11. rész. Két pasival egy házban.

Reggel felkeltem az órám csörgésére, de Tom rámszólt.

-          Szombat van.

-          Tudom. De mennem kell.

-          Hova?

-          Dolgozni.

-          Szombat van. – ismételte.

-          Tudom. Délután jövök.

-          Na jó. Akkor viszont hagyj aludni.

-          Te mit csinálsz?

-          Baba. – szólt rám.

-          Hé, te tegnap reggel bőrtangával meg korbáccsal fárasztottál.

-          Kocsiba ülünk, elmegyünk egy bárba és becsajozunk.

-          Fényes nappal?

-          Te vagy a délutános csajom.

-          Na majd kérem előre a havi időbeosztást, hogy ne érjen meglepetés.

-          A titkárnőm legkésőbb hétfő reggel átfaxolja. De most már vagy bújj vissza és aludjunk, vagy csendben hagyj magamra.

-          Úgyis hiányozni fogok, és halálra fogod unni magad.

-          Ne feledd, hogy itt van Georg. Nem tartok tőle, hogy unatkozni fogok.

-          Na fejezzük be. – pusziltam meg.

-          Te kezdted. – mosolygott még mindig csukott szemmel.

-          Sietek haza.

-          Rendben. Várlak.

Összeszedtem az összes ruhadarabot, amit ma fel kívánok venni és átvittem a fürdőbe, hogy többet már ne kelljen a szobába jönnöm.

Azt hogy még mindig nem szoktam meg Georg jelenlétét, az mutatja, hogy gondolkodás nélkül mentem be a fürdőszobába. Ott állt a zuhanyfülkében háttal nekem anyaszült meztelenül. Kellett egy pár pillanat, míg az agyam rávette a szememet, hogy ne bámulja, majd gyorsan hátráltam is.

Órámra nézve megállapítottam, hogy nincs már időm megvárni, míg végez, úgyhogy átmentem a kis fürdőbe és megmosakodtam. Gyorsan felöltöztem és irány a konyha a reggeli kávé magamba döntésére.

-          Jó reggelt. – jött ki Georg a fürdőből egy szál boxerben, haját törölgetve.

-          Neked is. Kávét? – fordultam gyorsan vissza a kávéfőzőhöz.

-          Kérek, köszi. Felkeltettelek?

-          Dehogy. Megyek a dolgomra.

-          Szombaton is dolgozol?

-          Muszáj vagyok. Kihagytam öt napnyi elintéznivalót.

-          Húzós ez így egyedül nem? – ült le az asztalhoz.

-          El lehet viselni. Szeretem.

Végre kivertem a fejemből az iménti látványt, de ahogy az asztalhoz léptem, hogy letegyem elé a kávéját, újra elém tárult meztelen felsőteste, vizesen aláhulló hajtincseiről pedig potyogtak a vízcseppek és lassan folytak végig… elég.

-          Mennem kell. – néztem az órámra.

-          Hát jó munkát.

-          Köszi.

Gyorsan áttöltöttem a bögrémből a termoszomba a kávémat, felkaptam a táskám és leléptem.

Bepattantam a kocsimba, felraktam a telefonom a kihangosítóra és hívtam Linát.

-          Szia. – vette fel sokadik csengésre, mikor már épp nyomtam volna ki.

-          Na végre.

-          Aludtam, bocs. Ugyanis szombat van.

-          Na jó akkor hagylak.

-          Ne. Mond mostmár. Gondolom fontos.

-          Eléggé.

-          Mesélj.

-          Nem bírok el két pasival a házamban.

-          Várj.

Hallottam, hogy matat valamit, aztán újra beleszólt.

-          Na csak kijöttem a szobából. Tovább.

-          Múlt éjjel Georgal álmodtam. Elég erőtejesen izgalomba hozott az álom. Kimentem lehűteni magam, erre ott ült egy szál boxerben. Hát nem sokat segített a helyzeten. Ma meg megyek zuhanyozni és ott áll anyaszült meztelenül és tusol. Én meg bámultam leblokkolva. Mikor végzett és ott állt vizes hajjal és testtel, arra gondoltam, hogy azonnal el kell tűnnie a házamból. Most mit nevetsz?

-          Ráindultál.

-          Még jó Lina, te hallottad mit mondtam az előbb?

-          Na nyugi. Először is Georg ott fog lakni, hisz nem mondhatod, hogy ha ottmarad letepered, ezért legyen szíves elmenni.

-          Hülye. Nem fogom leteperni. Egyszerűen csak zavar, hogy állandóan ruha nélkül mászkál ilyen testtel. Ne röhögj már! Ez komoly.

-          Kérd meg, hogy öltözzön fel, mielőtt kijön a szobájából.

-          Jó hogy lehet veled komolyan beszélgetni.

-          Én csak azon nevetek, hogy én tudtam előre.

-          Most sokat segítettél.

-          Igyekszem pedig. De mond, mit álmodtál. – nevetett továbbra is.

-          Azt hittem, hogy Tom az és megcsókolt, aztán kiderült, hogy Georg nyelve van a számban.

-          Na most így csajok között nyugodtan elmondhatom, hogy ez normális dolog. Georg egy új pasi, egy jó pasi, egy szexi pasi, aki a házadba költözött. De ott van neked Tom, és ahogy ismerlek titeket, nincs szükséged másra, hogy kielégítsen.

-          Ezt jól látod.

-          Akkor meg csillapodj. Hűséget fogadtál nem vakságot. Nyugodtan legeltesd rajta a szemed mikor zuhanyzik.

-          Ne gúnyolódj már velem basszus.

-          De hát te mondtad, hogy bámultad.

-          Te nem bámultad volna? Nem szándékos volt, meg kellett néznem.

-          Jól van, befejeztem.

-          Igazán köszi.

-          Kidühöngted magad?

-          Igen.

-          Akkor visszafekszem.

-          Jól van, köszi.

-          Szívesen. Ezért vagyok.

-          Pussz. – tettem is le.

Tényleg jól esett kidühöngeni magam és őszintén szólva Linától nem is számítottam másra. Poénra fogta az egészet és ezzel nekem is normálissá tette az eddig abszurdnak tűnő helyzetet.

Tom fél tizenkettőkor hívott, hogy végre kikelt az ágyából, és elmennek valami élményparkba strandolni. Hálás voltam, amiért ezt megosztotta velem, mikor én a kánikulában kocsikázgatok a városban. Mindegy. Imádom mikor gyerekesen bezsong egy csúszdaparkban. Neki az egy játszótér. Rohangál egész nap, mindenen lecsúszik, seggeseket ugrik, és élvezi, hogy az úszómester veszekszik vele, mivel ugrálni ugye tilos volna. Ilyenkor estére úgy kifárad, hogy hasznavehetetlen. Leég az egész teste és kenegethetem neki, miközben nyöszörög és meg akar halni. De hát mit csináljak? Így szeretem.