85. rész. Engem ő már nem érdekel.

-          Igen? – vettem fel.

-          Szia. – szólt bele rég nem hallott hangján.

-          Szia.

-          Tegnap…

-          Bocs, hogy úgy elrohantam. – vágtam a szavába. – De nem volt…

-          Jó ötlet. – folytatta.

-          Hát nem.

-          Az új számod…

-          Matt adta meg. – fejeztem be a mondatát.

Kis hatásszünetnyi csend után, mindketten elmosolyodtuk magunkat.

-          Ez idétlen.

-          Az.

-          Lina nem akart rosszat. – kelt védelmére.

-          Lina sosem akar rosszat. De mindegy. Tanultam belőle.

-          Mit?

-          Hogy Köln számomra tabu hely, ha csak nem az üzletről van szó.

-          Nem Kölnben élsz?

-          Nem. Már egy ideje nem. De te sem Amerikában laksz.

-          Már egy ideje nem. – hallottam a hangján, hogy mosolyog, és ez valamelyest oldotta a feszengésem.

-          És miért hívtál?

-          Erre még nem tudom a megfelelő választ.

-          Akkor nem kérdezem többször.

-          Köszönöm. De szerintem csak tudni akartam, jól vagy-e. Túl kínos volt a tegnap este végkifejlete. Viszont ha ez megnyugtat, én sem maradtam tovább.

-          Hát nem sokat segít, de köszi.

-          És én is leszúrtam Linát.

-          Ez viszont már sokkal jobban hangzik. Nem csak én gondolom, hogy ez szemét húzás volt.

-          Ismered őt.

-          Már kezdtem elfelejteni, hogy milyen.

-          Igaz, egy évig nem beszéltetek.

-          És talán még egy újabb évig nem is fogunk.

-          Ennyire vészes a helyzet? Én se álljak szóba vele? – próbálta elkomolytalankodni.

-          Ha megtennéd.

-          Mennem kell, ne haragudj. Jó volt hallani a hangod.

Nem tudtam mit reagálni. De erre már ő sem. Hisz hogy búcsúzhattunk volna el?

-          Akkor szia. – tette le.

-          Szia. – szóltam süket telefonba.

-          Hát te? Kit ráztál ilyen gyorsan le? – kérte őt számon Tom.

-          Egy havert. Mindenképp el akart hívni valami hülye buliba, amihez most abszolút semmi kedvem nincs.

-          Haver.

-          Mi az?

-          Most depis leszel, mert tegnap láttad őt?

-          Dehogy. Miért lennék?

-          Csak mert úgy tűnik, eléggé földhöz vágott.

-          Rosszul tűnik.

-          Értem. Akkor mindegy. – fordított hátat neki, hogy a szobája felé vegye az irányt.

-          Egyébként, ha földhöz vágna, az baj lenne? – szólt Tom után.

Tom pedig mosolyra húzta ajkait, amolyan „tudtamén” mosolyra és megfordult.

-          Én semmit nem éreztem, mikor megláttam. De egyből rád néztem, mert tudtam, neked más lesz.

-          Fura volt.

-          Ha valakit annyira szerettél, hogy képes voltál a barátságunkat is feláldozni érte, akkor nem csodálom, hogy fura egy év után újra látni.

-          Vele beszéltem az előbb. – vallotta be és leült a kanapéra.

-          Tudom.

-          Zavar?

-          Dehogy. Már mondtam. Engem ő már nem érdekel. Nagy hiba lett volna elvenni őt. Már akkor is csak azért kértem meg a kezét, mert a makacsságom vezérelt. Ha tudtam volna, hogy te vagy a másik…

-          Hagyjuk. – vágott a szavába. – Ne beszéljünk többet erről.

-          Nem kellemes téma. De ne foglalkozz vele haver. Ha kell neked, hívd fel, találkozz vele, vagy mit tudom én. Nekem te vagy a barátom.

-          Kössz.

-          És most megyek, kialszom magam. Reggel indulunk.

