19. r�sz. A t�rsam.

-          Na mi van? – k�rdezte Tom, l�tsz�lag meglepve azon, hogy egyik�nk sem reag�lt egyb�l hatalmas �tlet�re.

-          Szerintem mindkett�nket kellemetlen helyzetbe hozt�l haver. – jegyezte meg Georg.

-          De most mi�rt? Baba?

-          �n… ez… ez nem �gy m�k�dik. – pr�b�ltam a legdiplomatikusabban kifejezni magam.

-          Hogyan?

-          Igaza van. – kelt a v�delmemre magyar�zat n�lk�l Georg.

-          De haver. Egy�rtelm�, hogy mit akarsz ezer �ve. Egy olyan boltot, amit Viki nyitott. Ilyened m�r nem lesz ugye, mivel nem lehetsz konkurencia a csajomnak ez alap. Te meg baba befektet�t keresel, m�sk�pp nem j�n l�tre az �talak�t�s, amit szeretn�l. Georg j� fej, megb�zhat�. A legjobb haveromn�l �gy sem tal�ln�l jobb partnert.

-          De mi nem vagyunk a legjobb haverok. Ne haragudj Georg. – �lltam fel.

-          �rtelek.

-          Legal�bb gondolkozz el rajta. L�ttam, hogy bele�lted ma is magad �s l�ttam, hogy Georg adta az �tletek jav�t. A saj�t terveit, amit meg�lmodott, neked adta.

-          Mit sz�ln�l, ha minden el�zm�ny n�lk�l idehozn�m a n�v�remet, hogy beaj�nljam a c�gedhez? K�b� annyira vagytok j�ban, mint mi. S�t m�g annyira sem. Ha most azt mondom, nem szeretn�m a bar�todat a c�gembe, megs�rt�dne � is �s te is.

-          T�l bonyol�tod. Georgn�l ott a t�ke, n�lad az amibe fektetni kell. Mi sem egyszer�bb. �gysem b�rod egyed�l, tudom.

Az �szszer�s�ge tal�n jobban zavart, mint az, ahogy t�lalta hirtelen az eg�szet. J� �tlet lenne Georgal dolgozni �gy, hogy m�g a h�zamban is zavarba hoz a jelenl�te? Ne keverjem a mag�n�gyeimet az �zletbe? Gondolkozzak �gy, mint Tom, hogy Georg csup�n egy hozz��rt� p�nzforr�s?

-          �ljetek le, besz�lj�tek meg. �n megyek, el kell int�znem p�r telefont. – hagyott ott minket, �n pedig vissza�ltem.

-          Ne haragudj, nem ellened sz�lt. – menteget�ztem.

-          Tudom. Te ne haragudj. Ez tot�l kellemetlen volt.

-          Te mit sz�lsz?

-          Nem biztos, hogy k�ne err�l tudnod.

-          De mond el. K�v�ncsi vagyok r�.

-          Iszony� j� �tlet. – mosolygott. – Egy hangszerbolt az �lmom. Sz�vem-lelkem beletenn�m �s annyi p�nzt, amennyire csak sz�ks�g van.

-          �s t�rsak lenn�nk?

-          Bevenn�l engem t�rsnak? �n �rtem a te szemsz�gedet. Egyed�l belev�gt�l, egyed�l �rt�l el mindent �s egy t�k idegen meg besz�ll a semmib�l, mert nem tudod egyed�l folytatni.

-          Te v�g�lis nem vagy idegen. – mosolyodtam el magam mostm�r �n is.

Arra gondoltam, � mi�rt �rti, amit gondolok �gy, hogy m�g mondanom sem kell? �szinte �s meg�rt�.

-          Ne vegy�l be az�rt, mert Tom a legjobb bar�tom.

-          Tom f�ggetlen az �n �zletemt�l.

-          Mi�rt �rzem �gy, hogy te benne lenn�l?

-          Mert tal�n benne lenn�k.

-          Ne m�r. – h�kkent meg.

-          Mi�rt? A terveid fantasztikusak �s tudom, hogy olyan lelkesen csin�ln�d, mint �n. Nem vagy idegen �s amit eddig ismerek bel�led, az szimpatikus.

-          Az�rt jobb lenne, ha m�r �vek �ta ismern�l.

-          Ki tudja? – nevettem.

-          Na j�. Mostm�r akkor el kezdem f�nyezni magam, mert megcsillogtattad a rem�nyt el�ttem.

-          Gyere el egy �ll�s interj�ra. – komolytalankodtam.

-          Komolyan bevenn�l? – hitetlenkedett m�g mindig, amit iszony� �desnek tartottam.

-          Szigor�an persze. Tomot maxim�lisan kiz�rva, rendesen �gyv�ddel lepap�rozva, hat�rokat megh�zva.

