30. r�sz. Mikor ne legyek itthon?

-          Leteszem. – pr�b�ltam b�cs�zni.

-          Visszah�vlak.

-          Nem fogom felvenni.

-          Addig h�vlak, m�g fel nem veszed.

-          Kikapcsolom.

-          Jaj hagyj m�r legal�bb egy kiskaput.

-          Minek? Mi�rt nem �rted meg, hogy egyszer�en nem akarok most veled t�rsalogni, veled lenni, veled foglalkozni. Nem mered el�rulni h�nyszor csalt�l meg az ut�bbi f�l �vben �s azt v�rod, hogy rohanjak haza, mert j�pof�skodsz velem a telefonban?

-          Ha elmondan�m h�ny n�vel voltam ez id� alatt, jobb lenne?

-          Nem Tom. Jobb akkor lenne, ha egyel sem lett�l volna rajtam k�v�l.

-          Mit v�rsz t�lem? Nem tudom semmiss� tenni.

-          Tudod igaza lehet a n�v�remnek. Ha m�r el kell gondolkodnom azon, veled akarok-e lenni, akkor m�r r�g nem k�ne veled lennem.

-          Ja persze. A n�v�red ut�l, mi m�st mondana?

-          �s mi�rt ut�l? Mert bepr�b�lkozt�l n�la a sz�linapi bulimon.

-          Nem tudtam, hogy a n�v�red.

-          Ez azt�n a j� kifog�s.

-          Nem �rted, hogy nincs kifog�som? Egyikre sincs. Megt�rt�nt, sajn�lom, de nem tudom visszacsin�lni. Csalj meg �s add vissza, nem tudok m�st mondani.

-          Csaljalak meg? Ezt komolyan mondod? Kinek lenne jobb?

-          H�t annak akivel megteszed biztos. Addig, am�g m�g �l legal�bbis.

-          Mi �rtelme van ennek �gy?

-          Minek besz�l�nk m�g err�l? Tudod, hogy nem vagyok az a t�pus, aki lelkizik �r�kat �s bocs�nat�rt k�ny�r�g.

-          Na j�. Holnap k�rlek ne l�gy otthon d�lel�tt.

-          Mi�rt?

-          M�r mondtam. Hazamegyek a cuccaim�rt.

-          Mind�rt?

-          Egy p�r�rt.

-          H�ny napra elegend� ruh��rt? – pr�b�lkozott, amit�l ism�t enyh�l�st �reztem.

-          Nem tudom.

-          Megint mosolyogsz.

-          Ne kezdj�k el�r�l. K�rlek. Adj id�t. Ha kellek, v�rsz, ha nem, akkor nem.

-          Na j� hagylak. �gy l�tom, csak rontok a helyzeten, ha dum�lok.

-          Csak hogy �szrevetted.

-          Mikor ne legyek itthon?

-          Nem tudom. D�lel�tt.

-          Rendben. Ahogy akarod.

-          K�sz�n�m.

-          �s j�l gondold �t. Rossz lenne neked n�lk�lem.

-          Jelenleg veled sem egy �lom.

-          Na j� befejeztem. J� �jt baba. – b�cs�zott ily m�don.

V�rtam. Azon gondolkodtam, hogy k�sz�njek el.

-          K�ssz haver! J� tan�cs volt, hogy h�vjam fel! – hallottam �t kiab�lni.

-          �n azt mondtam, gondolkozz �s ut�na h�vd fel. Egy fontos mozzanatot kihagyt�l. – j�tt a v�lasz.

Leraktam. Tom azt hitte, ezt m�r megtettem. Georg mondta neki, hogy h�vjon fel. Georg besz�lte r�.

Ennyi. Georg lez�rta. Tal�n jobb is �gy. Nekem is le kell. De ez nem jelenti azt, hogy Tomot v�lasztottam. Hisz nem v�lasztottam, most sem azon kell gondolkodnom. Hanem azon, hogy tudok-e �gy Tommal lenni a j�v�ben, hogy tudom, megcsalt. Nem is egyszer. Fogok neki egyszer annyit jelenteni, hogy ne kelljen m�s? El�rem egyszer, hogy ne tegye kock�ra a kapcsolatunkat egy kis aff�r kedv��rt?

