91. r�sz. M�r megint.

Ott, abban az �lel�sben, abban a cs�kban �sszeforrva, �jra egym�sra tal�lva, d�nt�ttem. Eld�nt�ttem, hogy ma elmegyek innen Georgal vissza K�lnbe, vagy b�rhov�, csak egy�tt lehess�nk. Nekem � kell �s senki m�s.

A h�l�ba vez�nyeltem magunkat cs�kol�z�s k�zben, � pedig felemelt a karjaiba �s �vatosan tett le a hatalmas francia�gyba.

Gyeng�d volt �s �rz�ki. Szerelmes �s gondoskod�. Minden egyes �rint�s�t�l kir�zott a hideg �s minden egyes cs�kj�t�l �gy �reztem, a v�gtelens�gig tudn�m ezt folytatni vele. Ki akartam mondani. Akartam, hogy tudja, szeretem. De tudtam, el�bb m�st is tiszt�znunk kell.

-          V�rj, v�rj. – toltam kicsit el magamt�l.

-          Mi az? – n�zett r�m �rtetlen�l.

-          Valamit el kell mondanom.

-          Sz�vem! Megj�ttem! – hallottam ebben a pillanatban annak az embernek a hangj�t, aki most abszol�t nem hi�nyzott innen.

-          Ez ki?

-          Ezt akartam mondani. – b�jtam ki al�la �s el� ny�jtottam a kezem, hogy �szrevegye a gy�r�t az ujjamon. – F�rjn�l vagyok.

Ahogy r�mn�zett, az le�rhatatlan. Csal�d�s, d�h, gy�l�let keveredett abban a tekintetben.

-          Ezt nem hiszem el. – pattant ki az �gyb�l �s elindult kifel�.

-          Ne! K�rlek, v�rj! Megmagyar�zom! – siettem ut�na.

A nappaliban Alanbe futottunk mindketten.

-          Gratul�lok. – k�z�lte vele Georg, majd becsapta maga m�g�tt az ajt�t, ami m�g hosszan rengett ut�na.

-          Ok� ez ki a fene volt? – n�zett ut�na Alan.

-          Basszameg! – s�p�rtem le a karommal egy mozdulattal az el�szobai asztal tartalm�t.

-          Mi folyik itt? – emelte fel hangj�t.

-          � Georg. Egy r�gi ismer�s.

-          �s mit keresett itt? Mit keresett a h�l�szob�nkban?

-          Sajn�lom. �n pr�b�ltam. �n nem hittem, hogy… nem gondoltam.

-          Ok�, szedd �ssze magad �s magyar�zd meg mi a fene folyik itt.

-          Nem mehetek hozz�d. – l�badt k�nnybe a szemem.

-          Miatta? Emiatt a…

-          Szeretem. – v�gtam a szav�ba.

-          Na j� itt valami nem stimmel. A feles�gem, aki a k�vetkez� esk�v�nket szervezi �ppen, itthon van egyed�l, �n pedig sietek haza hozz�. Mikor haza�rek, egy idegen pasas rohan ki a h�l�szob�mb�l, elviharzik, a feles�gem pedig k�zli velem, hogy �t szereti. Mennyi id�t voltam t�vol?

-          Sajn�lom. Nem hazudhatok magamnak, �s neked sem.

-          Vele csaltad meg az el�z� v�leg�nyed is?

Csak b�logatni tudtam potyog� k�nnyekkel.

-          H�t ez fantasztikus. Akkor �n most elmegyek egy kis id�re. P�r nap m�lva j�v�k �s k�rlek, addigra ne l�gy itt a h�zamban.

-          Sajn…

-          Nem! Ne sajn�ld egy percig sem. Nem kell a sajn�latod. – sz�lt m�g utolj�ra hozz�m, majd � is kiment az ajt�n �s � is becsapta maga ut�n.

Georg nem vette fel nekem a telefont, ak�rh�nyszor h�vtam. A sokadik ut�n m�r nem is volt el�rhet� a sz�ma. Kikapcsolt.

-          Lina! – d�r�mb�lt h�zuk ajtaj�n.

-          H� haver, m�sok is laknak a k�rny�ken. – nyitott ajt�t Gustav.

-          Hol van?

-          Itt vagyok. – j�tt el� Lina is.

-          F�rjn�l van! – kiab�lt r�, mire Lina csak lehajtotta a fej�t. – Tudtad? Basszus te tudtad!

-          Na j�, mi van? – pr�b�lt bekapcsol�dni Gustav.

-          A dr�ga nejed �ssze akart hozni a bar�tn�j�vel �gy, hogy tudta, a bar�tn�je f�rjn�l van, s�t vele �l Essenben. Ezt nem hiszem el!

-          H�t ezt �n sem. – vetett les�jt� pillant�st nej�re Gustav.

-          �n csak azt akartam, hogy…

-          Nem �rdekel. Hogy gondoltad? J�tszunk egyet megint az idi�ta Georgal, � m�g �gyis vakon szereti Vikit?

-          Nem boldog azzal a pasival. Veled az lenne.

