21. rész. Nem. Nem. Nem.

El sem hittem, mikor bementünk az üzletbe reggel, hogy tényleg kész van. Fejben terveztük tovább. Hova, milyen bútor, milyen dekoráció, milyen fények és így tovább.

-          Vigyázz vele. Ikea mániás. – közölte Tom.

-          Na jó, menj. – tuszkoltam az ajtó felé.

-          Jól van. Hétfőn jövök. Jók legyetek.

-          Hiányozni fogsz. – öleltem meg.

-          Tudom. Majd hívlak.

-          Ne úgy, ahogy szoktál.

-          Rendben. Na helló haver. – pacsizott le Georgal. – Szia baba. – csókolt meg és elment.

-          Akkor menjünk. – vette kezébe a kulcsát Georg.

-          Sietünk? – érdeklődtem.

-          Lináékkal vacsorázok. Illik odaérni időben.

-          Ja. Lina erre háklis.

-          Bizony.

A kinézett és megrendelt bútorokat legkésőbb hétfőn szállítják. Az előző üzletet berendezve árulom, és sokkal jobb is előröl kezdeni mindent. Találtunk fantasztikus lámpákat hangulatvilágításnak és pár csini függőt, ami illik a design-hoz. Szinte egyszerre jutott eszünkbe, mit felejtettünk el. A kirakat díszítést. Fel kell matricázni az egészet és azt is ki kell világítani, hogy jó feltűnő legyen. Azonnal el kezdtem telefonálgatni, míg Georg az égőket válogatta konzultálva a villanyszerelővel telefonon.

Jó három óra ráment, mire végeztünk és végre visszaértünk az üzletbe.

-          Éhen halok. – ültem le a színpadra.

-          Nem jössz Lináékhoz?

-          Nem lettem meghívva.

-          Nem hinném, hogy szándékosan.

-          Mindegy. Tom sincs itthon, te is lelépsz, enyém a ház. Bekajálok, befekszem a kádba, aztán felmegyek csillagászkodni.

-          Egyszer megmutathatnád, mit művelsz ott fent.

-          Rendben. De egyél valamit, addig én becsavarom az égőket és felrakom a díszléceket.

-          Dehogy. Nem bújok ki a meló alól soha. Majd eszem később. – toltam elő a létrát és felmásztam rá. – Csak arra kérlek, hogy fogd. – néztem le rá, ő pedig egy körtét adott a kezembe.

-          Tudod mióta megismertelek csak kellemes csalódások érnek. Na jó, egyet leszámítva, de azt hagyjuk.

-          Hogy hagynánk már? Ez nem így működik, most már mond el. – tekergettem a körtét a menetébe.

-          Mikor először megláttalak nagy csalódás volt, hogy Tom barátnője vagy. – vallotta be, de valahogy tök természetesen, mintha ez egy sima baráti csevelybe is beleillene.

Persze valószínűleg beleillene, de nem a mi esetünkben, nem úgy hogy ennyire vonzódom hozzá.

-          Ezzel Tom is így van néha. – próbáltam elviccelni és egy újabb körtéért nyújtottam a kezem.

-          Nem hiszem.

-          Na jó. Ne beszéljünk Tomról és rólam.

-          Igenis.

-          Na tartsd, lemászok.

-          Neked tényleg remeg a lábad egy négy fokos létrán?

-          Hé, igenis magas.

-          Gyere. – fogta meg a derekam, hogy leemeljen.

Akarva vagy akaratlanul a pólóm alatt fogott meg, és ahogy a tenyere a bőrömhöz ért, úgy éreztem, nem akarom türtőztetni magam.

Leemelt onnan, miközben én a vállára támaszkodtam és lerakott magával szemben. Csend. Néma csend. Elkaptuk egymás pillantását és éreztem, hogy akaratomon kívül is olyan jeleket közvetítek, amilyeneket egy párkapcsolatban élő nőnek nem illene.

Megcsókolt. Az a csók megrengette a világomat. Csapdába estem és úgy éreztem, ő is ezt érzi. Érzelemdús csók volt és ugyanolyan hévvel viszonoztam én is. Újra megemelt és felrakott a színpadra. A testem megálljt parancsolt hirtelen, amint azt érezte, hogy szintet készülünk lépni e rövid idő alatt.

