9. r�sz. �n f�lek Tom.

***

Iszony�an f�jt besz�lnem az �letemr�l, de mi�ta itt vagyok, Tom az els� ember, akit �rdekel. �s valami�rt megb�ztam benne. Tudtam, �gy sem seg�thet, tudtam, csak sajn�l, de most el�sz�r ez j�l esett. Meg�rt� volt �s kedves. M�lyen a szemembe n�zett a l�baim el�tt guggolva �s �n elvesztem. Egy pillanat alatt �gy �reztem, sz�m�thatok r�. � az a f�rfi, aki nekem kell, akire sz�ks�gem van. Megijedtem att�l, amit a szem�ben l�ttam. Elt�k�lt volt �s seg�teni akart rajtam. De �n nem akartam �t bajba keverni. Tudom, hogy Arthur mire k�pes, �s ha belem�ly�l�k ebbe a valamibe Tommal, akkor annak komoly k�vetkezm�nyei lehetnek.

Azt mondtam, f�zom, hogy v�gre fel�lljon, �s ne n�zzen �gy a szemembe. Azonnal takar�t hozott nekem �s �t�lt�nk a hinta�gyba.

Megd�bbent� �szintes�ggel besz�lt mag�r�l. Arr�l, hogy volt egy egy�ttese, ami az�rt oszlott fel, mert � drogf�gg� lett. Azt mondta, nem tud mit kezdeni mag�val az�ta �s igaz�b�l nem is akar, mivel meg van mindene. Gazdag sr�c, megteheti, hogy nem dolgozik, csak sz�rja a p�nz�t, amit �vek alatt �sszegit�rozott.

Bevallotta, hogy mit�l f�l a legjobban. Att�l, hogy az �ccse csal�dni fog benne �jra. Egyb�l tudtam, mit �rez. L�ttam a szem�ben a megb�n�st, a sz�nalmat. L�ttam a szem�ben, hogy b�zik bennem. Arra gondoltam, mennyire meg szeretn�m cs�kolni. De sosem voltam kezdem�nyez� t�pus. Eddig mindig pof�ra estem. Nem tudom, � most csak sajn�latb�l van itt velem, vagy az�rt mert t�nyleg velem akar lenni.

Mikor megk�rdezte milyen az otthoni �letem, �jra bel�m has�tott az a sz�nni nem akar� f�jdalom. Az ok, ami�rt elj�ttem otthonr�l, az, ami ott v�r r�m…

Csak annyit feleltem, zavaros. Nem akartam besz�lni r�la. Nem az�rt, mert nem volt semmi k�ze hozz�. Att�l tartottam, ha elmes�lek mindent, abba belerokkanok. �gy is hossz� h�napok �ta pr�b�lom magamban tartani �s nem �sszeomolni.

-          Tal�n egyszer ezt is elmondod majd. – mosolygott �s nem faggatott tov�bb.

-          K�sz�n�m. Mindent.

-          Nem tettem semmit.

-          Nem is tudod, mennyi mindent tett�l. – s�hajtottam. – De �g�rd meg, hogy nem pr�b�lsz beleavatkozni. Ne akarj megmenteni.

-          Ezt sajnos nem �g�rhetem meg.

Az arcomra tette a kez�t �s tekintete m�lyen az eny�mbe hatolt.

-          Nem tudom mi�rt, de vigy�znom kell r�d. Tal�n te vagy az �n k�ldet�sem, hogy v�gre tegyek valami j�t is. Nem tudom, de nem hagyhatom, hogy �gy �lj tov�bb.

Eddig b�rtam. Arcomon ism�t k�nnycseppek hulltak al�. Odahajoltam hozz� �s megcs�koltam finom, puha ajkait. Visszacs�kolt. Olyan �rz�kien �s m�gis �pp el�gg� vadul ahhoz, hogy eg�sz testemmel k�v�njam �t. Ett�l az �rz�st�l �szhez t�rtem �s h�tr�ltam.

-          Ezt ne. �n… megyek.

