87. r�sz. Ez fura.

Hamar oda�rt�nk a szerel�h�z, akin�l itt K�lnben jav�ttattam mindig az aut�mat. Megk�rtem, m�rje fel a k�rt, �s min�l el�bb int�zze el, hogy olyan �llapotban legyen, mint ha vadonat �j lenne.

-          K�sz is vagyok. – mentem ki Georghoz.

-          Mehet�nk?

-          Aha.

-          Te f�lsz.

-          Persze, hogy f�lek.

-          Nem kell. Nem sz�guldozok.

-          Egy�bk�nt nem k�teked�s k�pp vagy hasonl�, de mi�ta is motorozol?

-          F�l �ves hobbi nagyj�b�l. Ez a kis dr�ga k�t hete van meg nekem.

-          Na j�, b�zom benned.

-          Ez a besz�d. – nyomta a kezembe a sisakot.

Nagy nehezen beletuszkoltam a fejem �s fel�ltem Georg m�g�. � beind�totta, �n pedig a derek�ra tettem a k�t kezem.

F�ltem-e? Nem kifejez�s. Sosem �reztem magam biztons�gban egy olyan j�rm�vel utazva, ami nem fog engem k�rbe, �s amit nem �n uralok, s�t a m�k�d�si elv�vel sem igaz�n vagyok tiszt�ban. Ide tartozik a hull�mvas�t, a libeg� �s a motor.

Egyre jobban simultam r� Georgra �s �leltem k�rbe a derek�t. J� �rz�s volt, �gy kev�sb� koncentr�ltam az �tra mag�ra. F�l �ra alatt �rt�nk Essenbe, ahol lej�tt�nk a sztr�d�r�l �s Georg lelass�tott, hogy halljuk egym�st.

-          Mond, merre menjek.

-          A centrum t�bl�n�l fordulj jobbra.

-          Igenis.

Egyre k�zelebb �rt�nk a h�zunkhoz, �s �n egyre biztosabb voltam abban, hogy m�g nem akarok hazamenni.

-          Nem vagy �hes? – k�rdeztem.

-          H�t enn�k valamit.

-          A vend�gem vagy, ha a k�vetkez� utc�n bem�sz balra.

-          Balra? – kiab�lta.

-          Igen.

-          Igenis. – ism�telte �s mikor megl�tta az �ttermet leparkolt.

-          Huh.

-          Mi az? – k�rdezte, mikor le�ll�totta a motort �s levette a buk�sisakot.

-          T�l�ltem.

-          Mondtam, hogy nem v�szes.

-          T�bbet az�rt nem kock�ztatok.

-          �s innen hogy fogsz hazamenni?

-          �t perc gyalog. – mosolyogtam v�gre megszabadulva a sisakomt�l.

-          Cseles.

Mikor bement�nk, egyb�l r�j�ttem, hogy tal�n ez m�gsem volt j� �tlet. Itt engem is �s Alant is ismernek. Szoktunk itt enni �s val�sz�n�leg el�g h�ly�n fog lej�nni, hogy egy m�sik f�rfival vacsor�zom.

-          Nem akarsz ink�bb a szabadban enni?

-          Fel�lem.

-          Akkor tudok egy jobb helyet. – fordultam vissza az ajt� fel�.

V�g�l egy hamburgeresn�l k�t�tt�nk ki p�r m�terre onnan, ahol megrendelt�k a hamburgereinket �s le�lt�nk a kaj�lda el�tt egy padra.

Kezdtem feszengeni, v�get �rt a m�mor. Itthon vagyok, nem messze a h�zunkt�l �s Georgal eszegetek. Nem vagyok norm�lis. Ezt nem szabadna.

-          Baj van?

-          Ez fura. Hogy itt �cs�rg�nk egym�s mellett.

-          H�t ha besz�lgetn�nk tal�n kev�sb� lenne fura.

-          Gondolod? – pirultam el.

-          �n �r�l�k, hogy �jra tal�lkoztunk. – n�zett a szemembe.

-          Mit dolgozol? – k�rdeztem t�le hirtelen, mivel semmi jobb nem jutott eszembe.