-          De hogy jutott eszedbe eltitkolni el�lem, hogy f�rjn�l van? Direkt megk�rdeztelek, eml�kszem j�l, hogy van-e valakije. Mire te azt felelted, nem, nincsen. Megk�rdeztem, Lina elmondan�d, ha lenne? Mit v�laszolt�l? Hogy persze. H�t k�rdem �n, az, hogy f�rjn�l van, n�lad nem mer�ti ki a van valakije fogalomk�rt?

-          Nem mondhattam el. Gondoltam, majd � el�rulja.

-          H�t nem �rulta el. �gy k�t �r�val ezel�tt nyitott r�nk a f�rje a h�zukban, mikor Viki az orrom al� dugta a gy�r�j�t �s k�z�lte, hogy f�rjn�l van. H�t megint ezt j�tsszuk? Megint �n vagyok a sr�c, akivel csaljuk a pasinkat? M�r megint kihaszn�lt, m�r megint pof�ra ejtett.

-          Szeret t�ged.

-          Aha. Meg m�g rajtam k�v�l megint valaki m�st is. Na nem. �n ebb�l nem k�rek m�g egyszer. K�ssz Lina, igaz bar�t vagy, akire lehet sz�m�tani. Neked �nt�ttem ki mindig a lelkem, hozz�d j�ttem, mikor majd bele�r�ltem a hi�ny�ba, t�ged h�vtalak, mikor �gy �reztem, belehalok, ha nem l�tom �t azonnal. Erre ezt teszed velem. Soha senkivel nem osztottam meg ilyen dolgokat, csak veled. Te meg h�tba sz�rsz? K�ssz. – n�zett m�g utolj�ra szomor�an Lin�ra, majd kis�t�lt az ajt�n.

-          �n csak…

-          �desem. Hagyd. – sz�lt r� Gustav. – Igaza van.

-          J�t akartam. – fejezte be m�gis a mondat�t.

-          Csak az eszk�z nem volt t�l c�lravezet�.

-          Felh�vom Vikit.

-          Mi lenne, ha ez�ttal kimaradn�l ebb�l?

-          � a bar�tn�m.

-          Nem fogom fel, hogy neked m�rt ilyen bar�tn�re van sz�ks�ged.

-          Szereti Georgot. Gondolom nem tudta, hogy mondja el neki Alant. De vele akar lenni. �n tudom. Viki nem rossz ember, nem akarja b�ntani �t, csak �ssze van zavarodva.

-          Az a n� mindig �ssze van zavarodva.

-          Sz�ks�ge van r�m.

-          Neki arra van sz�ks�ge, hogy k�zdenie kelljen valaki�rt. Arra van sz�ks�ge, hogy �rt�kelni tudja, ha valaki mindent megadna �rte. Helyre kell �t rakni, nem t�mogatni �s assziszt�lni a szem�ts�geit.

-          Az �n hib�m.

-          Ne m�rt�rkodj, ink�bb gondolkozz el azon, hogy fogod visszaszerezni Georg bizalm�t.

Ott maradtam egyed�l m�r megint… Ugyanabba a hib�ba estem m�sodszor. Nincs ments�gem. Elsz�rtam �s ki tudja, helyre tudom-e hozni. Georg hely�ben �n az �letben t�bbet nem �lln�k sz�ba magammal. �s tal�n � is erre a d�nt�sre jut majd.

-          Igen? – vettem fel egy id� ut�n folyton cseng� telefonom.

-          Na v�gre. – sz�lt bele Lina.

-          Szia.

-          Georg itt j�rt nem r�g.

-          Elsz�rtam Lina. Alan hazaj�tt pont mikor el akartam mondani Georgnak, hogy f�rjn�l vagyok, de vele akarok lenni. Az egyik pillanatban az volt a tervem, hogy elv�lok Alant�l �s Georgal �lek majd boldogan, a m�sik pillanatban Georg elment, Alan pedig k�z�lte, hogy van p�r napom kik�lt�zni a h�z�b�l. Megint ugyan az. Itt vagyok egyed�l, kereshetek �j lak�st, k�lt�zhetek el �s kezdhetek megint mindent el�r�l.

-          Georg megnyugszik.

-          Nem Lina, nem fog. Te nem l�ttad, hogy n�zett r�m. Hazudtam neki �s hagytam elmenni m�r megint.

-          Feladod? Nem is k�zdesz?

-          Sosem fog megbocs�tani. �s meg is �rtem.

-          Dehogy �rted meg. � hagyott fak�pn�l, pedig meg lett volna a lehet�s�ge, hogy melletted legyen, mikor lebuktatok. � nem adott es�lyt neked, h�tha vele leszel. Majd meg fog hallgatni, te sz�pen elmondod, amit akart�l, �s minden rendben lesz. Azzal, hogy �jra felkerestelek, kock�ztattam. A f�rjem h�ta m�g�tt tettem, az akarata ellen�re �s nem csak az�rt, mert hi�nyozt�l. Az�rt is, mert Georg velem osztotta meg egy �ven �t, hogy mennyire hi�nyzol neki, hogy mennyire szeret �s t�lem k�rt tan�csot. A h�tatok m�g�tt cselekedtem, �s ez rossz �tlet volt t�lem, de nem hagyhatom, hogy feladd. Nem teheted. Nem tehetitek.