66. rész. Még később megkapom.

Lina sokkal jobban nézett ki nálam. Valószínűleg a másnapossága egyből elillant, amint felkelt és rájött, hogy ma van az esküvője.

Viszonylag jól viselte. Segítettem neki felöltözni, mire odaért a fodrász és a sminkes. Miután elintéztem pár kötelező telefont, én is felöltöztem, hogy a kis csapat engem is széppé varázsoljon. Egész szép kis tömeg gyűlt össze indulás előtt egy órával. Szülők, barátnők. A büszke apa megkönnyezte gyönyörű lányának látványát teljes menyasszonyi díszben. Aranyosak voltak. Összeszorult a gyomrom, belegondolva életem jelenlegi állásába. Talán egyszer én is leszek ilyen felhőtlenül boldog valakivel…

A park előtt kiszálltunk a limuzinból és egyből megláttam a talpig elegáns ruhába öltözött Georgot. Elmosolyodtam magam azon a tekinteten, amivel végig mért.

-          Gyönyörű vagy. – suttogta, miközben adott egy puszit az arcomra.

-          Szia. – ért oda Lina is.

-          Te jó ég kislány! Ha Gus meggondolná magát, én elveszlek. – ölelte magához őt Georg.

-          Ezzel most ne viccelődj. – jegyeztem meg halkan.

-          Jól esett, köszönöm. – mosolygott Lina. – Egyébként itt van már?

-          Nem. Bill hozza pár percen belül.

-          Szia. – lepett meg hátulról Tom. – Álmaid pasija áll mögötted, úgyhogy óvatosan fordulj meg.

-          Szia. – fordultam egyből meg és tényleg elállt a szavam, mikor megláttam.

Öltöny volt rajta. Tomon öltöny… hanyagul kigombolt ing alatta és természetesen a nyakkendő kötetlenül lógott le két oldalt, de jó ég! Nincs sapka, nincs ezer xl-es nadrág.

-          Na mi van? – húzta fel a szemöldökét.

-          Tényleg az vagy. – néztem újra át őt tetőtől talpig.

-          Köszönöm Tom. – mosolygott hálásan Lina. – Jól nézel ki.

-          Te se panaszkodhatsz. Gratulálok. – tárta szét karjait, hogy átölelje a menyasszonyt.

Lina kicsit meglepődött a gesztuson, de boldogan bújt Tom karjaiba.

-          Köszönöm.

-          Csak tedd boldoggá a barátomat.

-          Azon leszek.

-          Na elég az érzelgősségből. – szóltam rájuk. – Essünk túl ezen a ceremónián végre.

-          Jó lenne már. – sóhajtott Lina.

A vendégeket leültettük Georgal, mindenkit a kijelölt helyre a füvön elhelyezett székekre a gyönyörű hófehér faragott, virágmintás boltívvel szembe. A zenekar egyik tagja leült a zongorához és játszani kezdett.

-          Hol vannak már Billék? – mentem oda Tomhoz pár perc múlva.

-          Jönnek már.

-          Tom, mi folyik itt?

-          Semmi.

-          Ismerlek.

-          Jó tegnap kicsit beparáztattuk. Bill most otthon próbál lelket verni belé és iderángatni.

-          Iderángatni? Add ide a telefonod.

-          Ne balhézz baba.

-          Tom! – szóltam rá hangosabban.

-          Adom. – vette elő egyből a zsebéből.

-          Egy óra. El kéne kezdeni. – jött oda Lina.

-          Már úton vannak, csak Bill beszerencsétlenkedte magukat valami dugóba. Felhívom, és megkérdezem mennyi idő kell még. – hazudtam, mint a vízfolyás.

-          Kitekerem a nyakát, ha elkésik a saját esküvőjéről. Amin mellesleg én lennék, akit el kéne vennie.

-          Lina. Nyugi. – vonultam el jóval arrébb és tárcsáztam.

-          Igen? – vette fel Bill.

-          Add nekem őt. – érezte a hangomon, hogy nagyon nincs más választása, így már adta is.

-          Szia. – szólt bele Gus.

-          Na ide figyelj. Szedd össze magad, tedd be azt a formás popód az autóba, és azonnal gyere ide, mert esküszöm, nem állok jót magamért! Lina élete nagy napja ez és te vagy a másik főszereplő. Nincs visszaút, nem fogod összetörni a szívét. Szereted őt, ő is szeret téged, nem is kell más. Ha Bill nem hoz el, akkor én megyek érted, de azt nem fogod megköszönni.

