s �gy mozogtam. � v�gig a szemembe n�zett. Ott voltam el�tte f�lmeztelen�l, �s nem a melleimet, vagy a l�bamat b�multa, a szememet f�rk�szte. Nem tudtam mire v�lni a reakci�j�t. Visszasiettem a sz�npadra, majd h�tramentem. �sszezavart az a f�rfi. Amilyen gyorsan csak tudtam, �t�lt�ztem az utcai ruh�mba.

-          Cuncus! – j�tt be Jael, pont mikor indultam.

-          Jael, �ppen menni indultam.

-          Ilyen gyorsan? �s velem mi lesz?

-          Ne haragudj, de nem �rzem j�l magam.

-          Ezen k�nnyen seg�thetek. Csak vedd le ezeket. – a pulcsimat pr�b�lta meg leh�zni r�lam, de �n nem akartam levenni.

-          K�rlek, most ne.

-          Hidd el, jobb ha maradsz. – v�g�l csak ler�ngatta r�lam a pul�veremet. Ledobta a f�ldre, �s a nyakamat kezdte cs�kolgatni.

-          Ne. – k�rleltem elkeseredetten. Jael azonban egyre er�szakosabb� v�lt. Szinte m�r harapd�lta a nyakamat. Egy�ltal�n nem esett j�l. Er�t vettem magamon, �s belet�rdeltem a f�rfiass�g�ba. Mikor f�jdalm�ban odakapott, kirohantam az ajt�n.

-          �llj meg! – kiab�lta, de szerencs�re, nem tudom r�gt�n ut�nam futni.

�n �trohantam az eg�sz b�ron, b�r nem tudtam, hov� tartok. A sz�rakoz�hely el�tt k�rben�ztem, h�tha l�tok egy taxit, de nem l�ttam.

-          Katrin! – valaki a v�llamra rakta a kez�t.

Akkor�t ugrottam ijedtemben, hogy majdnem elestem.

-          Hagyj m�r! Hagyatok b�k�n! – kiab�ltam el magam. K�v�lr�l tal�n hisztirohamnak t�nhetett a viselked�sem.

-          Gyere vissza te ribanc! – hirtelen Jael jelent meg a t�volban.

-          El kell t�nn�m. – mondtam, �s szaladni kezdtem egy s�t�t utc�n felfel�.

-          Sz�llj be! – j�tt mellettem aut�val a raszta haj� f�rfi.

Kif�radva loholtam, m�g�ttem Jael kiab�l�s�t hallgatva, de nem mertem besz�llni abba az aut�ba. Honnan tudjam, hogy az jobb lesz, mint most menek�lni?

-          Nincs m�s v�laszt�sod. – kitart�an gy�zk�d�tt a raszt�s. – B�zz bennem.

A kimer�lts�g hat�r�n voltam, ez val�sz�n�leg befoly�solt. Nem tudtam tov�bb futni, �s Jael egyre k�zeledni l�tszott. Be�ltem v�g�l az idegen f�rfi mell�. � r�gt�n r�l�pett a g�zra, �s csak akkor �llt meg, mikor m�r biztons�gos t�vols�gba �rt�nk a b�rt�l, �s Jaelt�l egyar�nt.

-          Jobban vagy? – k�rdezte agg�dva.

-          Mondjuk r�. K�szi, hogy seg�tett�l, �n megyek is. – kinyitottam a kocsiajt�t.

-          Hol laksz? Hazaviszlek.

-          Nem kell, innen m�r nincs messze. – val�ban azt sem tudtam igaz�n merre vagyunk, �gy gyan�tom, el�g messze voltunk a lak�somt�l.

-          K�rlek, hagy vigyelek haza.

-          J�.

V�g�l nem sz�lltam ki. Pr�b�ltam bet�jolni magam, �s elir�ny�tani �t a lak�somhoz. �gy 5-6 perc alatt siker�lt is.

-          Ez az. – mutattam az �p�letre, aminek a m�sodik emelet�n lakom.

