49. r�sz. T�bbsz�r is zavarban.

-          Mi t�rt�nt? – k�rdezte p�r perc m�lva Georg.

-          Tudtam. Csak az�rt h�vott �t titeket, hogy ne neki kelljen Alexszel foglalkoznia. Hogy lehet ennyire �nz�?

Nem reag�lt, csak n�zte tov�bb az utat �s ezzel felv�ltva n�ha-n�ha a visszapillant�ban megn�zte Alexet is.

-          Tess�k, neked ez mi�rt megy ilyen term�szetesen?

-          A n�v�remnek Alexszel egyid�s kisl�nya van. Nem idegenkedek a gyerekekt�l. Hab�r az�rt a gyerekv�llal�st�l az�rt m�g t�vol �llok. – mosolyodta el mag�t.

-          Elaludt. – �llap�tottam meg h�tran�zve. – K�sz�n�m, hogy elviszel minket.

-          Most erre mit mondjak? Semmit sem tenn�k sz�vesebben.

Cs�r�gni kezdett a telefonom.

-          Mi az? – vettem fel.

-          Most t�nyleg elmentetek?

-          Mint l�tod.

-          �s mikor j�ssz vissza?

-          Nem tudom. Amint megj�rjuk.

-          �n nem akartam, hogy elvidd. Csak…

-          Ok� el�g. Nem baj. Egy�ltal�n nem baj. Csak kezdhetted volna azzal, hogy elve nemet mondasz. Nem lehetsz ennyire �nz� �s gyerekes. Mi a fen�nek akartad, hogy visszaj�jjek, ha k�t nap ut�n m�r abszol�t nem vagy r�m tekintettel? S�t�gessetek csak, majd j�v�nk. – tettem is le a telefont, s�t ki is kapcsoltam.

Georg �riember volt. �gy tett, mintha semmit nem is hallott volna. Egy arcizma sem r�ndult, vezetett nyugodtan tov�bb.

T�z perc monoton orsz�g�ton val� kocsik�z�s ut�n �n is bealudtam.

-          Hah�. – keltegetett Georg. – Megj�tt�nk.

-          Honnan tudtad, hova j�v�nk?

-          Felh�vtam Lin�t �s megk�rdeztem. Nem akartalak felkelteni.

-          K�sz�n�m.

-          Na hozd a cuccait, �n hozom a lurk�t.

Kivette a kulcsot, becsukta az ajtaj�t �s �tment, hogy kivegye Alexet a h�ts� �l�sr�l. �vatosan vette a karjaiba, hogy v�letlen�l se keltse fel, m�g �n a m�sik oldalr�l kivettem a t�sk�j�t.

Anyu m�r az ajt�ban v�rt minket �s nem kis meglepetts�g �lt ki az arc�ra, mikor megl�tta Georgot az unok�j�val a kez�ben.

-          Elaludt, ahogy elindultunk.

-          Tegy�tek le az �gy�ra. – t�rta ki az ajt�t anyum.

Bement�nk, Georg lefektette �t, �n pedig betakartam. Kiment�nk a nappaliba, ahol anyu sz�monk�r� tekinteteket meresztgetett fel�m. Apu is meg�rkezett k�zben.

-          Anyu, apu, � itt Georg. A t�rsam.

-          A h�res Georg. – mosolygott Apu �s kezet fogott Georgal. – Charles vagyok. � itt a nejem, Eva.

-          Szia. �r�l�k, hogy megismertelek.

Nem csak � j�tt zavarba. �n is. Neki nyilv�nval�v� v�lt, hogy a sz�leim m�r hallottak r�la, nekem pedig az v�lt nyilv�nval�v�, hogy a sz�leim k�szek le�getni, b�rmikor �s b�rhol, b�rki el�tt.

-          Na megy�nk is. Tom�k v�rnak.

-          Nem maradtok? – aj�nlotta fel apu.

-          Vacsor�ztatok m�r?

-          Igen. �s mint mondtam, Tom�k otthon v�rnak.

-          �r�l�k, hogy megismertem �n�ket. – udvariaskodott Georg �s megindult az ajt� fel�.

