44. r�sz. Egy „apr�” sz�vess�g.

-          J� reggelt baba. – keltegetett reggel Tom a h�tamat gyeng�den puszilgatva.

A szemem sem nyitottam ki, csak elmosolyodtam magam. Libab�r�s lett az eg�sz testem, ahogy forr� sz�ja egym�s ut�n �rintette a h�tamat.

-          Mi ez a finom illat? – szagl�sztam.

-          Hoztam reggelit. – suttogta kiszabad�tva kez�vel hajam al�l a nyakamat.

-          �gy l�tszik, m�g �lmodom.

-          Van m�s meglepet�sem is.

-          Ki vele. – d�nny�gtem.

-          Nem. Kelj fel �s elmondom.

-          Zsarnok. – haj�tottam fel� a kezem �gy�be akad� p�rn�t.

-          Gratul�lok. – dics�rt meg, amire m�r musz�j voltam feln�zni.

Tom ott �lt az �gy sz�l�n, a l�ba el�tt a f�ld�n pedig a reggelim. Egy sz�l feh�r r�zsa, p�ks�tem�ny �s k�v�, egy t�lc�val f�lig eltakarva.

Hatalmas szemekkel rebegtettem fel� pill�imat.

-          M�g szerencse, hogy ismerlek. – �llt fel �s kiment.

P�r perc m�lva visszat�rt egy t�lc�val, ami az el�z� finoms�gokkal volt felszerelve.

-          Mindig bebiztos�tom magam, ha az a vakmer� tervem, hogy �gyba hozom neked a reggelit. – vigyorgott.

-          K�szi. – adtam egy puszit az arc�ra �s magamhoz vettem a t�lc�mat. – Ki vele, mi a meglepi?

-          Megvettem neked ezt a h�zat.

-          Tess�k? – k�h�gtem vissza im�nt kortyolt k�v�mat.

-          Nem megv�s�rolni akarlak �s nem is nyallerkodni. Egyszer�en meg akartalak lepni valamivel, amit meg�rdemelsz, �s mi lenne jobb, mint ez a h�z. Im�dod ezt a v�rost valamilyen megmagyar�zhatatlan m�don �s ez a h�z irt� klassz. Berendezed az �zl�sed szerint �s k�sz a saj�t kis �ce�nparti h�zad.

-          Komolyan mondod?

-          Persze. Mi�rt?

-          Nem t�l dr�ga aj�nd�k ez?

-          Baba. – n�zett r�m amolyan ’kik�rem magamnak’ pillant�ssal. – De megtarthatom magamnak, ha neked nem kell.

-          Sz� se lehet r�la. Ez az �n h�zam.

-          �r�lsz neki?

-          Van m�g tartal�k? – utaltam a t�lc�mra ism�t.

-          Persze. – forgatta a szemeit, �n pedig ahogy esik �gy puffan m�d raktam le az �gy mell�, nem foglalkozva mi merre zuhan, �mlik, sz�r�dik �s hanyatt v�gva Tomot egy hossz�, �rz�ki k�sz�n�m cs�kkal v�laszoltam im�nti k�rd�s�re.

-          Sz�val �r�lsz. – mosolygott.

-          K�sz�n�m.

-          Meg�rte. – sim�totta v�gig k�zfej�t az arcomon.

-          �s hogy siker�lt megszerezned?

-          A reggelid v�s�rl�sa k�zben j�tt az �tlet. Egy n� azt ecsetelte, milyen dr�g�k itt a h�zak de ha tal�l az ember egy megfelel�t, az hossz� t�von megt�r�l. M�r h�vtam is a hapit, akit�l b�relj�k. Megk�rdeztem nem elad�-e v�letlen. H�t nem volt az.

-          H�t akkor hogyhogy?

-          Baba. Ismersz olyan embert, aki valaha nemet mondott Tom Kaulitznak?

-          Szeretlek. – komolyodtam meg egy pillanatra.

-          Meg tudlak �rteni.

-          H�!

-          �n is szeretlek. – engesztelt gyorsan ki.

-          Most m�r mindig ilyen leszel?

-          H�t azt nem garant�lom, de hasonl�.

-          Az m�g belef�r.

-          Na el�g a besz�db�l, k�rem a jutalmam. – engedte el mag�t kiter�tett karokkal �s becsukta a szem�t.

-          Tudtam. �nzetlen�l soha semmit.

-          Csss. Ne dum�lj.

Elnevettem magam, �s egy r�vidke �ra alatt megmutattam neki, mennyire h�l�s vagyok.

A telefonom cs�rg�se zavarta meg kis l�gyottunkat.

-          Ne vedd fel. – k�rlelt Tom hasamat puszilgatva.

-          Anita az.

-          Majd visszah�v.

-          �s ha fontos?

Nagy s�hajt engedett ki mag�b�l �s leg�rd�lt r�lam.

-          Szia. – vettem fel.

-          Szia hugi, mi �js�g?

-          Semmi k�l�n�s.

-          Egy kis seg�ts�g k�ne.

-          M�g pedig?

-          Egy p�r napra tudn�l vigy�zni Alexre?

-          �n? Mi�rt?

-          Adam apuk�j�nak lesz a temet�se �s odautazunk. Nem akarom Alexet is vinni, nem neki val�.

-          Adam apuk�ja meghalt?

-          Igen. Szeg�ny nagyon ki van, mellette a helyem.

-          J�l van persze. Mikor mentek?

-          Holnap ut�n. Csak h�rom nap.

-          �thozod, vagy �tmenjek �rte?

-          Elviszem.

-          Haza hozd, m�r nem Lin��kn�l lakom.

-          Meg volt a v�rva v�rt b�k�l�s? – k�rdezte g�nyosan.

-          Igen. �pp Corkban �nnepelj�k.

-          Amikor azt k�rdeztem mi �js�g �s te r�v�gtad, hogy semmi k�l�n�s, azt nem eg�szen �gy k�pzeltem.

-          Most nem akarok magyar�zkodni.

-          � megzavartam valamit. – esett le neki.

-          Igen.

-          Na j�. Akkor majd k�s�bb besz�l�nk. Mikor j�tt�k haza?

-          Ma este.

-          �s Tom mennyire lesz lelkes, hogy veletek lesz a gyerek?

-          Gondolhatod. De nem baj.

-          H�t j�. K�sz hugi. Akkor majd h�vlak.

-          Rendben. Puszi.

-          Puszi. – tette is le.

-          Na mi volt olyan fontos?

-          B�bics�sz�k lesz�nk h�rom napig.

-          Mi van? Mi�rt?

-          Alex vel�nk lesz, mert �k elutaznak Adam apuk�j�nak a temet�s�re.

-          �s mi�rt nem viszik a gyereket?

-          Nem neki val�. Ki fogod b�rni?

-          Musz�j vagyok.

-          H�. Ne l�gy gonosz. Egy kisgyerek. Nem sok vizet zavar.

-          Ja. Te szak�rt�.

-          Ha nem akarod, �tmegyek, �s ott vigy�zok r� ink�bb.

-          Dehogy. Majd ellesz�nk vele ketten.

-          Biztos?

-          Persze. De most m�r folytassuk, amit f�lbehagytunk kedves n�v�red miatt.

-          Cs�pem, hogy �gy odavagytok egym�s�rt.