47. rész. Felnőttként intézed…

Anita a kelleténél kicsit többször és a kelleténél kicsit jobban aggódva hívogatott egész nap. Mikor közöltem vele a délutáni programot és hogy Tom vett neki egy medencét, ugyanúgy lesokkolódott, mint ahogy én is. Elmagyaráztam neki, hogy az én Tomom most ilyen. És hogy legnagyobb bizodalmammal ilyen is marad, úgyhogy nem kérek a negatív kritikából jó ideig.

Mikor hazaértünk és Alex meglátta a medencét a hátsókertben, megölelt és már szaladt is a házba a fürdőnadrágjáért.

-          Köszönöm. – csókoltam meg szerelmem.

-          Semmiség. – felelte nagyképűen.

-          Mikre vagy még képes miattam?

-          Ó bármire baba. Néha kicsit eltévelygek, de látod, hamar helyrerázódnak a dolgok.

Persze nem történ száznyolcvan fokos fordulat. Tom nem foglalkozott túlzottan a gyerekkel, inkább ült a hintaágyban és sörözött. Mikorra már a harmadik tűző napon elfogyasztott üvegnél járt, beindult a fantáziája és nem hagyott békén. Az ölébe ültetett és szinte könyörögnöm kellett, hogy ne teperjen le ott azonnal. Nem bírt magával. Meg kellett ígérnem neki, hogy csütörtök este olyan szexben lesz része, mint még soha ezelőtt, ha most békén hagy.

Így is tett. Bement a házba és leült xboxozni, míg én kint Alexszet szórakoztattam. Végülis igaza van, én vállaltam be a csőszködést, nekem kell foglalkoznom vele.

Beültünk a kocsiba vacsoraidőben és elmentünk a legközelebbi mekibe. Ott Alexet kicsit jobban lefoglalta a mászóka és a Ronald McDonaldos csúszda, mint a sajtburger, így majd két órát ott ücsörögtünk, mire haza tudtam imádkozni. Tom mindeközben türelmetlenül kérlelt, hogy menjünk már, mert fáradt és különben sem hosszú órákra tervezte ezt a kiruccanást. De én nem bírtam szigorú nagynéni lenni. Én jó fej nagynéni akartam lenni, aki megengedi azt, amit anyu nem.

A fürdetés elég húzós volt. Több víz volt a fürdő padlóján, mint a kádban, mire végeztünk. Tom ezalatt a hálóban tévézett.

Hulla fáradtan estem be mellé, miután mesét olvastam és elaltattam az unokaöcsémet a szomszéd szobában.

-          És még csak egy nap telt el. – sóhajtottam hanyatt fekve. – Azt hiszem én még távol állok attól, hogy bevállaljak egy gyereket. Egy órán át még tök édes és szórakoztató, de ahogy kiszagolja a gyenge pontod, neked annyi. És még takaríthatok is utána, a fürdő egy merő víz, a konyháról nem is beszélve. És nekem is meg kéne írnom pár mailt, tusolnom kéne és végre aludnom. Reméltem, hogy kicsit többet segítesz majd. Tudom, hogy nem sózhatom rád, amit én vállaltam be, de mikor hívtál délben, azt hittem nem csak programot szerveztél, és velünk tartasz dísznek.

Tom egy kisebb sóhajt hallatott.

-          Alszol? Fasza. Megint feleslegesen jártattam a számat. Jaj Anita, hagyjál már. – hallottam meg nővérem csengőhangján megszólaló telefonom.

Megnyugtattam, hogy minden a legnagyobb rendben van, meg volt a vacsi, a fürdés, a mese és már alszik. Kedvesen megkértem, hagyjon ma már békén. Elküldtem a maileket és letusoltam. Mire végeztem, kiment az álom a szememből. Kimentem a konyhába és öntöttem egy pohár tejet. Mikor megláttam az asztalon heverő telefonom, elgondolkodtam. Hát nem sokáig. Már írtam is.

„Szia! Végre vége a napnak, Alex csak előtted volt olyan szende és tündéri J Itt ücsörgök és iszom a kiérdemelt tejecskémet. Jössz egy tejpartival, gondoltam, most bepróbálkozom.”

Nem jött válasz. Még úgy negyed órán át vártam, de semmi. Beállítottam az ébresztőmet és elvonultam aludni.

