8. rész. Meg akarom ismerni.

Telibe talált. Persze, hogy vele akartam lenni. Vonzott és lehengerelt a törődés, amit tapasztaltam.

-          Kíváncsi vagy arra, mit keresek itt Németországban, és miért nem megyek haza?

-          De csak ha el akarod mondani.

-          Rossz társaságba keveredtem és elutaztam Amszterdamba, ahol megismertem Arthurt. Üzleti úton volt, hogy úgy mondjam és eléggé kecsegtetett az a mennyiségű és minőségű drog, amit nyújtani tudott. Naiv voltam és eléggé kisiklott az életem, úgy éreztem egy röpke pillanatig, hogy miért ne jöhetnék ide, Hamburgba vele és a többiekkel. A történet vége pedig az, ahol most tartok. Az útlevelem és minden papírom nála van. Az ő egyik bérelt lakásában élek és próbálok valahogy kiutat találni ebből a lehetetlen helyzetből.

-          Az a szemét nem enged haza? De hát mi van a rendőrséggel?

-          Nem tudom észrevetted-e azt a jópofa kisdarab pasast, aki szemmel tart. A rendőrségig talán el sem jutnék élve. Egyszer már megpróbáltam. Két hétig ápolt egy fusi doki utána.

-          És mégis mi ebből a kiút?

-          Ha tudnám, már nem itt lennék.

-          De biztos van valami. Ne mond, hogy nincs. – a kelleténél kicsit rosszabbul érintette.

Nem számítottam rá, hogy ennyire ki fog akadni.

-          Tom figyelj. Ne foglalkozz velem. Felejtsd el ezt az egészet.

-          Hát ezt könnyen mondod.

-          Egyszer biztos lesz kiút. Addig meg valahogy átvészelem a napokat.

-          De hogy törődhetsz ebbe bele? Kihasznál, elad és megver.

-          Te voltál az első, akinek eladott. – sütöttem le a szemem. – Mondtam, hogy nem vagyok kurva. Akkor inkább verjen össze minden nap.

-          Na nem, ezt elintézzük. Valamit kitalálunk. – felállt és fel-alá kezdett mászkálni.

-          Nem kell. Maradj ki ebből.

-          Hogy maradhatnék? Bajba kevertelek, miattam vert meg, mert én nem tudtam nemet mondani a farkamnak. Azt hittem, hogy te is egy k… szóval, hogy olyan lány vagy.

-          De jogosan hitted. Hisz drogozom és táncolok és hagyom, hogy fogdosson, amikor akar.

-          Ez igaz. De akkor is teszünk valamit.

Iszonyú meggyőzően tudta használni a többes számot. Egy pillanat alatt beleéltem magam, hogy van segítségem és elmenekülhetek ebből a helyzetből végre.

***

Számítottam Bill reakciójára, tudtam, hogy nem fog örülni partneremnek. Ahogy beléptem és köszöntem neki, már jött is a kérdőre vonással, de meglátta őt és elhallgatott. Ahogy végigmérte Victoriát, tudtam, iszonyú dühös. Bemutatkoztak egymásnak és Bill már félre is hívott. A konyhában vont egyből kérdőre.

-          Mit keres ez itt? Ez az a lány, ugye? Tom, mi a fenébe keveredtél már megint?

-          Nyugi már.

-          Nyugi? Itt egy elég kétes alvilági pasas kurvája a házamban a bátyámmal.

-          Először is ez a mi házunk. Másodszor pedig, ő nem kurva. Harmadszor pedig engedéllyel van itt.

-          Ne beszélj úgy erről az egészről, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

-          Bill ezt a lányt megverték miattam. Én csak egy pofont kaptam, de én nem egy gyenge nő vagyok.

-          És mégis mi a terved?

-          Nem tudom. Fogalmam sincs, de vele akarok lenni. Meg akarom ismerni.

-          Minek? Már megint rossz lukba dugtad a farkad és megint makacs vagy.

-          Sosem hallgatsz meg, mindig csak okoskodsz. Itt marad, ha tetszik, ha nem.

-          És mikor kopogtat majd a maffia, hogy visszavegye, ami az övé?

-          Mondtam már, hogy ne aggódj. Megkaptam őt ma estére.

-          Na jó. Hallani sem akarok többet erről. És ne gyere hozzám, ha szarba keveredsz miatta.

-          Nem fogok.

-          Te tudod.

Irtó mérges volt, de már nem igazán lepett ez meg engem. Ha rólam van szó, Bill mindig a legrosszabbra számít. Na jó, talán az esetek kilencvenkilenc százalékában igaza is lett, de akkor sem állhat mindig így hozzám.

Megfogtam egy sört és kimentem Vikihez. Ő nem kért semmit, úgyhogy egyenesen a teraszra mentünk. Nem sokáig tököltem, a lényegre tértem. Láttam rajta, hogy nem nagyon szeretne válaszolni, de rákérdeztem, miért van ebben a helyzetben. Mikor megkaptam a válaszát, kiakadtam. Elöntötte a szar az agyam. Kiderült, hogy az a szemét visszatartja a papírjait, amivel leléphet az országból, hogy hazamenjen Amerikába. Homályba vesztek egy pillanat alatt a részletek, hogyan került ide. Amint meghallottam, hogy megveri őt Arthur és nem engedi el, kész voltam. Annyira sajnáltam őt és kattogott az agyam, hogy találhatnánk ebből kiutat. Nem tudtam másra gondolni, csak hogy meg kell őt mentenem. Mert nem ide való. Csak a szemébe kell nézni, csak hallani kell, ahogy szinte állandóan remeg a hangja, csak látni kell a tegnap este elszenvedett verés nyomait gyönyörű arcán.

