35. r�sz. Hol aludt?

-          Mondjad. – vette fel Gustav a telefonj�t.

-          J� reggelt. Mi a terved ma est�re?

-          H�t �nnepl�nk.

-          Mit?

-          Este eljegyeztem Lin�t.

-          Hogy mi?

-          Bizony. Nem akartam el�re sz�lni, mert f�ltem, hogy valaki elsz�lja mag�t, ismerve ezt a t�rsas�got.

-          Gratul�lok haver!

-          Na. Azt hittem majd azzal j�ssz, mekkora barom vagyok.

-          T�nyleg, Viki mit sz�lt?

-          M�g semmit.

-          Hogyhogy?

-          Nem aludt itthon.

-          Mi van? Hol aludt?

-          Fogalmam sincs. Nem tartozik nekem besz�mol�val.

-          Lina sem tudja?

-          Nem tudom. Nem foglalkoztam annyira a dologgal.

-          Az�rt igaz�n megk�rdezhetn�d. El�gg� k�v�ncsi lenn�k r�.

-          K�rdezd meg t�le.

-          Dehogy. Nem h�vom fel.

-          Be vagy s�rt�dve?

-          Megk�rt, hogy ne keressem p�r napig.

-          �s te be is tartod?

-          L�tod.

-          H�t j�. Na �pp most �rkezett be a kocsija a h�z el�.

-          Szerinted valami pasival volt?

-          Honnan tudjam? Ne t�lem k�rdezd, mondtam m�r.

-          Na j�. Majd besz�l�nk.

-          Szia. – tett�k is le.

-          Sziasztok! – l�ptem be az ajt�n.

-          Szia. Lina m�g alszik.

-          Csak �t�lt�z�m �s megyek is dolgozni.

-          Most besz�ltem Tommal.

-          �s?

-          K�v�ncsi volt, hol aludt�l.

-          Elmondtad neki?

-          Nem gondoltam, hogy nem lehet.

-          Egy bar�tn�mn�l voltam egy�bk�nt.

-          Nekem nem tartozol besz�mol�val.

-          K�sz�n�m. De nincs titkolni val�m.

-          Nekem sincs, �gyhogy most m�r elmondhatom mi t�rt�nt itt tegnap.

-          Na mes�lj.

-          Megk�rtem a bar�tn�d kez�t.

-          Hogy mi?

-          Ugyanezt k�rdezte Tom �s ugyanilyen visong� hangon.

-          Meglepett.

-          H�t �t is.

-          S�rt mi?

-          Igen. – vallotta be mosolyogva.

-          Na de mond m�r, hogy csin�ltad?

-          Elj�ttek a sz�lei �s az �n sz�leim is. Kint feld�sz�tettem a h�ts�kertet, amibe beletartozott egy felirat is. Az �llt rajta, ’hozz�m j�ssz?’. Ahogy megl�tta visszament a h�zba, �n meg rohantam ut�na.

-          Im�dom.

-          Hitetlenkedett, azt k�rdezte, komoly-e vagy csak �tver�s. �s akkor t�rdeltem le.

-          Let�rdelt�l?

-          Le �n. Kis monol�ggal is k�sz�ltem, azt most nem mondom el, ha nem baj.

-          R�v�gta, hogy igen?

-          H�t kellett neki p�r m�sodperc, m�g leveg�h�z jutott azt�n igent mondott.

-          Gratul�lok. – �leltem �t.

-          K�szi. R�g�ta terveztem m�r.

-          Ti annyira �sszeilletek. – engedtem el.

-          Hagy k�rdezzek valamit.

-          B�rmit, csak k�zben csin�lok egy k�v�t.

-          Rendben. – j�tt ut�nam a konyh�ba �s le�lt az asztalhoz. – Mi lesz most veletek?

-          Valahogy �reztem, hogy ez lesz a k�rd�sed.

-          �s mi a v�laszod?