Korán reggel arra keltem, hogy Alex pici testével fészkelődik be a takaróm alá a kis plüss nyulával. Kicsit arrébb húzódtam, hogy még ne zavarjam Tomot, de mi ketten kényelmesen elférjünk, betakargattam őt és aludtunk tovább.

A telefonom csörgésére keltem.

-          Igen? – szóltam bele a saját hangomat alig megismerve.

-          Szia. Felkeltettelek?

-          Georg. Szia. Mennyi az idő?

-          Fél tizenegy.

-          Elaludtunk. – esett le és végre kinyitottam a szemem.

Alex ott aludt szanaszét vetett végtagokkal mellettem, Tom viszont már sehol nem volt.

-          Aludj nyugodtan, csak nem tudtam, miért nem jössz, gondoltam, megkérdezem minden rendben van-e.

-          Persze. Köszi. Beállítottam a telefonom, de nem emlékszem, hogy csörgött volna. Fél óra és ott vagyok.

-          Jól van.

-          Ja nem. Gyerekkel vagyok. Toldjuk meg egy órával.

-          Várunk. – nevetett.

-          Na jó reggelt. – köszöntötte bátyját Bill, mikor beért az irodába.

-          Szia.

-          Hogy telt első pótapás estéd?

-          Nagyon mókás vagy ma reggel.

-          Mi van?

-          Nyávog, hisztizik, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja. Akaratos és egy pillantásával leveszi Vikit a lábáról. Nem lehet lelőni, egyfolytában pörög. Ja és hajnalban átjött, hogy Vikivel aludjon. Egy gyerek az én ágyamban. Na nem. És a legjobb, hogy Viki este kiselőadást készült tartani nekem, amiért nem foglalkoztam velük egész délután. De miért én foglalkozzak a gyerekkel?

-          Összevesztetek?

-          Dehogy. Úgy tettem, mintha aludnék.

-          Felnőttként intézted.

-          Ne cseszegess te is. Nem fogom megjátszani magam. Nem szeretem a gyerekeket, nem tudok úgy tenni, mintha repesnék az örömtől, hogy ott van nálunk.

-          Holnapig kell csak kibírnod.

-          Az a szerencse, hogy Viki is kiakadt tőle este. Lefárasztotta őt is és azt mondta, esze ágában nincs még jó ideig gyereket vállalni.

-          Na, csak lejött neked is valami pozitívum ebből az egészből.

-          Naná. Még csak az kellett volna, hogy három nap alatt belezúgjon a gyerekbe és kitalálja, hogy itt az ideje.

-          Nem hinném, hogy eléd állna egy ilyen tervvel. Ismer téged azért annyira.

-          Hát remélem, hogy nem hiszi, hogy gyökerestül megváltoztat. Próbálok a kedvében járni, de azért nem hagyom el önmagam.

-          Átmenjek délután? Én elvagyok a gyerekekkel, kicsit lefoglalom.

-          Megtennéd?

-          Persze. Mit szólsz egy kerti sütögetéshez? Átjöhetnének Gustavék és Georg is.

-          Na ez jó ötlet. Többen csak lefárasztjuk.

Hát jól gondoltam, hogy kell egy órával több, ha Alexszel akarok beérni a boltba. Reggeliztettem és nagynehezen felöltöztettem. No de neki nem mindegy ám, hogy mit vesz fel. Válogat. Kirakosgattam a pólóit és a nadrágjait, amik közül kiválasztotta, mit akar viselni. Persze nem volt ám jó, amit először kiválasztott. Vagy négyszer öltöztethettem át különböző kombinációkba. Gyanítom Anita az első után nemet mond további öltözködésekre, de én nem vagyok az a vas akaratos nő, aki képes nemet mondani egy ilyen tündéri szemekkel kérlelő gyereknek.

-          Megjöttünk. – léptünk be az üzletbe.

-          Hű de fáradt vagy. – állapította meg Matt.

-          Nem kicsit.

-          Gyere Alex, van egy pár színező, amit hoztam neked. Valakitől azt hallottam, hogy szeretsz színezni.

-          Köszönöm. – hálálkodtam neki, mikor Alexet kézen fogva bevitte a pult mögé, és egy kis asztalhoz leültette.

Csináltam egy kávét és bementem az irodámba.

-          Szia. – köszöntem a székemben ülő Georgnak.

-          Szia. – állt fel.

-          Maradj csak. – kértem és leültem az asztal másik oldalán lévő üres székbe.

Feltettem a lábaimat az asztalra és kortyolgattam a kávémat.