48. rész. Átviszem anyuékhoz.

-          Egy perc és megyek is a géped elől.

-          Maradj csak.

-          Találtam egy aukciót, amire lehet el kéne mennünk. New Yorkból írt nekem egy ottani haver, hogy az egyik Hard Rock café bezár és kiárusítják a berendezést.

-          Ez nem is hangzik rosszul.

-          Én is így gondolom.

-          Elmész?

-          Te nem akarsz?

-          Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. De te menj csak. Én meg megnézem, mit csinál Alex. – álltam fel hirtelen és már mentem is ki.

Elutazni vele kettesben egy másik kontinensre, ahol nem felügyel ránk senki? Na nem. Ez merénylet lenne a Tommal való kapcsolatom ellen. Elég nagy harcot vívtam így is azért, hogy képes legyek együtt dolgozni Georgal. És most Tom pedálozik, próbálkozik jobb lenni. Nem érdemli meg. Ennyi volt. Visszamentem Tomhoz, ezennel a kis románcom Georgal véget ért.

Bár ne lenne ennyire tökéletes számomra, bár Tom lenne sokkal tökéletesebb. De adtam egy esélyt, hagyom, hogy éljen vele.

Igaz, a kis corki hétvége után egyből rosszul indított ezzel az Alex üggyel kapcsolatban. De bízom benne, hogy ma már azért jobban átlátja a dolgokat és rájön, hogy szükségem van a segítségére.

Alex és én nem sokáig maradtunk a boltban. Inkább elvittem fagyizni, sétálni, egy játszótérre és később haza, hogy beugorhasson a Tom által vásárolt medencéjébe.

Egy könyvvel a kezemben ültem a hintaágyban, mikor meghallottam, hogy egy autó parkol le a feljárón. Két ajtócsapódást hallottam, majd Lina közeledő hangját.

-          Sziasztok! – köszöntem nekik meglepetten.

-          Nem tudtad, hogy jövünk? – kérdezte egy puszi kíséretében.

-          Nem.

-          Tom hívott át sütögetni. – puszilt meg magyarázat közben Gustav is.

-          Hát velem elfelejtette közölni.

-          Alex! Szia. – ment oda hozzá Lina a medencéhez.

-          Azt hiszem most esik le, miért hívott át titeket.

-          Ne légy pesszimista.

-          Tommal kapcsolatban? Mi más lehetnék?

-          Én adnék neki egy esélyt.

-          Gus. Drága vagy és pont azért, mert te mindenkiben bízol, mindenkinek osztogatod a lehetőségeket és kenyérre lehet kenni téged bármikor bárkinek.

-          Na jó. Ugye nem fogtok összeveszni most ezen?

-          Nem. Kap egy lehetőséget.

-          Ez a beszéd.

-          Viki hol vannak a matricái? – jött oda Lina.

-          Milye?

-          Megzabálom. Azt mondta jagasztani szejetné a maricáit.

-          Nem tudom Lina, nézd meg a szobájában.

Választ nem kaptam, már ment is be a házba.

-          Nem kéne már nektek egy gyerek? – villantottam legelbűvölőbb mosolyom Gustav felé, aki leült mellém a hintaágyba.

-          Egyelőre nem hinném. És nyakon vágom Tomot, ha csak azért hívott át, hogy lefoglaljuk a gyereket.

-          Ne légy pesszimista. – gúnyolódtam.

Nem telt el pár perc, már megérkezett Tom és Bill.

-          Szia baba. – hajolt le hozzám Tom és megcsókolt.

-          Helló baba. – utánozta a hangját Bill és adott egy puszit az arcomra.

Tom bement a házba, és közben Georg is befutott.

-          Sziasztok! – pacsizott le a srácokkal, majd megeresztett felém egy mosolyt és ment oda Linához.

Követtem pár perc múlva Tomot, aki épp bent telefonált.

-          Igen anyu jól bírom. --- Áthívtam a többieket, lefoglalják legalább. --- Jaj már tudod, hogy nem nekem való. És nem én vállaltam be. --- Tudom. Ő örül, hogy foglalkozunk a gyerekkel, nekem meg jó, hogy nem nekem kell.