-          M�sort vezetek egy r�di�n�l. Reggeli m�sor a koll�g�mmal, akit m�r volt szerencs�d megismerni.

-          Ismer�s volt a hangja. – esett le.

-          H�t igen. Sokan vannak ezzel �gy.

-          Hogy ker�lt�l oda?

-          Miut�n hazaj�ttem New Yorkb�l r�j�ttem, hogy hangszer�zletet nem nyithatok. – mosolygott. – �gyhogy g�zer�vel kutattam mel� ut�n. David tal�lta v�g�l meg Adamet, aki j� �tletnek tartotta engem felvenni maga mell�. Ez a r�vid t�rt�net. Az�ta minden reggel hatt�l t�zig sz�rakoztatom az embereket, akik hajland�ak a mi ad�nkra tekerni a r�di�jukat.

-          Melyik r�di� is ez?

-          102.4.

-          Tal�n egyszer �n is meghallgatom egy m�sorod.

-          Ez kedves.

-          �s te mit csin�lsz itt? Mivel t�lt�d az id�d?

V�laszomat j�l meg kellett fontolnom. �gy t�nt, nem igaz�n van tiszt�ban �letem fontosabb r�szleteivel. Val�sz�n�, hogy Lina nem avatta be mindenbe.

A telefonom cs�rg�se z�kkentett ki.

-          Igen? – vettem fel �s k�zben fel�lltam, hogy kicsit arr�bb tudjak s�t�lni.

-          Na mi a helyzet? – �rdekl�d�tt Alan.

-          Semmi. Kit�lt�tt�k a bet�tlapot.

-          Helyes. Ha hazamegyek, elviszem a szerel�mh�z.

-          M�r elvittem az eny�mhez.

-          K�lnben?

-          Igen.

-          �s most hol vagy?

-          M�r itthon.

-          Hogy jutott�l haza?

Erre a k�rd�sre nem sz�m�tottam. A v�laszomra pedig nem k�sz�ltem fel el�gg�.

-          Egy bar�tom hazahozott.

-          Milyen bar�tod?

-          H�t Gustav. – v�gtam r�, �s Georg fel� n�ztem rem�lve, hogy nem hallja-e a besz�lget�st. – Lina f�rje.

-          �rtem.

-          Most leteszlek. Le akarok zuhanyozni �s beb�jni az �gyba. Hossz� napom volt.

-          J�l van. Holnap besz�l�nk.

-          Rendben. Szia. – tettem is le gyorsan.

Kidobtam a hamburgeremhez tartoz� szalv�t�t �s visszas�t�ltam Georghoz.

-          Bocs.

-          Semmi probl�ma. Viszont nekem mennem k�ne. Meg�g�rtem Tomnak, hogy elmegy�nk valahova �s innen m�g haza is kell navig�lnom magam.

-          H�t j�. K�sz�n�m a fuvart.

-          �n pedig a vacsor�t. – �llt fel.

M�r megint elj�tt az a bizonyos, nem tudjuk, hogyan v�ljunk el, mit mondjunk.

-          Akkor szia. – b�cs�zott egyszer�en �s felsz�llt a motorra.

Csak n�ztem ut�na, m�g lassan kihajtott az utc�b�l. Megfordultam �s elindultam haza.

P�r m�sodperc ut�n hallottam, mikor �jra befordult az utc�ba, nem t�l halk j�rm�v�vel �s mell�m gurul.

-          L�tlak m�g valamikor, ami nem lenne v�letlen?

-          J� lenne. – feleltem nem gondolkodva, csup�n elveszve szemeiben.

-          Akkor mondjuk, felh�vlak valamelyik nap.

-          Holnap? – k�rdeztem vissza enyh�n bezsongva a tudatt�l, hogy �jra l�thatom �t.

-          Holnap. – b�logatott.

-          Szia. – k�sz�ntem el �s gyorsan elindultam hazafel�, hogy v�letlen�l se l�thassa rajtam azt az id�tlen vigyort, ami g�rcsbe r�ntotta az eg�sz arcomat �s haz�ig let�r�lhetetlen is maradt.