51. rész. Ez a nap jól indult.

Bent a boltban épp az íróasztalom mögötti ablakon bámultam kifelé elmerengve, mikor hátulról egy kéz elém nyújtott két repülőjegyet.

-          Remélem nem gondoltad meg magad.

Finom illata belengte az egész teret, bódító volt és ezt csak tetézte testének melegsége, amint fedetlen vállamhoz ért.

-          Mikor megyünk? – vettem ki a kezéből és felé fordultam.

-          Holnap délután. Négykor indulunk, hajnal egy körül oda is érünk. Ebben a hotelben foglaltam szobákat. – adott egy prospektust is a kezembe. – És ide viszlek el vacsorázni az aukció után. – nyitotta ki kezemben a prospektust és a belső oldal alján lévő meghitt kis étterem képére mutatott.

-          Te mindent elterveztél. – pislogtam rá hálásan.

-          Georg Listinggel utazol. Minden klappol és minden tökéletes.

-          Ebben biztos vagyok.

-          Na most megyek a dolgomra. – mosolygott szándékosan megszakítva egy bizonytalan kimenetelű kettesben létet.

-          Köszönöm.

Most valahogy más volt. A szemei nem voltak szomorúak, nem nézett rám reménytelen szerelemmel. Magabiztos volt és levett a lábamról. Csak eleresztett egy kedves mosolyt és kisétált az irodámból.

Ez a napom jól indult és félelmetes volt az okára gondolni. Egy igen tartalmas és élvezetes szexszel indítottam a reggelt Tommal és most itt van egy kicserélt Georg, aki elvisz engem New Yorkba. Két férfi van az életemben, és ezt nem tagadhatom magam előtt. Fontos Georg és nem tudom lebeszélni magam róla. Piszkos játékot játszom és sok veszteni valóm van, de kell az ismeretlen, kell a veszély, mert most úgy érzem, megéri.

Tom már egész korán, kettőkor bejött hozzám és közölte, én most vele fogom tölteni a délutánt. Elbúcsúztam a srácoktól, hazavittük a kocsimat, átültünk Toméba és egyenesen az édesanyjához hajtottunk. Ritkán látogatjuk meg őt, mert időnk nem nagyon engedi és hát nehéz rávenni magunkat a kocsikázásra, de most Tomnak ehhez támadt kedve és tudja, hogy én ott mindig jól érzem magam. Szeretem Simone élettársát, Gordont. Nagyon kedves pasas és iszonyú jó fej. Órákat lehet vele beszélgetni, nagyon egyezik az érdeklődési körünk.

Simone mindig kedvesen fogad egy szoros öleléssel és egy kedves mosollyal és rendszerint terülj-terülj asztalkámmal vár bennünket. Ezúttal nem így volt, mivel meglepetésként érkeztünk. Gordonnal ketten mentünk el egy közeli étterembe vacsorát venni és házhoz is szállítottuk. Kellemesen megvacsoráztunk, miközben Simone és Tom megtárgyalták a szokásos anya fia dolgaikat.

Tom ugyanúgy viselkedik, mikor ott van az édesanyja. Ugyanúgy flegmázik, és beképzelten viselkedik, ugyanúgy belecsókol a nyakamba mikor kedve tartja, és ugyanúgy kacérkodik velem gátlástalanul. Szeretem ezt benne, habár eleinte kellemetlenül érintett. Tartottam tőle, hogy az édesanyja majd engem olyan könnyűvérű kis libának fog tartani, akit elkönyvelhetnek Tom újabb kis játékszereként. De Simone már hozzászokott fia stílusához, ahogy megszokta már Bill különleges külsejét és ízlését is. Neki így kerek a világ, ezzel a két sráccal van megáldva és hálás érte.

Tommal még vacsi után sétáltunk egy nagyot és egész jól elbeszélgettünk. Igen, lehet vele ilyet is. Ritka, de néha előjön belőle a beszélgetős Tom. Most valószínűleg ez még a pedálozás hullámnak köszönhető, ami végigsöpör a kapcsolatunkon, mióta visszajöttem. És még engesztelni próbál az Alex ügy miatt. De jól esik. Sőt belejátszik az a tényező, hogy elutazom a hétvégére és habár nem hajlandó többször kimondani, de hiányozni fogok neki.