-          J� vicc. – hajtott tov�bb.

-          Milyen vicc? T�nyleg az.

� bef�kezett.

-          Az az omladoz� gett�panel?

-          Igen, az.

-          Itt laksz?

-          Igen.

-          Nem gondolod, hogy itt hagylak?! Elviszlek a sz�llod�ba, ahol megsz�lltam.

-          Figyelj, t�nyleg k�sz mindent, de, nem is ismerlek.

-          Tom vagyok. Tom Kaulitz.

-          Ok�, h�t szia Tom! – ism�t kinyitottam az ajt�t, hogy kisz�lljak.

-          Ma m�g meg�sztad, de mi lesz holnap? �s azut�n. Meger�szakol az a fasz, �s nem teszel ellene semmit? Nem engedheted, hogy ez megt�rt�njen!

-          M�r megt�rt�nt, �s t�l�ltem. Itt vagyok, �s �lek. Ne avatkozz bele a dolgaimba.

-          Tudja, hol laksz?

-          Nem r�d tartozik.

-          Sz�val igen. Akkor v�gk�pp nem maradhatsz itt.

-          Ne mond meg, hogy mit csin�ljak.

-          Mi�rt �llsz ellen? �n seg�teni akarok. – mondta nyugodtabb hangnemben.

-          Mi�rt akarna rajtam b�rki is seg�teni? J�l megdugsz majd, �s eldobsz. Szerinted nem l�tok �t a szit�n?

-          Te azt hiszed…? Nem mindenki olyan, mint a f�n�k�d.

-          De az igen, aki egy olyan b�rba j�r, mint az.

-          Nem ismersz. �n t�nyleg seg�teni akarok. Szerinted m�sk�l�nben hazahoztalak volna?

Nem v�laszoltam. V�gk�pp �sszezavart. M�r nem tudom, mi lenne a helyes.

-          Pakold �ssze a fontosabb cuccaidat, �s hozd a pap�rjaidat.

-          Mi?

-          B�zz bennem! Nem verlek �t.

Valami azt s�gta bel�lr�l, nem vesz�thetek.

-          Megv�rlak itt. Menj!

Felmentem a lak�somba, �s neki�lltam megkeresni az utaz�t�sk�mat. Beledob�ltam a ruh�imat, a tiszt�lkod�szereimet, a szem�lyes t�rgyaimat, �s egy-�t cip�t. M�s nem is f�rt volna bele. Mikor beh�ztam a cipz�rt, feleszm�ltem, hogy mekkora marhas�got csin�lok.

-          Biztosan csak �tvert! – mondtam ki hangosan, �s az ablakhoz mentem.

Az aut�ja m�g mindig ott �llt. Ez azt jelenti, nem vert �t. Hiszek neki. Lehet, hogy val�ban j�t akart. �s ha nem, akkor sem ker�lhetek a mostanin�l nyomor�s�gosabb helyzetbe.

Lementem hozz�. A t�sk�mat el�z�kenyen elvette a kezemb�l, �s a csomagtart�ba tette.

A sz�llod�hoz �rve, el�multam. A v�ros egy igen h�res hotelj�hez hozott.

-          Itt sz�llt�l meg?

-          Igen. �gy hallottam, ez a legjobb hotel a k�zelben.

-          �n ezt nem engedhetem meg magamnak.

-          Ne t�r�dj semmivel, csak gyere.

A recepci�n Tom elk�rte lakoszt�ly�nak kulcs�t. Lifttel ment�nk a 4. emeletre.

-          Itt a szoba, ahol te fogsz aludni. – megfogta az �gynem�j�t, �s kihozta.

-          De ez a te �gyad.  Nem aludhatsz miattam a kanap�n.

-          M�r a te �gyad.

Megmutatta a f�rd�t, ahol k�s�bb le is zuhanyoztam. A pizsam�mba mentem vissza a szob�ba. Hallottam, mikor Tom is lef�rd�tt. Ekkor �n m�r aludni pr�b�ltam, nem sok sikerrel.

