10. rész. Megszívatni Tomot.

Mikor már a város másik végébe kocsikáztam pár fontos papírral, lenyugodtam. Tom már rég hívott, hogy ők elkezdték nélkülem, de nem is bántam. Fáradt voltam, melegem volt, zuhanyozni akartam és inni valami nagyon finomat és nagyon hűsítőt.

Bill azért még bepróbálkozott. Elfelejtett jeget venni, és megkért, ugorjak be egy benzinkútra egy nagy zacskóért, ha jövök hazafelé.

Mikor megérkeztem, kezemben a zsákkal azért egy nagyobb darabot berejtettem a nyaka és a pólója közé pusziadást színlelve.

-          Szia. – csókolt meg Tom kezében a húsokat forgató pálcájával.

-          Szia. Nem tudtad lepasszolni a sütést?

-          Ezek amatőrök. – vigyorgott beképzelten. – És te hány vezetőt félemlítettél ma halálra?

-          Ma csak hármat. – biggyesztettem le alsó ajkam.

-          Szép. – tartotta pacsira jobb kezét.

-          Köszi. – vigyorodtam el magam és behajtottam méltán kiérdemelt pacsimat.

-          Mint a haverok. – forgatta szemeit Bill megbökve Georgot.

-          Összeillenek. – állapította meg.

-          Örülök, hogy jobb kedved van. – közölte Lina. – Ezek szerint sikerült…

-          Persze. – vágtam rá, nehogy végigmondja.

Még a szemkontaktussal is próbáltam nyomatékosítani. Szerencsére levágta, hogy most inkább hanyagolni kéne a témát, mivel Tomnak még nem említettem.

-          Mi sikerült? – érdeklődött Tom egyből.

-          Semmi, majd megbeszéljük később. – rendeztem le ennyivel és elvettem Gus kezéből a felém tartott poharat.

Annyira nem foglalkoztatott, mi van benne, nagyon szomjas voltam. Amint belekortyoltam éreztem, hogy ebben több alkohol van, mint amennyire jelenleg szükségem volna, így megköszöntem szépen és elmentem zuhanyozni.

Tom nem sokáig bírta elviselni, hogy valamibe nincs beavatva, így amint beértem a fürdőbe, már nyitott is be utánam.

-          Mi sikerült? – kérdezte újra.

-          Semmi sem sikerült. Csak nem akartam beszélni róla.

-          Oké, de miről van szó?

-          Nem bírod kivárni, mire elmennek és leülünk beszélgetni, ugye?

-          Ezt eltaláltad.

-          Na jó. Bővíteni akarom az üzletet. Ma azért rohangáltam, hogy kiderítsem, hogy szerezhetem meg a közvetlen mellettem lévő üzlethelységet. De szemérmetlen összeget kérnek érte, amit a könyvelőm szerint nem igazán tudok most bevállalni, de még számolgat azért.

-          De Lina miért tud erről előbb, mint én?

-          Mert ma együtt ebédeltünk és elmondtam neki.

-          A miheztartás végett, mi nem együtt lakunk?

-          Jaj kérlek, ne vitázzunk most ezen is. Elég ideges vagyok most enélkül is.

-          Ó értem. Akkor hagyjuk. Ez a te dolgod, semmi közöm hozzá.

-          Ne már! Persze, hogy van hozzá közöd. Én csak nem akartam addig beszélni róla, míg nem tudok biztosat. Nem akartam beleélni magam idő előtt.

-          Tudok segíteni?

-          Nem.

-          Ezt gyorsan rávágtad.

-          Mert nem tudsz. Ha nem teremtem elő a pénzt rá, akkor nem bővítek és ennyi.

-          De nagyon szeretnéd?

-          Nagyon. Már megálmodtam, hogy fog kinézni.

-          Szóval mégis csak beleélted magad. – mosolygott kedvesen.

-          Bele. – vallottam be.

-          És nem fogadsz el pénzt tőlem.

-          Nem. Megoldom. Legfeljebb keresek befektetőt.

-          Nem hiszem én rólad, hogy egy idegent befogadnál a saját boltodba.

-          Ezt jól látod. Kilátástalan a helyzet, egyelőre.

-          Ismerlek baba. Semmi sem kilátástalan, amit te eltervezel.

-          Legyen igazad.

-          Na megyek, mert ezek nélkülem elszúrják a vacsoránkat.

-          Jól van menj. Én gyorsan lezuhanyzok, aztán jövök.

-          Vagy maradok veled zuhanyozni és rendelünk valamit. Ők meg eszik, amit sütöttek maguknak. – csókolt meg.

