29. rész. Csak veled vagyok képes erre.

Kimentem anyuért, ő pedig egyből felpattant és ment is be hozzá. Kicsit kettesben akartam hagyni őket, hagy beszélgessenek. Tudtam, ha Viki pár percet anyuval tölt, anyu egyből megérti, mi ütött belém, hogy ennyire ragaszkodom hozzá.

Nem maradt tovább egy percnél, már jött is ki értem, mondván, Viki hozzám ragaszkodik. És igazam volt. Azt mondta, elcseszte az életem, azt mondta, mindenről ő tehet, és hogy nem kellett volna odamennem. Annyira édes volt, ahogy kövér könnycseppek hullottak szemeiből és nem is érdekelte, vele mi van, csakis az, hogy velem mi lesz. Sosem fogom megérteni, miért szeret engem ennyire. Végül megfűztem őt, hogy anyu hagy nézze meg, és belement. De ezúttal tíz perc után már én ültem tűkön, én akartam már visszamenni hozzá. Anyu épp a hátát kezelte, ami szörnyű látvány volt. Szanaszét vagdosva… láttam, hogy fáj neki, minden érintés, de erős volt.

Átmásztam az ágyon, hogy vele szembe kerüljek és úgy faggattam, hogy van és éhes-e.

Olyan közel hajolt hozzám, amennyire csak lehetséges és a fülembe súgta: - Szeretlek.

-          Kész is vagyok. – állt fel anyu egyből mosolyogva. – Magatokra hagylak titeket. – kacsintott rám és én tudtam, ebben is igazam volt.

Megismert egy kis darabot a nőből, akit szeretek.

-          Mit mondott? – kérdeztem Vikit, ahogy anyu kiment.

-          Nagyon kedves volt.

-          Akkor jó.

-          De úgy hallottam, volt egy kis vitátok.

-          Csak egy kisebb összezörrenés. Nem volt vészes, hamar kimásztam belőle. Csak bedobtam az anyu szerelmes vagyok és végre boldog dumámat és el is volt intézve.

Mosolygott. Fájt neki még ez a mozdulat, de láttam az őszinteséget.

Megcsókoltam. Óvatosan apró csókokkal kényeztettem ajkait, ő pedig lehunyta a szemét és csendben élvezte. Annyira finom volt, alig bírtam türtőztetni magam. Arcának puha bőrén haladtam tovább a puszikkal, egészen forró nyakáig, ahol elhúztam gyönyörű selymes haját, hogy jobban hozzáférjek. Éreztem, ahogy megfeszül a teste minden csók után. Annyira törékeny volt most ő számomra, óvni akartam, vigyázni minden egyes mozdulattal, nehogy fájdalmat okozzak. Soha életemben nem volt még példa erre, de megálljt tudtam parancsolni egyre éledő férfiasságomnak. Óvatosan egy utolsó puszit adtam a szájára, és kíváncsian néztem rá. Hosszú másodpercek múlva nyitotta csak ki szemeit és úgy nézett rám, olyan tekintettel, ami mindent elárult. Szerelmes volt belém kétség kívül és ez elmondhatatlanul jól esett.

Hátrahajtottam a fejem és nagyot sóhajtottam levezetés képpen.

-          Mi az? – kérdezte.

-          Itt ülsz velem szemben tökéletes meztelen testeddel és bevallom elég nehéz uralkodnom magamon.

Visszacsókolt. Kezeivel átkulcsolta a nyakamat és megcsókolt. Nehéz volt nem hanyatt dönteni, nehéz volt uralkodni magamon. Annyira kívántam, annyira akartam őt. És akkor belekapaszkodott mindkét kezével a pólómba, majd óvatosan elkezdte felfelé húzni rajta. Felemeltem karjaimat, hogy ki tudjon bújtatni belőle, majd mikor elhajította a pólót az ágy végébe, a szemébe néztem.

-          Biztos szeretnéd?

Gyönyörű őszinte szemeivel ellenállhatatlanul nézett rám. – Szeretném. – suttogta.

Erre az engedélyre vártam…

****

Mikor Simone elhagyta a szobát, Tom egyből megcsókolt. Na nem olyan igazi csókot kaptam. Apró puszikat adott szám minden apró részére, amitől maguktól csukódtak le a szemeim, hogy átadhassam magam ennek az érzésnek. Lassan haladt végig az arcomon egész a nyakamig, ahol félretolta a hajam, hogy hozzáférjen. Kirázott a hideg, ahogy puha bőrével az enyémhez ért és hirtelen minden fájdalmam elmúlt. Már semmi más nem számított csak ő és én. Éreztem, hogy kényeztetni akar, éreztem, hogy számára ez most rólam szól. Egyszer csak egy utolsó puszit adott a számra, majd hátrahajtott fejjel sóhajtott egy nagyot.

-          Mi az? – kérdeztem.

-          Itt ülsz velem szemben tökéletes meztelen testeddel és bevallom elég nehéz uralkodnom magamon. – felelte és vágyakozó tekintettel nézett végig rajtam.

Eddig valahogy fel sem tűnt, hogy meztelen vagyok. Valahogy elkerülte a figyelmem, mert volt helyette más, mi lefoglaljon. Zavarba jöttem egy pillanatra, de attól, ahogy rámnézett, ez a pillanat nem is tartott tovább.

Megcsókoltam. Átkaroltam őt és gyengéd csókkal borítottam be iszonyatosan finom és kívánatos ajkait. Akartam őt, érezni akartam, szeretkezni akartam vele. Egy biztos mozdulattal szabadítottam meg pólójától, amiben segítőkészséget mutatott felemelve karjait. De mikor eldobtam a pólót, elkomolyodva a szemembe nézett.