-          Nem. Nem. Nem. – toltam el magamtól Georg forró puha ajkait.

-          Úr isten, ne haragudj. – szabadkozott hátrálva.

-          Nem. Nem. Nem. – ismételtem összezavarodva és kirohantam az ajtón.

Bepattantam a kocsimba és egyenesen haza hajtottam. Mikor bevágtam magam mögött az ajtót, nem tudtam, mit kezdjek magammal. Csak fel-alá mászkáltam és próbáltam összeszedni a gondolataimat. Próbáltam nem felidézni azt a csókot. Próbáltam nem arra gondolni, hogy Georg képes lett volna szexelni velem ott azonnal.

Hirtelen rontott be az ajtón pár perc múlva.

-          Sajnálom. – jött oda hozzám.

-          Hagyjuk.

-          Én csak…

-          Ne folytasd! Nem csókolhatsz meg! Egy olyan kapcsolatom már van, amit csak a szex tart össze, köszönöm nem kell még egy.

-          Visszacsókoltál. – védekezett.

-          Mert… mert vonzódom hozzád. Mert itt rohangálsz állandóan egy szál semmiben, mert a zuhanyzómban zuhanyzol nem bezárva az ajtót, mert tejet iszol velem minden éjjel és ugyanazt a filmet szereted. Mert bókolsz egyfolytában, és zavarba hozol.

-          Szerinted nekem olyan könnyű? Első látásra beleestem a legjobb barátom élettársába. Mikor megláttalak ott annál a sorompónál eldöntöttem, hogy te kellesz nekem. Egy világ omlott össze bennem, mikor Tom várt téged a ház előtt és őt csókoltad meg. Mind emellett, tejet iszol velem minden éjjel és ugyanazt a filmet szereted. Állandóan rólad álmodok, és ha ez nem lenne elég még ébren is te jársz a fejemben. Tudod hányszor akartam már lelépni és újra itthagyni mindent? Múlt héten is. Leléptem három napra, hogy kiszellőztessem a fejem, és te írtál nekem.

-          Mert otthagytad a hülye cetlidet a tejesüvegen.

-          Elmegyek.

-          Hova?

-          El. Nem tudom. Összepakolok és elmegyek. Talán újra vissza Amerikába, mindegy, csak el innen. Sajnálom, hogy belerondítottam az életedbe. Ha nem lennék ilyen gyenge és nem szeretek beléd, hidd el, tudtam volna türtőztetni magam.

Bement a szobájába, míg én csak álltam és néztem magam elé. Szeret? Szerelmes belém? Nem is szexelni akar… nem csak lefekszik velem aztán tovább áll, érzései vannak.

Nem akartam már többé harcolni a testem ellen. Nem akartam már többé, hogy az agyam irányítson. Belefáradtam az ellenállásba, az örökös vágyakozásba. Utána mentem. Nem szóltam, nem mondtam semmit. Nem lett volna értelme. Ott ült az ágyon arcát a kezeibe temetve. Odasétáltam és jobb kezemet az álla alá téve felemeltem a fejét. Csak nézett fel rám, mélyen a szemembe, én pedig álltam a tekintetét és elmosolyodtam magam.

Átkarolta a derekam. Óvatosan ért hozzám és lehunyta a szemét, mikor kezével a bőrömhöz ért. Mélyet sóhajtott, majd újra rám nézett. Ezúttal én csókoltam meg őt. Lehajoltam hozzá és egész lassan közelítettem, míg végül el nem értem kívánatos ajkait.

-          Pont ilyennek képzeltem. – suttogta miután elváltak ajkaink.

-          Mit?

-          Ezt a csókot.

-          Én egy kicsit tovább is képzeltem már.

Szemből az ölébe ültem és újra megcsókoltam. Nem vadul, nem durr bele módon, csak úgy érzékien, ráérősen, erotikusan.

Már rég nem uralkodtam magamon, már rég nem gondolkodtam. Már rég csak a testem vezérelte minden tettemet.