46. r�sz. Nem Tom k�pess�gei.

Alex k�t �ves. Pont abban a korban van, mikor �lland�an dum�l, minden �rdekli, nem lehet ler�zni egy igennel vagy egy nemmel, �s nehezen viseli az anyja n�lk�li l�tet huzamosabb ideig.

Ahogy kil�pett Anita az ajt�n, m�r arra gondoltam, ut�na viszem, oldja meg m�shogy. F�leg, ami�rt Tom is ennyire j�l… viseli a cs�szk�d�st. Mindegy, igyekszem min�l kevesebbet a k�zel�ben tudni. �n sem vagyok anyat�pus, de Tom azt�n t�nyleg tudatosan tasz�tja a gyerekeket, a gyerekv�llal�s halv�ny gondolatcs�r�j�t is.

Anita pap�rra �rta nekem a fontosabb tudnival�kat, nekem pedig a bolthoz f�l�ton jutott eszembe, hogy otthon hagytam.

-          J� reggelt. – k�sz�ntem a sr�coknak. – Hoztam valakit magammal.

-          Sziasztok. – j�tt oda Matt.

-          Alex, � itt Matt, � James, ez a b�csi pedig itt Georg.

-          Na ne b�csizz. – mosolygott. – Szia. – guggolt le �s kezet ny�jtott unoka�cs�mnek.

Alex zavarban volt ennyi hirtelen j�tt idegen l�tt�n.

-          Azt hiszem le tudn�lak foglalni p�r sz�nes, mint�s penget�vel. Seg�tesz kirakni �ket a polcra? – aj�nlotta fel neki Georg.

Alex csak hatalmasakat pislogott �s �tkarolta a l�bamat.

-          Persze nem �m ingyen. Megh�vlak egy fagyira, ha v�gezt�nk.

Alex feln�zett r�m, enged�lyt k�rve.

-          Menj csak, de fogadj sz�t Georgnak.

M�g mindig nem volt hajland� megsz�lalni, ink�bb k�vette sz�tlanul Georgot a polcokhoz. H�l�s voltam �rte. Lefoglalja a sr�cot egy kicsit.

-          Szia. – vettem fel a telefonom.

-          Hol vagy?

-          Hol lenn�k? A boltban.

-          Fel sem keltett�l.

-          Nem akartam l�b alatt lenni Alexszel.

-          �rtem. Meddig lesz itt?

-          Cs�t�rt�k�n j�nnek �rte.

-          J�l van. K�s�bb besz�l�nk.

-          Ok�. Szia. – tettem le nem leplezve s�rt�d�tts�gemet.

M�r v�rt is a k�vetkez� h�v�s. Lina.

-          Szia.

-          H�t kicsit kedvesebben is fogadhatt�l volna.

-          Bocs.

-          Baj van?

-          Tom.

-          Na mit csin�lt m�r megint?

-          Tot�l ki van, ami�rt mi vigy�zunk az unoka�cs�mre. Csak h�rom napr�l van sz�, de � m�r tegnap �ta idi�t�n viselkedik, �s m�r ma megk�rdezte sokadszorra persze, hogy meddig lesz itt n�lunk Alex.

-          H�t nem tudom mi m�sra sz�m�tott�l.

-          Seg�ts�gre? �sszetart�sra? Meg�rt�sre?

-          Ezek nem �sszeegyeztethet�k Tom k�pess�geivel.

-          Vettem �szre. Csak azt hittem, tov�bb tartanak majd a m�zes hetek egy r�vid h�tv�g�n�l.

-          �s hol van most Alex?

-          Georgal j�tszik valamit. Egyb�l lecsapott r� �s t�k j�l elvannak.

-          Nem mondok semmit.

-          Ne is. Na megyek, k�s�bb besz�l�nk.

-          Rendben. H�vj ha kellek.

-          Mindenk�pp. Pussz.

-          Puszi.

Alig telt el egy �ra, Alex m�r j�tt is oda hozz�m.

-          �hes vagyok.

-          Nagyon �r�l�k. �s mit szeretn�l enni?

-          Pizz�t.

-          Ehetsz te olyat? Basszus, a n�v�rem h�lye list�j�t otthon hagytam.

-          Ne d�h�ngj. Alex figyelj. – guggolt le ism�t hozz� Georg. – Szokt�l ilyenkor pizz�t enni any�val?

-          Nem. – s�t�tte le a szem�t.

-          Sejtettem. Mit sz�lsz egy �jabb egyezs�ghez? Rendel�nk egy hatalmas pizz�t olyan �z�t, amilyet csak szeretn�l, de nem mondod el any�nak.

Ism�t feln�zett r�m, de �n csak bel�l �muldozva, k�v�l mosolyogva �lltam.

-          Mit sz�lsz? – k�rt enged�lyt t�lem Georg is.

-          Rendben. De Alex, any�nak egy sz�t sem.

-          Pizza! – ki�ltotta boldogan.

-          K�sz�n�m. – suttogtam h�l�san Georgnak, aki egy mosollyal felelt.

�n nem voltam �hes �gy csak figyeltem a h�rom feln�tt f�rfit, akik nagyon is j�l elvannak egy kissr�ccal. �n dolgoztam, �k meg �ltek a fotelekben �s tolt�k a pizz�t az arcukba. Alex nagyon j�l �rezte mag�t.

Tom d�l k�r�l h�vott.

-          Tess�k? – vettem fel.

-          Szia baba, mi �js�g? Hogy b�rod? – �rdekl�d�tt nem kis meglepet�semre.

-          J�l elvan. A sr�cok lefoglalj�k, �n meg dolgozom mindenki helyett.

-          Kital�ltam egy j� programot d�lut�nra.

-          De tudod, hogy nem ketten vagyunk, ugye?

-          Persze. Van egy kis meglepet�sem neki. Mikor v�gzel?

-          Amikor akarok.

-          Ezt akartam hallani. H�romkor tal�lkozunk otthon.

-          Tom.

-          Mi az?

-          Mire k�sz�lsz?

-          Vettem neki egy kis medenc�t. F�rd�s ut�n pedig elmehetn�nk a mekibe. A gyerekek b�rj�k a k�ly�kmen�t az id�tlen j�t�kokkal.

-          Hal�! – sz�ltam bele kis sz�net ut�n.

-          Itt vagyok.

-          De te vagy az?

-          Bocs, hogy h�ly�n viselkedtem. Nem b�jok ki a felel�ss�g al�l. Ha m�r vel�nk van, �rezze j�l mag�t. R�gjon ki a h�mb�l, v�g�lis ny�r van.

-          Szeretlek.

-          �n is. �gyhogy h�romkor otthon.

-          Ott lesz�nk.

-          Szia.

-          Szia. – k�sz�ntem el �s megv�rtam, m�g leteszi.

-          Baj van? – k�rdezte Georg, l�tva lefagyott arcomat.

-          Dehogy.

-          Na mit sz�lt? – �lt le Bill b�tyja mell�.

-          Igazad volt. Levettem a l�b�r�l. �s h�rom nap nem a vil�g. Csak kib�rok egy gyereket annyi ideig.

-          Ez a besz�d. Megl�tod, letelik a h�rom nap �s Viki boldogabb lesz, mint valaha az � kicser�lt Tomj�val.

-          J� hogy n�ha helyre teszel.

-          Nem akarod elvesz�teni. �n seg�tek, de n�ha magadt�l is gondolkodhatn�l.

-          Na ne vidd t�lz�sba az�rt.

-          N�ha csod�lom, hogy testv�rek vagyunk.

-          H�t �n nem csak n�ha.