-          Mi van? Mi? Ne. – hadakozott, mikor fel�lltam a hinta�gyb�l.

-          Mennem kell. Ezt nem lehet.

-          M�gis mit?

-          Ezt �gy. �n nem… �n f�lek Tom.

-          Mit�l? – �llt fel �s megfogta a kezem.

-          Att�l, hogy… K�rlek, hagy menjek. – r�ntottam ki kezem a kez�b�l. – �s k�rlek, ne gyere ut�nam.

Csak n�zett r�m �s nem v�laszolt semmit. Megfordultam �s elmentem.

Egy pillanatra elgyeng�ltem �s f�ltem, rossz v�ge lesz. Jobb, ha ink�bb elfelejt, �s nem akar seg�teni rajtam. Jobb, ha nem keveredik ebbe bele. Nem akarok bele szeretni �s att�l rettegni, hogy elvesz�tem.

Sok�ig bolyongtam, volt mit kiszell�ztetnem a fejemb�l. Ahogy v�gre megny�ltam valakinek, felt�pte az �sszes sebet. Mi�rt? Mi�rt j�ttem el otthonr�l? Mi�rt hagytam mindent elveszni? Felel�tlen voltam �s hagytam, hogy az a hatalmas csal�d�s fel�l kerekedjen rajtam. Legy�z�tt az �nsajn�lat. De fiatal voltam �s kil�t�stalannak �reztem az �letet. Most pedig itt vagyok �s nincs ki�t. Ha egyszer tal�n �sszegy�lik annyi p�nzem, hogy kiv�s�roljam magam Arthurt�l, akkor egyb�l hazamegyek �s megpr�b�lom helyrehozni az �letem. De az m�g messze van. Egyel�re m�g nincs annyi p�nzem, hogy Arthurnak meg�rje elengedni engem. �s ki tudja mikor lesz? Nem egyszer� �gy okoskodni �s f�lretenni, hogy � ne tudjon r�la. �s ha egyszer lebukok, nekem annyi.

�s Tom. Ez a sr�c tot�l m�s, mint amit k�v�lr�l mutat. � is a droghoz fordult seg�ts�g�rt �s ezt v�llalja egy olyan idegen ember el�tt, mint �n vagyok. Az�rt besz�lt mag�r�l, mert �n is �szinte voltam hozz�. �s az a cs�k. Nem is tudom mikor cs�kolt valaki �gy utolj�ra.

M�r hajnalodott, mikor a h�zamhoz �rtem. Leo ott aludt a kocsij�ban, ahol szokott. De ez most megnyugv�ssal t�lt�tt el. L�tta hogy nem vagyok itthon, de nem j�tt el megkeresni. Val�sz�n�leg az�rt, mert nem tudja, hol lakik Tom. Ez j�. Nagyon j�.

Felmentem �s ruh�stul d�ltem az �gyamba.

Reggel kopog�sra �bredtem, amib�l tudtam, hogy biztos nem Arthur az. Kitotyogtam �s ajt�t nyitottam.

-          J� reggelt. – t�rtam ki az ajt�t Le�nak.

-          Szia. Arthur azt �zeni, hogy ma szabadnapot kapsz.

-          K�szi. – n�ztem r� megk�nnyebb�lve.

-          Akkor sz�p napot. – m�g utolj�ra k�rbe n�zett a lak�sban �s elment.

Szabadnap… kedves jelz�. Mindegy. A l�nyeg, hogy ma nem kell ott vonaglanom a klubban. Eg�sz nap magam lehetek.

Bez�rtam az ajt�t, eresztettem vizet �s befek�dtem a k�dba. K�tszer engedtem �jra a langyosod� vizet, �s m�sf�l �r�t �ztattam magam. Nagyon j�l esett. Felvettem a meleg�t�nadr�gomat egy laza toppal, beleb�jtam az edz�cip�mbe �s lementem. S�t�ltam egy nagyot, mekiben vettem reggelit, amit egy parkban l�v� padon fogyasztottam el.

