12. rész. Lasagne és Brian élete.

Hosszú napom volt. Mattet már korán hazaengedtem, valami buliba készült. Fellépése volt egy másik városban, én meg úgyis ott voltam, így nem volt ellenemre, hogy egyedül hagyjon.

Mikor három óra körül felhívtam Tomot ezt persze nem közöltem vele, csupán érdeklődtem, mikor ér haza. Azt mondta, még maradnak pár órát, úgyhogy nyugodt lélekkel maradhattam én is.

És igazam lett. Mikor hazaértek és megcsókoltam páromat, már fel is szisszent. Leégett, mert egész nap a napon volt. Édesen nyöszörgött, és búgott kedves kérlelő szavakat, míg el nem érte, hogy bekenegessem. Lefeküdt az ágyba és addig kényeztettem piros testét, míg el nem aludt.

Én ezt már halálra untam, és ahogy egyre egyenletesebben szuszogott lábujjhegyen surrantam ki a szobából.

-          Ó szia. – futottam megint Georgba és ismét meglepődtem.

Rámmosolygott.

-          Mi az?

-          Úgy festesz, mint aki nem számított rám.

-          Nem szoktalak még meg.

-          Próbálok nem láb alatt lenni.

-          Nem vagy.

-          Remélem.

-          És te nem égtél le? – érdeklődtem és megindultam a hűtő felé.

-          Én vigyáztam. – felelte büszkén.

-          Éhen halok és semmi kaja. – mérgelődtem.

-          Mit szeretnél enni? Jövök eggyel a múltkoriért úgyis.

-          Tésztára vágyom. – vágtam rá kis gondolkodás után.

-          Lasagne?

-          Imádom.

-          Már rendelem is.

-          Velem eszel?

-          Mindenképp. Végre normális kaját akarok. Egész nap hamburgert meg hotdogot tömtek ezek magukba.

-          Műkaja. – fintorogtam.

-          Pontosan. Imádom az ilyet is, de egy idő után megcsömörlök tőlük.

-          Na jó, azonnal rendeld meg a vacsoránkat.

-          Tom?

-          Tom már alszik. Szerintem ma már nem is számíthatunk a társaságára.

-          Hát jó. Megpróbálom megsürgetni.

-          Addig én keresek valami filmet.

-          Ó moziest?

-          Olyasmi. Van valami, kívánság?

-          Vígjáték legyen.

-          Jól van.

Míg ő megrendelte a két adag lasagne-t, addig én Tom nem kevés filmje közül kiválasztottam a megfelelőt. Monty Python, Brian élete.

-          Hm, érdekes választás.

-          Nem muszáj megnézned. De Tom nem hajlandó, én meg századszor is meg akarom nézni.

-          Kezdem komolyan azt hinni, hogy tökéletes nő vagy. – vette ki boldogan a kezemből a dvd-t.

Én pedig sokadszor is zavarba jöttem.

-          Imádom ezt a filmet. – folytatta.

Arra gondoltam a jól bevált fejfájásra hivatkozva mégis csak befekszem Tom mellé és alszom reggelig. De nem tehettem. Mert nem találtam kevésbé átlátszóbb kifogást. Így már arra gondoltam, maradok. Miért ne? Múltkor is olyan jót beszélgettünk bent nálam, a boltban. Csupán nem szabad azokra a képekre gondolnom, amik előttem vannak, mikor látom őt vagy hallom a nevét…

Hamar megjött a vacsoránk. Tényleg megsürgette és nem kis jattot nyomott a futár srác kezébe cserébe.

-          A város legjobb lasagne-ja, nekem elhiheted.

-          Meglátjuk. A lasagne próbája az evés. – okoskodtam. – Film indulhat?

-          Mi az hogy.

Ez a film sokadszorra is annyira jó, és sokadszorra is ugyanakkorákat lehet röhögni ugyanazon poénokon. És végre volt kivel röhögni.

-          Hát kössz. Egy élmény volt.

-          Én meg kössz a vacsit. – álltam fel és elvettem a tányérját, hogy kivigyem a konyhába.

-          Egészségünkre.

Bepakolásztam a tányérokat és evőeszközöket a mosogatógépbe, aztán visszaültem mellé a kanapéra.

-          És sikerült mindent elintézni ma vagy holnap is kell dolgoznod?

-          Holnap csak itthon leszek. Egy nap nekem is jár.

-          Tom említette, hogy bővítésen gondolkodsz. Akkor az az, amit említettél, hogy reméled összejön?

-          Hát jó lenne. – sóhajtottam.

-          Csak lenne?

-          Valahogy kigazdálkodom.

-          És mi a terv?

-          Szeretnék egy kis színpadot, amin akár egy-egy betérő vendég szakmailag rendben lévő hangosítással kipróbálhatja magát a kiszemelt hangszerével.

-          Ez jól hangzik.

-          Profi fény és hangtechnika, kareokie berendezés az üzlet jól látható helyén, hogy mindenki ki akarja próbálni magát szégyenlősség nélkül. És át szeretném rendezni az egészet.

-          Kész terveid vannak.

-          A fejemben már minden készen áll.

-          Készíthetnél felvételeket. Emlékszem nekünk az volt a legnehezebb, hogy találjunk egy helyet, ahol referenciát készíthetünk. Jöhetnének a feltörekvő kezdő bandák hozzád, ahol a kis színpadodon egy kamerával felvehetnéd egy-két dalukat.

-          Ez jó! – csillant fel a szemem.

-          Ötleteim mindenhez vannak. Kár hogy hangszerboltot már nem nyithatok a környéken.

-          Lecsúsztál erről. – nyújtottam rá a nyelvem pimaszul.

-          Mindegy. Akkor neked adom féltve őrzött ötleteimet.

-          És a rombusz mintás gitárod.

-          Ú elfelejtettem, ne haragudj.

-          Jaj dehogy. Csak viccelek.

-          Holnap elmegyek érte.

-          Ráér tényleg. Viszont a te gitárod lesz a basszer részleg középpontjában.

-          Megtisztelő.

-          Ó nem miattad. Tudod a Tokio Hotel még mindig jó reklám.

-          Kihasználod az ismeretséged.

-          Csókos vagyok.

-          Meddig tervezel még ébren maradni?

-          Hát egyelőre még biztos.

-          Eljössz velem?

-          Hova?

-          Anyámékhoz. A gitárodért.

-          Ó az már az én gitárom?

-          Az már akkor a tied volt, mikor megjegyezted, hogy csak az hiányzik a gyűjteményedből.

-          Ez esetben várj egy percet. Felöltözök és mehetünk.

-          Rendben.

-          Gondolom az én kocsimmal megyünk.

-          Miből gondoltad?

-          Pasi vagy. Az én autóm pedig egy pasi mágnes.

-          Hát én pasit nem nagyon akarok felszedni.

-          Hehe. Na két perc múlva ugyanitt.