13. rész. Még egy álom.

Tom mélyen aludt, mikor bementem a szobába egy utcára alkalmasabb viseletért. A lehető leghalkabban intéztem ügyeim és már mentem is vissza a nappaliba.

-          Mehetünk? – kaptam fel a slusszkulcsomat.

-          Persze.

-          Egye fene, megmutatom, mit megy. – nagyképűsködtem.

-          Egyszer már elmenekültél előlem. – vigyorgott.

Nem feleltem, bepattantam drága szemem fényébe és megvártam, míg ő is beszáll, hogy végre el tudjunk indulni. Elég messze laktak a szülei tőlünk egy nagyon aranyos kis házban.

-          Bejössz? Nincs itthon senki.

-          Hát jó. Úgyis bepisilek.

Ahogy beléptünk, már indult is meg a fürdő felé.

-          Parancsolj. – mutatott az ajtóra. – A szobámban leszek. Jobbra a második ajtó.

-          Igyekszem.

Nagyon helyes kis fürdőszoba volt. Látszott rajta, hogy Georg édesanyja egy visszafogott, régimódi és családközpontú nő. És ugyanolyan öblítőt használ, mint Simone. A törölközőkből csak úgy árad a lila Lenor öblítő illata. A falon jó pár családi fotó. Fürdőben töltött pillanatok. Georg első fürdetése. Édes kisbaba volt. De hát a kisbabák kilencvenkilenc százaléka tökéletesen édes.

Mikor végeztem, mentem is jobbra a második szobába.

-          Meg van. – mutatta, ahogy odaértem.

-          Ú de klassz. Életben még jobb.

-          Hát Viki, ez a tiéd.

-          Köszönöm.

-          Ugyan. Nagy terveid vannak, ez csak egy piciny hozzájárulás.

-          Nem olyan pici ez.

-          Kipróbálod?

-          Azt hittem már sosem kérded meg.

Be kellett még hangolnom egy picit, de Georg csak mosolygott rajta. Látszólag lenyűgözte, hogy egy lány ennyire oda van az ő gitárjáért és még ért is hozzá.

-          Bevisszük az üzletbe?

-          Most?

-          Én oda akkor megyek, amikor csak akarok.

-          Menjünk.

-          Akarsz vezetni? – tartottam felé a kulcsokat.

-          De jó kedved lett.

-          Nem kérdem kétszer.

-          Ide vele. – kapta ki a kezemből.

Amíg ő bezárta az ajtót, én a csomiba raktam a gitárját és bepattantam az anyósülésre. Hát azt kell mondjam, Tom férfiasabban vezet nála. Amit én imádok. Nem szeretek tötymörögni. Georg is nyomta neki, de látszólag nem merte még kiélvezni a szituációt teljes egészében.

-          Itt állj meg, légy szíves. – mutattam az út mellett lévő boltra. – Szomjan halok. Neked hozzak valamit?

-          Egy ásványvizet légy szíves.

-          Oké. – megállt, én pedig már mentem is be.

Mikor a két vízzel a kezemben kijöttem a boltból, Georgot két lány tartotta fel. Autogramot adott és hagyta, hogy lefotózzák.

-          Sziasztok. – köszöntem nekik jó hangosan, majd beültem az anyósülésre.

-          Bocs. – szabadkozott Georg.

-          Volt alkalmam megszokni. De olyan képeket tudnak vágni rám. Végigmérnek milyen csaj száll be egykori szerelmük mellé.

-          Ha egyszer ráérsz. – hajolt közel az ablakhoz az egyik lány és egy névjegyet adott Georg kezébe.

-          Hm. Megfontolandó. – flörtölt vele.

Közben nekem a telefonom csörögni kezdett.

-          Hát szia. – vettem fel.

-          Hol vagy?

-          Eljöttünk Georghoz a gitárjáért, amit nekem adott. Most épp felszed egy csajt, úgyhogy várok.

-          Veled csajozik?

-          Úgy látszik.

-          Szólhattál volna, hogy leléptek.