-          Micsoda házigazda vagy. Na menj.

-          Hát jó. Nem tudod, mit hagysz ki, de legyen. Megyek.

-          Édesem, én nagyon jól tudom, mit hagyok ki.

-          És megéri? – háborodott fel.

-          Na jó. Ha ezt akarod. – pusziltam szájon.

Hátratoltam őt egész a kád széléig, ahova leült. Vetkőzni kezdtem. Lassan és a lehető legszexibb módon. Mikor a száját résnyire tátja és a nyelvét kidugva játszik a piercingjével, már tudom, hogy nyert ügyem van. A melltartómat egy szempillantás alatt kapcsoltam ki és már nyúlt volna hozzám, de lefogtam a kezét.

-          Türelem. – suttogtam és ő engedelmeskedett, látszólag nagyon élvezve a helyzetet.

A nem kevés alkalom, ahányszor mi már együtt voltunk rengeteg tapasztalatot adott nekem. Tudom, mit szeret, mitől indul be, minek nem tud ellenállni, mitől kerül olyan állapotba, amilyennek én szeretném. Tudom mit kell tennem és én azt tettem most is. Egy perc is elég volt, hogy kikerüljön a türelmi állapotból és felpattanjon. Elkapta a karomat és magához rántott. Nem tudta már türtőztetni magát, teljesen beindult. A kilincsért nyúltam és kinyitottam az ajtót.

-          Mit csinálsz? – kérdezte nyakamat harapdálva, én pedig kitoltam az ajtón és kizártam.

-          Foglalkozz a vendégeiddel, én meg gondolkodom, mit hagytam ki.

-          Ú de utállak. Azonnal engedj be.

-          Nemnem. – nevettem huncutul.

-          Remélem tudod, hogy mit értél el ezzel.

-          Kíváncsian várom.

-          Nem fogod megköszönni.

-          Na szia. – engedtem meg a zuhanyt diadalittasan.

Szeretem szívni a vérét. Nem kell, hogy mindig megkapja, amit akar.

Tom jobb híján visszament a hátsóteraszra a többiekhez. Kikapta öccse kezéből a húsforgató eszközt és matatni kezdett a húsok között.

-          Mi az? – nézett rá Bill érdeklődően.

-          Semmi.

-          Valaki kanos. – nevette el magát Lina és Tom elöl egyértelműen dudorodó nadrágjára mutatott.

-          A barátnődnek ma annyi. – mormogta.

Mikor végeztem a zuhannyal és átöltöztem, kimentem hozzájuk. Tom még mindig duzzogott, megvető tekintettel nézett rám. Édesen ártatlanul pislogtam felé, majd Linára néztem, aki egyértelműen megértette a helyzetet és elismerően mosolygott rám.

Ez a közös vacsora most sokkal jobb hangulatban telt, mint a legutóbbi Georg érkezésekor tartott. Oldottabb volt a hangulat és most már én is kivettem a részem. Tom egész idő alatt kerülte a tekintetem és mikor az asztal felett a keze felé nyúltam, elhúzta azt. A többiek jót mulattak azon, mennyire meg van sértődve, és ez mit sem segített.

-          Jó éjt. – köszönt el tőlem, ahogy becsuktuk vendégeink mögött az ajtót.

-          Kicsit jobban megsértődött, mint szokott. – jegyeztem meg Georgnak.

-          Nem jó érzés ám, ha felhúznak, aztán kiröhögnek a barátaid előtt. – kelt Tom védelmére.

-          Na jó, összedumáltatok, hogy lelkiismeret furdalásom legyen. – hagytam őt magára és mentem is Tom után. – Baba mi van? Most komolyan ennyire haragszol? Csak letörtem egy kicsit az egódból.

-          Utálom mikor ezzel szívatsz.

-          Tudom, de nem bírok ellenállni a kísértésnek. Naa. Ne haragudj. – másztam rá, mit sem törődve azzal, hogy kényelmesen feküdt már alvásra készen az oldalára fordulva. – Mivel tehetném jóvá?

-          Semmivel.

-          Dehogynem. Ez itt a tiéd. – húztam ki magam.

Egy szempillantás alatt forgatott maga alá.

-          Rohadt nagy szerencséd, hogy ilyen megbocsátó vagyok.

-          Köszönöm, hogy megesík rajtam a szíved. – gúnyolódtam.

-          Egy szót se akarok hallani ma már tőled. – parancsolt rám és elkapva két karomat, a fejem fölött fogta össze őket.