Ekkor látott meg engem. – Mennem kell. --- Igen. --- Na szia. – rázta le.

Inkább nem mondtam semmit, bementem a szobánkba.

-          Baba. – jött utánam.

-          Mi az?

-          Mit akarsz enni? Csirkére gondoltunk.

-          Nekem mindegy. Elment az étvágyam.

-          Ezek szerint hallottad.

-          Megkérdeztelek zavar-e ha Alex nálunk lesz. Miért nem mondtad, hogy szó sem lehet róla?

-          Persze. Azt mondtad, elmész a nővéredhez akkor, és ott vigyázol rá három napig.

-          Legalább nem lettünk volna nyűg a nyakadon.

-          Ugyan. – fordított maga felé és átkarolta a derekam. – Tudod, hogy te nem vagy nyűg.

-          De jelenleg Alex hozzám tartozik. Én sem repesek az örömtől, és hulla fáradt vagyok, de kötelességem és azt hittem, te mint az élettársam, segítesz nekem. Ettől én még nem akarok gyereket azon nyomban, nem kell félned. – hámoztam le magamról karjait.

-          Sokáig tartott a jókedv.

-          És ha észrevennéd, ez megint miattad van.

-          Beszéljük meg ezt később.

-          Minek? Holnap Alex elmegy és kész.

-          De te meg leszel sértődve még sokáig.

-          Igen Tom meg leszek. De elhiheted, hogy nem hobbiból csinálom. Csalódtam benned már megint, pedig nem kértem tőled nagy dolgot. Nem örökbe fogadtuk őt csak három rohadt nap lett volna az egész. De ha akarod, most összepakolom a holmiját és átviszem anyuékhoz. – jutott eszembe az ötlet.

Átmentem az ideiglenes gyerekszobába és elkezdtem összepakolni a cuccait. Közben felhívtam anyut és közöltem, hogy egy óra múlva ott vagyok az unokájukkal. Szerencsére, ő örült neki, habár megkaptam a lecseszést, hogy ennyire nem vagyok képes. Mindegy, ráhagytam. Nem akartam belemenni, hogy ez megint Tom miatt van.

-          Alex, kicsim, gyere. – fogtam meg a kezét.

Ott ült egy pokrócon Linával és Georgal matricákat ragasztgatva egy nagy füzetbe.

-          Hova mentek? – érdeklődött Lina.

-          Átviszem anyuékhoz. Ott szívesen vigyáznak rá.

-          Baj van?

-          Hagy ne menjünk most ebbe bele. Alex, vegyük ezt fel. – térdeltem le, hogy ráadjam a nadrágját.

-          De anyudék innen vagy egy órára laknak.

-          Jó Lina, most nem volt jobb öltetem.

-          És ittál is. Georg vidd el légy szíves. Ha én viszem, annak Gus nem örülne.

-          Nem szükséges. – néztem rá szúrós szemekkel.

-          Szívesen elviszlek. – ajánlotta fel Georg.

-          Köszönöm. – már megint nem tudtam ellenállni.

Nem szabadott volna ránéznem.

-          Akkor menjünk. Alex, hozd a füzeted.

Lina megölelte Alexet, aki aranyosan adott egy nagy cuppanós puszit az arcára. Megfogtam a kezét és már mentünk is.

-          Hova lettek? – nézett szét Tom, mikor kijött a házból.

-          Georg elvitte őket. – válaszolt nem leplezve ellenszenvét Lina.

-          Most miért néztek így rám? Nem én mondtam, hogy menjenek el. Magától indult meg.

-          Gondolom nem úgy történt, hogy gondolt egyet és már indult is. – okoskodott Bill.

-          Hallotta, hogy anyuval beszélgetek. És mondtam anyunak, hogy áthívtalak titeket lefoglalni a gyereket.

-          Mekkora idióta vagy. – ingatta fejét Gustav. – Tudta, hogy ezért találtad ki az egészet.