-          Egy�rtelm�.

-          Amennyivel besz�llsz, annak ar�nyos r�sze a ti�d. Mint egy t�rstulajdonos. Viszont szeretn�m megtartani azt, hogy ez az �zlet az eny�m.

-          Term�szetes.

-          V�gjunk bele.

-          Komoly?

-          Szeretn�d?

-          Nagyon. – b�logatott lelkesen.

-          Most Tom el lesz sz�llva mag�t�l, hogy ez az � �tlete volt.

-          K�zt�nk sz�lva megjegyezn�m, hogy Tom enn�l jobban m�r nem tud elsz�llni.

-          Van benne valami.

-          Na mi van? – j�tt vissza Tom.

-          Semmi. – v�gtuk r� egyszerre.

-          H� de nagy az egyet�rt�s.

-          Az �tlet nem rossz. De ne hidd, hogy a te �rdemed.

-          Sz�val t�rsak lesztek?

-          �gy n�z ki.

-          Ez voln�k �n. – h�zta ki mag�t bek�pzelt k�pet v�gva.

-          Mondtam. – forgattam szemeim.

Hirtelen j�tt, igen. Nem volt t�l �tgondolt, igen. J� �tlet volt, igen. Biztos, hogy j� v�ge lesz? Nem. Vagyis nem tudom.

Georg lesz a t�rsam. Ez j�. � j�.

Hamar elterel�d�tt a gondolatom. Hisz megcsin�lhatom, amit akartam. Megvehetem az �j boltot �s l�trehozhatom, a tervem. �s m�g csak egyed�l sem leszek. Egy olyan ember t�rsul be mell�m, aki hozz��rt� �s a neve a szakm�ban igen csak nyom a latba. T�k�letes.

Egy valami h�tr�ltat. Az, ahogy vonz�dom hozz�. Nem teszek semmit, nem l�pek, nem csalom meg Tomot, pl�ne nem a legjobb bar�tj�val. De j� egy olyan emberrel dolgozni, aki az ut�bbi p�r napban szerves r�sze a fant�ziavil�gomnak mind �lmomban, mind �bren? Megl�tjuk. Tal�n ha jobban megismerem, t�k j� bar�tra lelek benne �s ez a h�lye �rz�s a gyomromban is elm�lik.

Tom olyannyira elsz�llt mag�t�l, hogy egyb�l felh�vta Billt a nagy �js�ggal. Hasonl�an lelkes volt � is �s Gustav is, mikor Tom �t is felh�vta. Ennek �r�ltem, mert j� tudni, hogy mind a h�rman ugyanolyan biztosak Georg alkalmass�g�ban. �s ismerve h�rmukat, ez nekem el�g referencia. Tudom, hogy f�ggetlen�tik a bar�ts�got az �zlett�l. Nem aj�nlan�k �t nekem, ha nem lenn�nek sz�z sz�zal�kig biztosak benne, hogy j� lesz.

-          Szia. – suttogott este Georg a konyh�ban, mikor meg�rkeztem.

-          Szia.

-          K�sz�ltem. – emelte fel a kaka�s zacsk�t.

-          Ja igen. Kir�gunk a h�mb�l. – vettem el� a poharam.

-          Van mit �nnepeln�nk. Fogalmad sincs mit jelent ez nekem. Tegnap m�g k�ts�gbe voltam esve, mit kezdjek magammal, �s te felvid�tott�l, most meg te adod meg azt nekem, amire v�gytam.

M�r megint zavarba hozott. Ez nagyon megy neki. Arra gondoltam, v�gigfutva tekintetemmel a test�n, hogy m�st is kaphatna, amire v�gyik… Terelnem kellett.

-          Nem akarlak s�rgetni, de szerinted mikor tudjuk lebonyol�tani a dolgokat, hogy min�l el�bb megnyithassuk az �j �zletet?

-          Azon mosolyogsz, milyen fura t�bbes sz�mban mondani?

-          Igen. �s most azon, hogy egy gondolatolvas�val van dolgom. – ha t�nyleg az lenne, nem tudom, mit sz�lna ahhoz, amit az �n fejemb�l olvasott volna ki alig p�r m�sodperccel ezel�tt.

-          Fel�lem ak�r holnap nekil�thatunk. Felh�vom az �gyv�dem reggel.

-          Ez esetben �n is. De meg sem k�rdezed, nagyj�b�l mekkora �sszeggel k�ne t�mogatnod az �zletet?

-          Amat�r vagyok. Lebuktam, hogy a p�nz nem �rdekel.

-          �r�l�k, hogy ilyen lelkes vagy. Meg ne b�nd.

-          Att�l ne tartsunk. Te ne b�nd meg.

-          Erre igyunk. – tartottam a b�gr�m, amibe id�k�zbe Georg kaka�t kevert nekem.