-          Meghallgatnál? – kérdezte, mikor végre szünetet tartottam.

-          Meg.

-          Berezeltem, oké. Ez nagy dolog és a srácok belém dumálták, hogy talán elkapkodtam. Csak azért tartjuk most az esküvőt, mert ő még nyáron akarta. Egy hete nem láttam, sőt két napja nem is beszéltünk egymással. De szeretem, az életemnél is jobban, és ha hátra nézel, már látod is, amint épp kiszállok az autóból.

Hátranéztem és ott állt telefonnal a kezében.

-          Most már megnyugodtál? – mosolygott.

-          Teljes mértékben. – válaszoltam, majd letettem a telefont.

Billel és a másik két sráccal odamentek az oltárhoz, én szóltam Linának, aki megkereste az édesapját, és már kezdődhetett is a szertartás.

Gyönyörű zenét kezdett játszani a zenész srác a zongorán, én pedig egy kis csokorral a kezemben elindultam a sorok között az oltár felé.

Tom tekintetét kerestem és hamar rá is bukkantam. Édesen mosolygott végig a szemembe nézve. Mikor odaértem az oltárhoz összemosolyogtam a vőlegénnyel és beálltam a helyemre. Megfordultam és megláttam a sor végén Linát az édesapjával. Könnyes volt a szeme, már messziről láttam, és míg végigtipegett, láttam rajta, hogy legszívesebben lebőgné a sminket az arcáról.

Ahogy odaért, megpuszilta az apukáját és beállt Gustav mellé.

-          Szeretlek. – vallotta be őszintén Gus.

-          Berezeltél, ugye?

-          Egy pillanatra. De itt vagyok.

-          Ez a lényeg.

-          De még később megkapom.

-          Meg édesem. – mosolyogta el magát Lina és elkezdődött a ceremónia.

Könnyes szemmel és büszke szívvel írtam alá tanúként a papírt, mely azt igazolja, hogy Gustav és Lina ma összekötötték az életüket. Szorosan magamhoz öleltem mindkettejüket külün-külön és őszintén gratuláltam, némi féltékenységgel a szívemben.

Még mindig büszke voltam magamra, amiért ilyen jó helyet találtam az esküvő megrendezésére. Na jó, igazából ketten találtuk Georgal. Egy gyönyörű kis szálloda, medencével, hatalmas fogadó teremmel, ami egy több hektáros parkra nyílik. Egy pici domb mögött pedig ott egy édes kis tó, virágokkal, kacsákkal. Idillikus környezet ez egy esküvőhöz. Rengeteg fotót készítettünk, bejárva az egész területet.

Amint a fotózás véget ért, Lina elengedte Gustav kezét, az arcáról pedig lefagyott a mosoly.

-          Mi az? – kérdezte Gus.

-          Hogy tehetted ezt? Tudod mit éltem át, míg rád vártam? Azt hittem, el sem jössz.

-          Édesem, nyugi. Itt vagyok.

-          Nyugi? Te elbizonytalanodtál. Te nem akartál elvenni, nem akartál eljönni az esküvőnkre. És azt mondod nyugi?

-          Eljöttem. El akartam jönni, csak egy percre le kellett ülnöm átgondolni a jövőnket. Ennyi az egész. Rajtad meg most jön ki a stressz és felnagyítod a dolgot.

-          Gyere Lina, menjünk ki a mosdóba. – fogtam meg a kezét.

-          Jó ötlet. – indult el utánam.

-          Ne balhézz. – kértem, amint beértünk a csodaszép mosdóba. – Most meg az arcod, mély levegők, aztán lenyomunk egy hatalmas pohár pezsgőt.

-          Nem hiszem el, hogy majdnem…

-          Hagyd abba. A felesége vagy. Ne kezdjétek vitával.

-          Mindig okosabb vagy?

-          Én? Dehogy. Sőt. Egy idióta vagyok, egy rakás szerencsétlenség, de mégis csak azzal foglalkozom napok óta, hogy tökéletes napod legyen ma. Úgyhogy ne szállj rám! – emeltem fel kicsit a hangom.

Untam már titkolózni mindenki előtt, untam már, hogy egyedül vagyok a gondommal.

-          Mi bajod?

-          Nem biztos, hogy el tudom mondani.

-          Mond már. Mi baj?