-          Biztos szeretnéd? – kérdezte.

Féltett engem, azt láttam a szemeiben. Féltett, hogy fájdalmat okoz, és ezért fogta vissza magát. És ettől, ha lehet még jobban megnyert magának. Szívem egy újabb darabja lett az övé végérvényesen.

-          Szeretném. – súgtam a fülébe.

Ő pedig, mint aki csak engedélyre várt, megkönnyebbülve csókolt tovább és óvatosan döntött hanyatt az ágyon. Gyengéden a hátamra helyezett és felém támaszkodva csókolt tovább. Most valahogy egyikünk sem érzelmes szerelmeskedésre vágyott. Amit érzünk, már kimondtuk. Most azt adjuk át, amit a testünk diktál. Egymásra hangolódtunk, megtaláltuk a közös hangot szavak nélkül.

Ahogy ott támaszkodott felettem meztelen felsőtestével, ahogy előrehajolva csókolt és izmai megfeszültek… mikor nyelvével először cirógatta mellbimbómat, ujjbegyeimet a hátába mélyesztettem. Kész. Állj. Elég. Akarom. Nem kell az előjáték, mert én most őt akarom és azonnal és bennem amennyire csak lehet.

Belekapaszkodtam hát bő nadrágjába és egy mozdulattal gomboltam ki, hogy le tudjam tolni róla. Egyszerre hámoztam ki őt a farmerból és szabadítottam meg a boxertől.

Ez tetszett neki. Meglepődve nézett fel rám, majd le meztelen alsó testére, és újra rám. Megvontam vállaim ártatlanul pislogva, ő pedig mély levegőt vett és újra birtokba vette ajkaimat. Szenvedélyesen csókolt, miközben elhelyezkedett széttett lábaim közt, majd egy határozott mozdulattal hatolt belém.

Megfeszült a testem és egyből éreztem azt a forróságot, amire vágytam. Azt szavakkal leírhatatlan érzést, azt az utánozhatatlan eufóriát.

Felhevült testtel, gyönyör teli nyögések és élvezettel teli lélegzetvételek közepette szeretkeztünk fantasztikusat. Együtt mozogtunk, együtt rezdült a testünk, együtt csináltunk mindent. Egymásra éreztünk és semmi más nem számított, csak hogy minél több örömet nyújtsunk a másiknak.

-          Még mindig nem hiszlek el. – közölte egy puszit nyomva az arcomra, miután legördült mellém.

-          Az fordult meg a fejemben, hogy Bill vajon nagyon megsértődne, ha nem mennénk ki enni?

-          Mégis hogy érted? – kérdezte felém fordulva, pedig tudta jól mire akarok kilyukadni.

Mosolygott és tőlem akarta hallani.

-          Közlöm veled, hogy szemérmes lány vagyok, aki hamar zavarba jön, ha szexről van szó.

-          Csak mond ki és én már szólok is Billnek, hogy ne várjon minket.

-          Szeretkezd át velem az éjszakát. – súgtam a fülébe, sőt még a kezem is oda tettem, mintha attól tartanék, hogy valaki meghallja.

-          Hogy mondod? – harapott bele gyengéden fülcimpámba.

-          Ne már. – húzódtam el műbesértődve.

-          Na ugyan kicsim, csak még egyszer hallani akarom.

-          Nem. – fordítottam hátat neki fenekemet a csípőjéhez nyomva.

-          Mmm… - hallatott kívánatos hangot, és egy puszit adott hátam kellős közepére, amitől egyből libabőrös lett az egész testem. – És ha ezt most a zuhany alatt folytatnák?

-          Hogy eljussunk oda, találkozni kell a családoddal?

-          Nem. – nevetett.

-          Ne nevess ki. Meztelen vagyok és így sem lettem a família kedvence.

-          Észrevetted? – váltott témát hirtelen.

-          Mit? – fordultam hátra.

-          Hogy képesek vagyunk jól érezni magunkat nem gondolva semmi másra.

-          Csak veled vagyok képes erre.

-          Akkor számít a családom véleménye? Csak érezd jól magad.

-          Tom esküszöl, hogy sosem fogod megbánni? Hogy sosem mondod majd, nem érte meg?

-          Hogy kérdezhetsz ilyet?

-          Nem akarom, hogy egyszer majd azt érezzem, elszúrtam az életed vagy hogy feleslegesen sodortad ekkora bajba magad.

-          Bármi történjen, én döntöttem így. Majd emlékeztetlek, hányszor akartál lerázni. – mosolygott már megint olyan magabiztosan, ahogy szokott.

-          Félek.

-          Nem kell, míg velem vagy.

-          Pont attól félek, hogy egyszer csak nem leszel velem.

-          Kedvelem az optimizmusod. – próbálta megint elviccelni.

-          Ígérd meg, hogy sosem maradsz velem kényszerből. És sosem maradsz velem sajnálatból.

-          Atya világ, fejezd már be. – ült fel most már kicsit ingerülten. – Hát komolyan nem elég biztosíték neked, amit eddig tettem vagy mondtam?

-          De igen. – ültem fel mellé.

-          Akkor meg verd ki a fejedből ezt a sok faszságot. Lesz, ami lesz, de élvezzük azt, ami most van. Végre nem vagy ott azzal az állattal. Reggel elmegyünk valahova ketten és kitaláljuk, mi legyen. Visszaszerezzük a papírjaid és irány Amerika.

-          Tessék? – másztam elé, hogy szemben lehessek vele. – Irány Amerika? Együtt? Mármint, te velem jönnél?

-          Még szép. Csak egy szavadba kerül és megyek veled.