-          Tényleg, elmentek.

-          Bizony. Na jó éjt.

-          Neked is.

Ahogy letettük a telefont, felkaptam a kulcsaimat és a táskám, bepattantam a kocsiba és elmentem a nővéremhez, Anitához. Tudtam, ő majd helyre rak seperc alatt.

És így is lett. Anita haragszik Linára, amiért most itt pattog, hogy az ő szavaival éljek, mikor meg szükségem lett volna rá, cserbenhagyott. Ő dumálta rá Georgot, hogy hajtson rám, ő veszett össze velem, mikor én viszonoztam Georg érdeklődését, ő ordította le a fejem, mikor terhes voltam, ahelyett hogy mellém állt volna. Végül pedig ő köpött be Tomnak.

Haragszik Georgra is, mert Georg itt hagyott engem, mikor lebuktunk. Az egész az ő hibája volt, miatta történt minden és mikor szükségem lett volna rá, itt hagyott és képes volt egy sms-ben elköszönni annyi minden után.

Tudtam, hogy nem elfogult az irányomban. Hisz megmondta, nagy barom voltam és mindent elszúrtam. De szerinte történhetett volna másképp is, és mindenki magamra hagyott.

Meg kell mondjam, Alant kedveli. Igaz még csak kétszer találkoztak, de anno Tom már az első pár perc után leírta magát a szemében. Na azt is hozzá kell tennem, hogy Tom rányomult, mikor még nem tudta, hogy a nővérem…

Jó volt egy kicsit mindenkit utálni és magamat sajnáltatni. Persze tudtam, hogy nincs mindenben igaza és tudtam, ő csakis nekem akar jót, más nem érdekli.

Mikor hazamentem, már semmi másra nem vágytam, mint behullani pihe puha ágyneműim közé és nagyon aludni.

Hétfőn rengeteg dolgom volt. Egy új beszállítóval tárgyaltam, aki majd a kölni és az esseni boltot is rendszeresen ellátja majd hangszerekkel. Telefonon is el lehet az ilyet intézni, de én jobb szeretek a szerződő felek szemébe nézni és személyesen lebonyolítani legalább az első beszélgetést.

Ebéd után egy esküvőszervező céghez mentem, lemondva a saját szervezésről. Eléggé fárasztó munka és egyedül nincs erőm hozzá. Tudtam, hogy Alan nem lesz elragadtatva az ötlettől, de ha el akar venni, kompromisszumokat kell kötnünk ez ügyben. Találtam is egy aranyos srácot, akiről leszűrtem első látásra, hogy totál meleg. Megbíztam őt a munkával pár perc beszélgetés után, mert ráérzett, mit szeretnék és rengeteg jó ötlettel halmozott el.

Innen pedig Kölnbe mentem felkeresni a beszállító ottani területi képviselőjét.

Ha már arra jártam, bementem Matthez is, akivel megittunk egy kávét és beszélgettünk egy jót. Heti egyszer szoktam jönni hozzá, fontosabb papírokért, bevételért és ügyes bajos dolgok elintézéséért. Jó, hogy találtam egy ilyen embert, akire rábízhatom életem első üzletét, mialatt én egy másik városban élek innen egy órára.

Lina hívott, mikor kiléptem az ajtón és úgy döntöttem, felveszem neki.

-          Igen?

-          Szia. Azt hittem…

-          De felvettem. – vágtam közbe.

-          Haragszol még?

-          Persze.

-          Ne már.

-          De igen. Egyébként itt vagyok Kölnben a boltom előtt, ha értesíteni szeretnél valakit erről.

-          Mondtam, hogy csak neked akarok jót.

-          Bazdmeg! – kiáltottam.

-          Hogy mi??

-          Valami barom most ment neki a kocsimnak. Leteszlek.

Egy idióta hapi beletolatott az én árván parkoló kis autómba a szemem láttára. Felment a pumpa egy pillanat alatt és tudtam, most ennek a hapinak befellegzett. Rajta fogok mindent levezetni.