Arra kért, ne avatkozzak bele. Szinte könyörgött, hogy felejtsem el. De láttam rajta, hogy velem akar lenni. Önszántából jött el hozzám, tudom. És elmondta nekem, miért van itt. Bár ne mondta volna. Most már nem kérheti, hogy ne foglalkozzak vele.

-          De hogy törődhetsz ebbe bele? Kihasznál, elad és megver.

-          Te voltál az első, akinek eladott. – lehajtotta a fejét és nem nézett rám. - Mondtam, hogy nem vagyok kurva. Akkor inkább verjen össze minden nap.

-          Na nem, ezt elintézzük. Valamit kitalálunk. – felálltam és mentem pár kört a teraszon.

-          Nem kell. Maradj ki ebből.

-          Hogy maradhatnék? Bajba kevertelek, miattam vert meg, mert én nem tudtam nemet mondani a farkamnak. Azt hittem, hogy te is egy k… szóval, hogy olyan lány vagy.

-          De jogosan hitted. Hisz drogozom és táncolok és hagyom, hogy fogdosson, amikor akar.

-          Ez igaz. De akkor is teszünk valamit. – ígértem és leguggoltam lábai elé.

-          Fogalmad sincs, mire képes. – még mindig nem nézett a szemembe, és szemeiből kövér könnycseppek indultak útnak.

-          Nézz rám. – emeltem meg fejét gyengéden az álla alá téve kezem. – Nem teheti ezt veled.

-          Nem akarok erről beszélni többet. Kérlek.

-          Rendben. De visszatérünk rá. – engedtem, mert láttam rajta, hogy legszívesebben elrohanna.

-          Fázom. – suttogta és közben megtörölte az arcát.

-          Bemenjünk?

-          Ne. Maradjunk itt.

-          Akkor hozok egy takarót és üljünk át a hintaágyba.

Nem felelt és ugyanúgy ült ott maga elé bámulva, mikor visszaértem a takaróval. Tudtam, hogy kellemetlen neki ez az egész és rájöttem, mivel oldhatom kicsit fel a hangulatát. Átültünk a hintaágyba, ahol betakarózott. Én rágyújtottam és neki adtam az első szálat, aztán gyújtottam magamnak is egyet.

-          Akkor beszéljünk rólam, ha már én így kifaggattalak.

-          Kíváncsi vagyok rád. – fordult felém, kapva az alkalmon.

-          Pontosan mit szeretnél tudni?

-          Amit hajlandó vagy elárulni magadról. Szeretném tudni, ki vagy és miért éled úgy az életed, ahogy éled.

-          Arra vagy kíváncsi miért járok Arthurhoz?

-          Igen. Nem vagy oda való. Már első perctől úgy érzem, te nem vagy ilyen.

-          Elég hosszú történet ez is. De reggelig van időnk.

-          Akkor mesélj. – mosolygott rám kedvesen csillogó szemekkel.

-          Hát jó. Hol is kezdjem? Volt egy bandánk. Már egész gyerekkorunkban fedeztek fel bennünket, és nagyképűség nélkül állítom, verhetetlenek voltunk.

-          És itt jött a probléma?

-          Belefáradtam már tininek lenni huszonévesen. Egy szabad gondolatom nem lehetett, mindenhol testőrök hada vigyázott a testi épségemre és rajtam kívül ezt mindenki élvezte. Az első adag kólát Amsterdamban szereztem egy buli során. Onnantól az volt az egyetlen dolog, amitől boldog voltam. Fél év múlva küldtek elvonóra és akkorra már a bandának is vége lett. Miattam. Két hét elvonó után tudtam, mindent elrontottam és összetörtem Bill szívét. Ez egy éve volt és én vagyok a fekete bárány. Nem tudok mit kezdeni magammal, semmihez nincs kedvem és van elég pénzem, hogy ne is kelljen semmit csinálnom. Csak úgy lézengek és a legjobb unaloműzés, hogy újra drogozom. Nem függök tőle, nem kattogok, de kikapcsol és eltereli a figyelmem.

-          Ezt ismerem.

-          Minden este hazudok az öcsémnek, hogy hova megyek. Nem akarom, hogy csalódjon bennem újra.

Fogalmam nem volt, miért öntöm ki neki a szívemet. Nem is ismertem őt igazán, de valahogy mégis úgy éreztem, őszinte lehetek vele. Ahogy rám nézett és értette, mit érzek, az egyből bizalmat ébresztett bennem. Meg akartam csókolni, de most életemben először úgy éreztem, nem akarok rámászni egy nőre, akit tuti megkaphatnék. Nem akartam leteperni, féltem, hogy elijesztem. Féltem, hogy azt hiszi, ezért hoztam ide.

-          Tudod, ha egyszer hazajutnék, soha többé nem drogoznék. – jelentette ki egy nagy sóhaj után.

-          Milyen az otthoni életed?

-          Zavaros.

Titokra bukkantam a tekintetében. Valamit még nem mondott el nekem.