Mikor hazafelé úton kicsit fáradtan elméláztam, eszembe jutott az út. Az, hogy Georgal leszek kettesben majd három napon, és két éjszakán át. És nem is a Georg és én összefüggés gondolkodtatott el igazán. Inkább az, hogy elmegyek és Tom egyedül marad. Kérdés. Egyedül marad? Tartanom kéne egy újabb megcsalástól, ahogy kiteszem a házból a lábam? Nem kéne erre gondolnom. Hisz megígérte. Rájött, hogy van veszteni valója és ígéretet tett, hogy többé nem bánt, nem megy más nőhöz azért, amit tőlem is megkaphat. És ez még egy gondolatot felvet. Hogy jövök én ahhoz, hogy őt gyanúsítgassam, mikor én délután az asztalomnál ülve ábrándoztam egy new yorki forró éjszakáról Georg karjai közt. Gusztustalannak érzem a helyzetet. Én nem vagyok ilyen. Soha életemben nem csaltam meg senkit. Soha. Akit nem szerettem eléggé ahhoz, hogy hűséges maradjak, azt inkább elhagytam. De most ez valahogy más. Szeretem Tomot, nagyon szeretem. De mikor Georgal vagyok, nem érzek lelkifurdalást. Nem érzem rossznak, amit akkor teszek vagy gondolok. Úgy érzem olyankor, én megérdemlem. Megérdemlek egy olyan férfit, mint ő. Kell a balansz. Egymás ellentétei szinte, pedig a legjobb barátok mióta az eszüket tudják. Én pedig valahogy mindkettőhöz illek, mindkettőnek kellek. És egy nő életében mi lehet kecsegtetőbb, mint hogy küzdenek a kegyeiért? Így az vesse rám az első követ, aki soha nem adta meg magát annak a jóleső érzésnek, hogy akár elgondolkodik egy másikról…

Tom már elaludt, mikor én nekiálltam pakolni. Nem kellett sok holmi, csak úgy csajosan. Minden napra új alsó, új felső, új cipő és ezek mindenképpen passzoljanak színben. A nappaliban csörgött a telefonom, mikor épp a szekrényem legfelsőbb polcáról próbáltam lehalászni kedvenc fehér Nike cipőmet.

-          Tessék? – kaptam fel szinte lihegve.

-          No csak. Megzavartam valamit? – vigyorgott Lina a vonal másik végén.

-          Épp pakolok. Tom meg már alszik, nem akartam, hogy felébredjen.

-          Hova pakolsz?

-          Ja még nem mondtam. Elutazok a hétvégére New Yorkba.

-          És mi van ott, ami téged odaszólít?

-          Egy Hard Rock… na mindegy, téged ez annyira nem köt le. A lényeg, hogy egy aukcióra megyünk.

-          Mentek?

-          Georgal. – vágtam rá, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

-          Oké nézd el nekem, hogy kicsit visszakérdezek. Georgal?

-          Igen. Ő találta a neten az aukciót és tegnap este megbeszéltük, hogy elutazunk.

-          Aha. És hogy jutottatok erre tegnap este?

-          Jaj ne már. Nem történt semmi. Egyszerűen csak barátok vagyunk, akik elmennek pár napra munka ügyben.

-          Ti tudjátok. De ha úgy döntötök, hogy örökre leléptek kettesben, azért néha írj egy lapot.

-          Hülye.

-          Egyébként mikor akartál szólni?

-          Holnap reggel hívtalak volna fel.

-          És közölted volna, hogy elutazol egy kellemes kis légyottra álmaid férfiával.

-          Nagyon remélem, hogy Gustav nincs ott a közeledben.

-          De. Sőt üzeni, hogy sok boldogságot.

-          Na itt az ideje, hogy kicsit komolyabbra vegyük a figurát.

-          Te kezdted. Mégpedig azzal, hogy egyszerűen csak barátok vagyunk. – utánozta a hanglejtésem.

-          Lina.

-          Oké leálltam. De olyan mókás vagy, hogy próbálsz úgy tenni, mintha ez nem lenne igenis nagy dolog.

-          Tudom, hogy ez nagy dolog, de legyen ez az én dolgom. Nem szeretnék beszélni róla.

-          Na nem szívom a véred tovább. Jó utat és hívj azért majd fel, hogy meg vagy még.

-          Rendben.

-          Na csók.

-          Pusza.

-          Ja és még valami.

-          Igen?

-          Ha hazajössz segíthetnél elkezdeni tervezni a legjobb barátnőd esküvőjét.

-          Mi van? Ezt csak úgy mondod?

-          Hát az én életem valahogy eltörpül a tiéd mellett.

-          Na ne szívózz velem. Összeházasodtok? Mikor?

-          Nem akarunk sokat várni. És azt szeretnénk, ha még jó idő lenne. Úgyhogy még ősz előtt ki szeretnénk tűzni az időpontot.

-          Úr isten. Hát persze hogy segítek.

-          Helyes, mert te leszel a tanúm.

-          Most úgy megölelnélek.

-          Tudom. Na de menj pakolni, erre meg visszatérünk, ha hazajössz.

-          Rendben. Imádlak.

-          Én is. Na puszi.

-          Jó éjt.