-          Sziasztok. – pusziltam meg �ket �s mentem is Georg ut�n.

Hamar be�lt�nk a kocsiba, valahogy mindketten t�vol akartunk innen lenni.

-          Ez el�g k�nos volt. – jegyeztem meg.

-          A sz�leid hallottak m�r r�lam? – mosolygott.

-          Apunak mindent elmondok. �s Tom nem nagyon f�rk�z�tt a sz�v�be.

-          Kedvesek voltak.

-          Megkedveltek.

-          H�t te vagy az els� l�ny, akinek ezt elmondhatom a sz�leir�l.

-          H�t t�lem csak j�t hallottak r�lad.

-          Ennek �r�l�k. �s akkor most el�re sz�lok, ha tal�lkozol a n�v�remmel, k�sz�lj fel. Im�d t�ged.

-          Ne m�r. Mit mondt�l neki? – j�ttem �jra zavarba.

-          Csak a l�nyeget. – n�zett m�lyen a szemembe.

Megb�ntam a k�rd�st. Tudhattam volna a v�laszt. Idi�ta.

-          Menj�nk New Yorkba. – jelentettem ki nagyj�b�l �t perc zenehallgat�s ut�n.

-          El akarsz j�nni velem?

-          J� m�ka lesz. �s ez egy Hard Rock. Tudod mik lehetnek ott? K�na�n.

-          Nagyon r�v�gtad reggel, hogy nem akarsz.

-          Nem. Azt mondtam, nem lenne j� �tlet. De nem is tudod, mennyire akarok.

-          Biztos?

-          Tuti.

-          Akkor reggel telefon�lok sz�ll�s ut�n.

-          Mikor lesz az aukci�?

-          Szombat este.

-          Ott a hely�nk.

�jra a szemembe n�zett �s �gy �reztem �pp szerelmet vall mag�ban.

-          Esz�nk valamit? – szak�tottam meg ezt az eg�sz tiltott kis idillt.

-          Mit szeretn�l? – fordult �jra az �t fel�.

-          D�ntsd el te. Megh�vlak valami finomra.

-          Ez esetben tudok egy j� helyet nem messze innen. �tba esik haza, nem is kit�r�.

-          Rendben. Vigy�l oda. Mi az? – k�rdeztem, mivel l�ttam, hogy mosolyogva b�logat.

-          �des vagy.

Ok�. Teh�t ezt is fel�rhatom a ’mekkora idi�ta vagyok, hogy ezt is megk�rdeztem’ list�mra.

Nagyj�b�l h�sz perc m�lva parkoltunk le egy �jjel-nappali �tkezde h�ts� parkol�j�ban.

-          El�r�l nem engednek be?

-          Ismerem a tulajt. Gyere. – indult el, �n pedig k�vettem.

Bement a h�ts� ajt�n, �n ut�na, majd �tv�gtunk a konyh�n, ahol mindenki sz�v�lyesen �dv�z�lte partneremet �s mosolyogva m�regetett engem.

-          �csi! – �lelte �t egy sz�p, magas, v�kony, hossz� barna haj� l�ny Georgot.

-          Szia.

-          Viki? – n�zett r�m �s elengedte az �ccs�t. – Szia. – �lelt meg engem is. – Mi�rt nem sz�lt�l, hogy j�tt�k?! – k�rte sz�mon Georgot.

-          Spont�n �tlet volt.

-          Gyertek. Mit akartok enni?

-          Viki? – fordult fel�m Georg �s megmosolyogta, hogy ism�t imm�r harmadszor a mai nap folyam�n, zavarban vagyok, mint egy kisiskol�s.

-          Mindegy.

-          A h�z specialit�s�t kapj�tok. K�tszem�lyes t�l.

Egy kis eldugott asztalhoz vezetett minket, ahova le�lt�nk �s k�t perc m�lva m�r egy �veg finom v�r�sborral a kez�ben t�rt vissza. Le�lt mell�m �s ismerked�sbe kezdett. G�tl�stalanul k�rdezgetett, mik�zben Georg n�zett minket �s nevetett rajtam.