Eg�sz nap Tomra gondoltam. Arra, hogy vajon ma is ott van-e a klubban. Vajon keres-e engem, miattam ment-e le, ha lement.

Tudtam, ki kell �t vernem a fejemb�l. Fontosabb dologra kell koncentr�lnom, nem terelheti el a figyelmem. �s neki is jobb, ha nem ker�l�nk enn�l k�zelebb egym�shoz. �gy � is biztons�gban van. Ha ott lesz, mikor �n, majd nem foglalkozom vele, nem n�zek r� a kellet�n�l t�bbsz�r �s egy�ltal�n nem l�pek vele kontaktusba. Nem engedhetem meg magamnak. Ha Arthur megneszeli, hogy Tom mindent tud, ha esetleg azt hiszi, hogy van k�zt�nk valami, nem tudom, mi lenne a v�ge. �gy kezeln�, hogy Tom vissza�lt a bizalm�val. Hisz Tom tudja, hogy �n Arthurhoz tartozom, csup�n csak Tom annyira a bizalm�ba f�rk�z�tt, hogy k�lcs�n adott neki. Arthur ezzel a rokonszenv�t akarta bizony�tani neki.

Fogalmam sincs, hogy mi�rt tiszteli �t ennyire. Hisz � csak egy sr�c, aki lej�r hozz� anyag�rt �s n�ha ott fogyasztja el a t�rsas�g�ban. Tal�n Tom tudna neki �rtani? Tart t�le valami�rt? Lehet, hogy Tom t�nyleg tudna nekem seg�teni?

Nem. Nem zavarhat �ssze. Nem kock�ztathatok. Maradok az el�z� tervn�l. Elfelejtem Tomot, nem foglalkozom vele �s pr�b�lom magam t�vol tartani t�le.

***

-          Tal�n egyszer ezt is elmondod majd. – hagytam abba a faggat�s�t, mert l�ttam rajta, hogy ez m�r sok neki.

-          K�sz�n�m. Mindent. – suttogta.

-          Nem tettem semmit.

-          Nem is tudod, mennyi mindent tett�l. – nagyot s�hajtott. – De �g�rd meg, hogy nem pr�b�lsz beleavatkozni. Ne akarj megmenteni.

-          Ezt sajnos nem �g�rhetem meg.

Az arc�ra tettem a kezem �s a szem�be n�ztem. L�tni akartam azokat a csillog� szemeket.

-          Nem tudom mi�rt, de vigy�znom kell r�d. Tal�n te vagy az �n k�ldet�sem, hogy v�gre tegyek valami j�t is. Nem tudom, de nem hagyhatom, hogy �gy �lj tov�bb.

Arc�nak feh�r b�r�n, apr� k�nnycseppek folytak v�gig. K�zel hajolt hozz�m �s megcs�kolt. Meglepett, de igaz�n v�gytam az ajkaira, �gy visszacs�koltam. Csak �zlelgettem �t �s ez�ttal nem �gy, ahogy els� cs�kunkn�l. Most nem a szexre hajtottam, most csak �gy cs�kolni akartam �s vigy�zni arra, nehogy f�lre �rtse a sz�nd�kom.

-          Ezt ne. �n… megyek. – t�volodott el hirtelen t�lem, mintha szellemet l�tott volna.

-          Mi van? Mi? Ne. – ellenkeztem esetlen�l, mikor fel�llt mell�lem.

-          Mennem kell. Ezt nem lehet.

-          M�gis mit?

-          Ezt �gy. �n nem… �n f�lek Tom. – n�zett r�m �jra azzal a retteg� tekintettel.

-          Mit�l? – k�rdeztem, fel�lltam �s megfogtam a kez�t.

-          Att�l, hogy… K�rlek, hagy menjek. – kir�ntotta a kez�t az eny�mb�l �s elindult. – �s k�rlek, ne gyere ut�nam. – sz�lt vissza, �n pedig csak �lltam, �s hagytam, hogy elmenjen.