-          Nem tudom. Hi�nyzik. Baromira hi�nyzik. De tal�n meg leszek n�lk�le is egy id� ut�n. Ink�bb, mint �jra f�tylat bor�tani a m�ltra, �s v�rni egy �jabb csal�d�sra.

-          Van valaki m�s? – k�rdezte olyan n�z�ssel, mint egy igaz bar�t, aki azt szeretn�, ne hazudjak neki, nyugodtan legyek �szinte.

-          Dehogy. – v�gtam r�.

Nem lehettem �szinte. De f�lig az�rt van benne igazs�g. Hisz nem Georg az oka, hogy most nem Tommal �lek. Annak csakis Tom az oka. Georg csakis arr�l tehet, hogy nem akar�dzik nekem egyb�l visszarohanni Tomhoz, ha mag�nyos vagyok. Reggel mikor felkelt�nk �gy v�ltunk el, mintha semmi sem t�rt�nt volna. Fel�bredt�nk, egym�sra mosolyogtunk, az �r�nkra n�zt�nk �s mindketten elindultunk haza �t�lt�zni. Valahogy a kett�nk kapcsolata elm�ly�lni l�tszik. T�nyleg olyan lelkit�rs f�le. Sokban hasonl�t r�m �s sokkal meg�rt�bb, mint Tom. � emberk�nt szeret, ahogy �n is �t. Nem �gy ahogy egy n� vonz egy f�rfit �s ford�tva. Persze a nemi vonzalom is jelen van el�g er�teljesen. De valahogy minden olyan m�s. Ha nem � lenne az aki, akkor nem vacill�ln�k. Megpr�b�ln�m vele elfelejteni Tomot. De �gy nem. Nem haszn�lom ki �t �s m�g d�nteni sem tudok. A m�rleg k�t oldala a k�vetkez�. Az egyik oldalon ott a megbocs�t�s, az �jrakezd�s Tommal. A m�sik oldala, ami most kicsit maga fel� billenti a m�rleget az �jrakezd�s, Tom n�lk�l.

Mikor meghallottam, hogy Lina h�l�j�nak ajtaja ny�lik, �s fel�nk csoszog a papucsa, k�v�ncsi voltam. A nyakamba ugrik vajon elb�szk�lkedve �jdons�lt menyasszonys�g�val?

Nem �gy tett. Val�sz�n�leg hallotta, hogy ott vagyok, �gy a konyhaajt�ban egyszer csak a keze jelent meg, ahogy a gy�r�sujj�t illegeti. P�r m�sodperc el�g is volt ebb�l, �gy hirtelen megindult �s meg�lelt.

-          Szia �desem. – d�nny�gte Gustav mag�nak is kik�rve a figyelmet, ha m�r � okozta ezt a nagy boldogs�got.

-          Szia. – mosolygott Lina gyermekded pillant�sokkal �s szerelme �l�be huppant hirtelen, hogy hossz�, �rzelemd�s j�reggelt cs�kkal jutalmazza.

-          Na gyorsan lezuhanyzom, m�g el nem �rtek a j�reggelt szexhez.

-          J�l teszed. – v�gta r� Lina, �n pedig m�r mentem is.

Ahogy kij�ttem a zuhany al�l Lina let�madott, hogy vigyem el dolgozni. Nem nagyon szenvedett magyar�zattal, tudtuk mind a ketten, mi�rt akar velem kettesben maradni.

�gy ellen�rven �s nem gondolkodtam, r�sz�ltam, hogy akkor kapkodja mag�t, �s addig megittam v�gre a k�v�mat.

K�zben pedig volt id�m gondolkodni. Most jutott el az agyamig, hogy Tom tud a kis kimen�mr�l. Arr�l, hogy nem aludtam itthon. Tartozom neki magyar�zattal? Egy�ltal�n fel fog keresni, hogy adjak? Vagy h�vjam fel �n �t, megel�zve a vit�t? Hallani szeretn�m a hangj�t, de nem tudom, hogy k�pes lenn�k-e harag n�lk�l besz�lni vele.