88. rész. Lina tanácsa mindkettőnknek.

-          Szia. Mi újság? – vette fel Lina a telefonját.

-          Találkoztam vele.

-          Mégis kivel?

-          Vikivel.

-          Hol? Hogyan? Mi történt?

-          Adam beletolatott az autójába.

-          És Adam még él?

-          Nem sokon múlott. Szóval felajánlottam, hogy elviszem haza, ő meg közölte, hogy Essenben lakik. Elvittem az autószerelőhöz aztán haza.

-          Motorral?

-          Igen.

-          Na nekem ne mondja senki, hogy nincs oda érted még mindig. Képes volt motorozni Essenig? Durva.

-          Mondhatom tovább?

-          Ja igen, bocs.

-          Szóval már odaértünk, mikor azt mondta, együnk valamit. Bementünk egy étterembe, ahol megtorpant és kihátrált. Úgyhogy ettünk inkább az utcán egy hamburgert. Aztán csörgött a telefonja, felállt és arrébb sétált. Én meg azt hazudtam, hogy jövök haza Tomhoz és eljöttem.

-          Miért is?

-          Mert hülye ötletnek tartottam. Ott ülni, mintha tök természetes lenne. Tudom, hogy dühös rám, tudom, hogy neheztel, de én is rá, mert hagyott elmenni, mert Tomot választotta. Eltelt egy év és csak ülünk egymás mellett hamburgerezve, mint két barát.

-          Mit szólt, hogy eljössz?

-          Nem sok mindent. Míg vissza nem mentem.

-          Tudtam. – nevette el magát Lina.

-          Megkérdeztem lenne-e kedve valamikor találkozni velem. Ő pedig rávágta, hogy holnap hívjam.

-          Tehát holnap randiztok.

-          Nem tudom. Lehet, hogy nem kéne. Lehet, hogy baromság ez az egész. Még mindig elveszi az eszem, ha meglátom, ha hozzám szól, vagy ha a szemembe néz. Még mindig szeretem annak ellenére, hogy egy évig próbáltam kiverni őt a fejemből. Most kezdjük előröl? Mi értelme? Mitől menne most? Ő másik városban él és nem keresett fel engem. Én Tommal élek és nem kerestem őt.

-          Te már egyszer becserélted volna Tomot rá.

-          Nem vagyok rá büszke.

-          De most nem is kéne. Tom biztos benne lenne. Nem zavarná, ha te meg Viki együtt lennétek.

-          Mondj egy nyomós okot Lina, egyet.

-          Szeretitek egymást. Kell ennél nyomósabb?

-          Honnan tudod, hogy szeret? Akkor sem szeretett. Csak második voltam a legjobb barátom után. Őt választotta, igent mondott neki, és elvetette a gyereket, ami akár az enyém is lehetett volna.

-          És most fel akarod ezt hánytorgatni, vagy tiszta lappal indultok, hátha végre boldogok lehettek? Mert itt már csak ez a kérdés. Viki nem boldog és te sem vagy teljesen az. Valamiért belement, hogy motorral hazafurikázd, akarta, hogy maradj ezért meghívott enni. Aztán megkért, hogy már holnap randizzatok. Szerinted? Ne légy vak Georg. Szeretett ő téged akkor is, csak egyszerre ketten voltatok túl tökéletesek számára.

-          Tudod mi jutott eszembe?

-          Na.

-          Hogy miért hátrált ki az étteremből és miért ment arrébb, mikor beszélt telefonon. Van valakije ugye? Ott együtt él valakivel Essenben?

-          Én nem tudok róla. – vágta rá szemrebbenés nélkül hazugságát.

-          Ha tudnád, szólnál?

-          Georg! Persze, hogy szólnék.

-          Szóval szerinted próbáljuk meg? Mármint én. Kezdjem előröl vele az egészet?

-          Igen, azt kéne.

Mikor hazaértem, arra gondoltam, ezt nem lehet. Nem találkozhatok vele holnap, nem randizhatok vele, nem szabad. Férjnél vagyok, és épp az itthoni esküvőnket szervezem.

De Georg megint megingatta a világomat. Megint azt érzem, hogy a közelében akarok lenni. Megint úgy érzem, mikor a szemembe néz, hogy életemben nem voltam még akkora biztonságban, mint vele. Nem eshetek újra ugyanabba a hibába. Nem randizhatok Georgal. Muszáj volt felhívnom Linát.

-          Tessék? – vette fel.

-          Szia.

-          Szia. Szóba állsz velem?

-          Találkoztam vele.

-          Kivel?

-          Georgal. Mikor letettelek délután, mert valaki belémjött. Az ő munkatársa volt az.

-          Adam?

-          Igen, azt hiszem.

-          Na és?

-          Lina nekem elment az eszem. Belementem, hogy motorral hazavigyen és mikor odaértünk, nem akartam, hogy hazamenjen, úgyhogy elhívtam vacsorázni. De mikor bementünk abba az étterembe, ahova rendszeresen járunk Alannel, rájöttem, hogy baromságot csinálok. De mintha köd telepedne az agyamra, ha vele vagyok.

-          Tudtam én, hogy igazam van.

-          Nincs igazad. Nem volt jogod átverni és beleavatkozni az életembe. Minden olyan könnyű lenne, ha nem találkoztam volna veletek újra.

-          Csak nem lennél boldog.

-          Mert most aztán baromira boldog vagyok.

-          Hozzá mennél úgy Alanhez, hogy közben van valaki, aki ennyire elveszi az eszed?

-          Már hozzámentem Alanhez.

-          De ha lett volna Georg, nem tetted volna.

-          Ha Georg nem lépett volna le…

-          Elég. Nem okolhatod őt mindenért. Te Tomot választottad.

-          Elegem van. Fogalmam sincs, most mit tegyek. Mit kéne tennem?

-          Megpróbálnod.

-          Mégis mit?

-          Randizz vele. Hátha rájöttök, hogy ti egymásnak vagytok teremtve. Ami mellesleg szerintem már rég nyilvánvaló.

-          És Alan? Nem tehetem.

-          Dehogynem. Tudom, hogy szereted Alant, mert hozzámentél, és hozzá készülsz menni újra. De ha van olyan lehetőség, amitől boldogabb lennél, ha van olyan ember, akivel úgy érzed, jobb lenne az életed, akkor kockáztatnod kell.

-          Már egyszer kockáztattam. Mindkettejüket elvesztettem egy pillanat alatt.

-          De Georg újra itt van és ez nem véletlen.

-          Naná hogy nem. Hisz te megint összeszervezed a dolgokat nagy unalmadban.

-          Nézd. Aludj rá egyet. Én megértelek, de rá kell jönnöd, hogy igazam van. Hiányzott neked Georg és szeretsz vele lenni. Csak próbáld meg. Randizz vele, aztán meglátjátok. Ha nem érzed újra azt, akkor marad az A terv és kész.

-          Gondolod, hogy ez ennyire egyszerű volna?

-          Mi sem egyszerűbb.

-          Ugye tudod, hogy nagyon utállak?

-          Persze, hogy tudom. És még mindig haragszol rám. De ez mind mellékes. Én bevállalom, mert ennyivel tartozom neked.

-          Hiányoztál nagyon.

-          Te is nekem.

Segített. Újra kockáztatok. Újra Georgal akarok lenni. Nem akarom megcsalni Alant, szó sincs róla. De úgy érzem, meg kell tudnom, mi lenne ha…