Megpr�b�ltam aludni. Nehezen ment, de nem is sz�m�tottam m�sra. Csak �gy zakatoltak a fejemben a gondolatok. M�r r�g nem �lmodozom feh�r ruh�r�l, amiben v�gigs�t�lok a sorok k�z�tt, mindenki engem n�z �s az olt�rn�l Tom v�r r�m b�szke mosollyal, �s igent mondunk arra a k�rd�sre, hogy egy�tt akarjuk-e le�lni h�tral�v� �let�nket. De van �gy �rtelme folytatni egy kapcsolatot? Hisz ez m�r nem a k�z�piskola, ahol azt mondjuk, sebaj, j�n majd m�sik. Persze, tudom, hogy j�n, mi�rt ne j�nne. De m�r egy�tt �l�nk, m�r 24 �vesek vagyunk. Valljuk be, er�sen el kell gondolkodnunk a j�v�nk�n. Lehet, hogy �n vagyok csak ennyire tudatos? M�g van id� �s m�g lehetne csak �gy beleszari m�don �lni az �letem?

Reggel neh�z volt. Felh�vtam a n�v�rem, hogy seg�tsen �s � k�szs�gesen igent mondott. Azt besz�lt�k meg, hogy a h�zn�l tal�lkozunk �s seg�t p�r cuccomat �tvinni hozz�juk. Sz�ks�gem volt valakire, akin�l lakhatok, �s aki ott van velem, ha Tom esetleg m�gis otthon v�rna r�m.

A hotel b�rj�ban k�v�ztam, mikor h�vott Lina is.

-          Na szia.

-          Szia.

-          Hogy vagy?

-          Nem j�l. Nemsok�ra indulok a holmim�rt.

-          Menjek?

-          Anita elj�n.

-          Mi�rt �?

-          Mert hozz�k�lt�z�m, m�g eld�nt�m, mit akarok.

-          M�g egyszer megk�rdezem. Mi�rt �?

-          Mert a n�v�rem.

-          De neki ott a f�rje. Ott a kisgyerek. Itt meg van egy bar�tn�d, aki �poln� a lelked �s nem mell�kesen sz�vesen Tom orra al� d�rg�ln�, hogy n�la laksz.

-          Nem akarlak zavarni titeket.

-          Mikor zavart�l?

-          Jobb ez �gy.

-          Ezt meg sem hallottam. Mond le Anit�t �s mond, mikor legyek ott a h�zatokn�l.

-          Biztos?

-          Hagy ne k�ny�r�gjek.

-          K�sz�n�m.

-          Viccelsz? Egy �lm�ny lesz.

-          Na j�. Akkor egy �ra alatt oda�rek nagyj�b�l.

-          Te hova az istenbe aut�zgatt�l el?

-          Messze.

-          Ok�. Akkor legyen egy �ra. V�rlak.

-          Sietek.

-          Na cs�k.

-          Puszi.

Nagy k� esett le a sz�vemr�l. �r�ltem, hogy mellettem �ll. Tudom, hogy haragszik, ami�rt megcsaltam Tomot �s ami�rt pont Georgal, �gy nem sz�m�tottam r�, hogy ennyire seg�t�k�sz lesz.

Megittam a k�v�t, kifizettem a szobasz�ml�m �s m�r be is �ltem a kocsiba. Kicsit t�bb mint egy �ra m�lva Lina m�r a felhajt�n v�rt r�m.

-          Na v�gre. – �lelt �t.

-          T�nyleg messze voltam. – magyar�ztam.

-          Na gyere. Tom nincs itthon, ahogy l�tom.

-          Gyorsan �sszeszed�nk p�r holmit, �s m�r itt sem vagyunk.

-          T�nyleg, mennyi id�t fogsz n�lunk cs�velni?

-          Fogalmam sincs. Nincs konkr�t tervem.

-          J�l van. M�r sz�ltam Gusnak, � is v�r. A te p�rtodat fogva.

-          Nem mondtad el neki?

-          Szerinted a te p�rtodon �llna, ha tudn�?

-          Igaz.

-          Na gyere.

Nagyot s�hajtottam �s el�vettem a kulcsom.