Kopogtak.

-          Alszol? – nyitott be Tom.

-          M�g nem.

-          Nem vagy �hes?

-          Nem, k�szi. – a francokat nem, de nem akartam ezzel is terhelni �t.

-          Az�rt �n rendelek kaj�t. Ha meggondolod magad, gyere ki nyugodtan.

-          Ok�. K�szi.

-          J� �jt!

-          J� �jt!

Hallottam, mikor meg�rkezett a sz�lloda egyik alkalmazottja, val�sz�n�leg az �tellel, amit Tom rendelt mag�nak. Hosszasan gondolkoztam, hogy kimenjek-e. T�bb ok volt az igen mellett. �hes voltam, nem b�rtam aludni, �s meg akartam besz�lni Tommal, hogy mi lesz ezut�n. Halkan kinyitottam jelenlegi szob�m ajtaj�t, �s kin�ztem. Tom az asztaln�l �lt, nekem h�ttal, �s pizz�t evett.

-          Csatlakozhatok? – k�rdeztem halkan. Nem akartam megijeszteni.

-          Persze. Gyere, �lj le. Szereted a n�gysajtos pizz�t?

-          Igen.

-          Akkor nyugodtan vegy�l, amennyit szeretn�l.

-          K�sz�n�m. – kivettem egy kis szeletet, �s nekil�ttam. – El�rulod, mit csin�lsz a v�rosban?

-          A c�gem �gyeit int�ztem.

-          �zletember vagy?

-          Aut�kat forgalmazok.

-          �s egy ilyen f�rfi mi�rt j�r sztript�z b�rba?

-          Nem j�tt �ssze az �zlet. Gondoltam sz�rakozok egyet.

-          Ha j�l sejtem, a sz�rakoz�s nem j�tt �ssze.

-          Helyette megismertelek t�ged.

-          Nem tudom, mi�rt csin�lod ezt, de k�sz�n�m.

-          Nem engedhetem, hogy ak�rki is zsaroljon, vagy kihaszn�ljon.

-          �s mi�rt kellett elhozni a cuccaimat otthonr�l?

-          Holnap elj�ssz velem.

-          Veled? De m�gis hova?

-          N�metorsz�gba. Megv�ltoztatjuk a nevedet, �s �jra kezdhetsz mindent.

-          Ez neked mi�rt j�?

-          Mert akkor tal�n boldog leszel. Veszek neked egy lak�st, keres�nk egy j� kis �ll�st, �s norm�lisan �lhetsz.

-          3 lehet�s�g van. �lmodok, vagy cs�ny�n kihaszn�lsz majd, vagy t�nyleg egy f�ldre sz�llt angyal vagy.

-          A harmadik lesz a j�. – vigyorgott.

Letagl�zott ez a vigyor. Leny�g�z�en s�rmos lett t�le �. Ebben a pillanatban mindent k�pes lenn�k neki elhinni.

-          Mi az? – k�rdezte, mikor �szrevette, hogy csod�lva n�zem �t.

-          Irt� nagy m�zlista vagyok, ha ez most igaz.

Elmosolyodott.

-          �n vagyok a m�zlista, hogy tal�lkoztam veled.

-          Ne mondj ilyet, m�g elhiszem.

-          Az a c�l. – mondta, �s a szemembe n�zett m�lyen – Tudod mi�rt mentem oda hozz�d? A k�t sz�p szemed�rt. Gy�ny�r�ek. Gy�ny�r� vagy. – fej�vel fel�m k�zel�tett.

Megcs�kolt. Iszony�an l�gyan mintha �vna valamit�l. Nagyon j� �rz�s volt, �szint�nek t�nt.

- K�sz�n�m istenem. – mondtam felfel� n�zve, kezeimet �sszekulcsolva, mikor elv�ltak ajkaink. – K�sz�n�m a v�d�angyalomat!