-          Még beugrunk az üzletbe, aztán megyünk.

-          Jöttök és bekenegetsz?

-          Komolyan, mintha egy gyerekem lenne.

-          Gyere mami, hiányzol. – nyávogott.

-          Sietek. Szeretlek.

-          Én is.

-          Mehetünk? – fordultam Georg felé. – Tom már vár.

-          Te vagy Tom barátnője! – esett le a még mindig affektáló, idegesítő kiscsajnak a felismerés.

-          Menjünk persze, bocs. Örültem lányok. – köszönt el tőlük és végre a gázra lépett.

-          Na végre.

-          Komolyan felismernek téged is már?

-          Látod. Na hagyjuk ki az üzletet, majd holnap beviszem.

-          Hát jó.

Hazáig már nem társalogtam vele. És ő is valószínűleg érezte, hogy nem akarok, így csendben zajlott az út.

Mikor odaértünk Tom aludt. Nem akartam felkelteni. Lezuhanyoztam és befeküdtem mellé.

-          Igen? – vette fel Lina a telefonját.

-          Szia. Én vagyok.

-          Szia. Baj van, hogy ilyen későn hívsz?

-          Zavarlak?

-          Nem, mond csak.

-          Jobb lenne inkább személyesen. Nem tudnánk holnap valamikor találkozni?

-          Inkább hétfőn. Gyere be az irodába, ebédeljünk együtt.

-          Rendben. Köszi.

-          De Georg. Nagy a baj?

-          Nem olyan nagy. És valószínűleg eltúlzom. De majd a többit személyesen.

-          Oké. Akkor hétfőn.

-          Köszi. Szia.

-          Jó éjt.

Valamiért úgy éreztem, meg vagyok sértődve, amiért úgy csajozott, hogy ott voltam mellette. Amiért beszálltam a kocsiba és ő nem azonnal indult tovább. Arra gondoltam, hogy képzeli ezt. De ez hülyeség, hisz miért ne csajozhatna. Én csak egy ismerőse vagyok, még csak nem is barát, hogy tekintettel kellene lennie rám. Aztán felhúztam magam azon is, hogy az a lány felismert. Biztos kombinál, hogy mit keres Tom barátnője Georgal egy autóban szombat este.

Igazam lett. Vele álmodtam. A gardróbban kutatva előkaptam egy új törölközőt, belebújtam a papucsomba és indultam egy kényeztető tusolásra. A vizet már előbb megnyitottam, levetkőztem, feltűztem a hajam és csak utána álltam be a kabinba. Élveztem, ahogy a fárasztó nap után a rózsából hulló forró vízsugár végigfolyik a testemen. Rózsaszín hatalmas szivacsommal dörzsöltem lassan magamat, mikor hallottam valamit. Ajtónyitás. Hátrafordultam és Georg állt az ajtóban. Engem nézett. Zavarba sem jött, tetszett neki a látvány. Csak álltam és kicsit elpirulva tűrtem, hogy szemével végigpásztázza testemet. Felemeltem a kezem és a mutatóujjammal jeleztem, jöjjön közelebb. Elhúzta a kabin ajtaját és beszállt mellém. Egy pillanat alatt csurom víz lett ő is, amitől ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy az övé lehessek azonnal. Elvette a kezemből a szivacsomat és eldobta. Megfogta a kezemet és magához húzott. Ahogy összeért a bőrünk, visszafoghatatlanul beindultam. Szomjaztam a csókjára és ezt látva rajtam, elmosolyodott. Ujjával az államat támasztva gyengéden emelte meg a fejem, hogy elérjem őt. Már majdnem összeért a szánk, mikor ajtócsapódást hallottunk. Összerezzentem. Tom ott állt az ajtóban és csak nézett ránk.

Felébredtem. Abban a pillanatban, ahogy Tomnak szóra nyílt a szája, felébredtem. Hálás voltam érte. Körbenéztem, reggel volt és ő nem feküdt már mellettem. Az órára pillantva láttam, hogy már tizenegy óra. Vége az alvásnak. Végre…