(Vivv ajánlása a novella mellé: Coldplay - Fix You)
Tökéletes meglepetés
- De minek kötöd be a szemem??
- Csak.
- Úgy is tudom a meglepetésbulit.
- Miről beszélsz?? - vigyorog sejtelmesen, majd beköti a szemem egy selyemkendővel.
És innentől egy szót sem szólt hozzám. Beültetett az autóba, és elindultunk. Nem tudom mennyit mentünk, de teljesen elvesztettem a fonalat, hogy merre lehetünk... Kanyar, fő út. Körforgalom... Háromszor mentünk körbe. Itt hagytam el azt a bizonyos fonalat. Kanyar jobbra, majd kanyar balra, egyenes út, emelkedő, lejtő... Kanyar, egyenes, körforgalom... Aztán nemsokára lassítottunk, és beparkoltunk egy helyre.
- Megjöttünk??
- Várj. - válaszolt ennyit, kiszállt, pár perc múlva pedig vissza. Tovább indultunk erről a helyről. 5 perc múlva viszont... - Na most. Gyere. - segített ki a kocsiból.
Lassan bevezetett egy helységbe. Nagy csend. Hát mire gondolhatna az ember ilyenkor, ha nem arra, hogy bent áll vagy 30-40 lélegzetét visszatartó ember, és arra vár, hogy levegyem a kendőt, és akkor MEGLEPETÉÉS... Még vártam. Izgultam. Csend... Csak Georg suttogó hangját hallottam.
- Hogy vagy?
- Hülye. - nevettem el magam zavaromban.
- Köszi... - nevetett ő is halkan. - Ha gondolod, már leveheted a kendőt.
- Nem akarom még. Félek. - pohártörés. - Na látod... még valaki leüt egy pohárral.
- Ahogy akarod... - állt mögém, és megfogta a derekam. - Én itt vagyok veled, és megvédelek a támadásoktól.
- Köszi.
Álltam, és vártam még. Nem tudtam elképzelni, kik vannak itt, hányan lehetnek. Aztán egy ismerős dallam szólalt meg halkan. Lights will guide you home... And ignite your bones... And I will try to fix you... Kedvenc Coldplay számom. A legszebb. És innentől a szám közepe, ahol csak a gitár szól, teljes hangerőn... A sírás határán álltam. Kezeimet összetettem, a számhoz emeltem. Hihetetlen érzés járt át, a szívem hevesen vert. Szemeim előtt a koncertet láttam, ahogy Chris Martin tombol a színpadon, mi sikítunk, és folynak a könnyeink... Aztán következik az ének... Énekeltem én is, közben levettem lassan a kendőt, így a könnyeim szabad utat kaptak az arcomon. Csak álltam, és körbenéztem. Mindenki ott volt, aki számított. Kezükben pezsgős pohár, és mind mosolyogva néztek felém. Hamarosan én is kaptam egy poharat. Sorra mentem mindenkihez, akit értem, öleltem, pusziltam, és koccintottunk. Mindenki ott volt tényleg, aki fontos. Hihetetlen boldogság töltött el hirtelen, ennél valamivel egyszerűbb meglepetést vártam. Minden mintha fel lett volna gyorsítva... A szám végét barátnőimmel közösen énekeltük, magasba tartva pezsgőspoharunkat. Lights will guide you home, and ignite your bones. And I will try to fix you...
- Úr isten! - ez volt az első két szó, ami elhagyta a számat ezután.
- Ezt nem hittem volna... Megleptetek, tényleg... Jézusom. - néztem körbe ismét. - Nagyon köszönöm, hogy eljöttetek. Nem tudom, kéne valami okosat mondani még, de nem tudok egyszerűen mást. Szeretlek titeket. Hűű... - hitetlenkedtem még mindig, és közben letöröltem könnyeimet.
- Isten éltessen sokáig!! - kiáltotta be valaki.
- Nagyon köszönöm. Na jó, várjatok... Csak Chris Martin hatása alatt állok még mindig. Ez nagyon el lett találva. Köszii... Nagyon örülök, hogy ilyen barátaim vannak, érezzétek jól magatokat este, megtaláltok ebben a teremben, bármi van, szóljatok, igyatok, egyetek... És... A többit nem tudom, mi lesz még... De ennyi meglepetés egyelőre elég volt most, egy fél órára. - mondtam nevetve, és Georghoz mentem. Megöleltem jó erősen.
- Hogy tetszik?
- Imádlak. Nagyon. Nagyon. Köszönöm. - néztem rá boldogan.
- Boldog szülinapot. - mondta, és megcsókolt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szijja!!
Nekem nagyon tetszik a történet, olyan jó érzés volt olvasni... a barátok a szerelem,... ami körülvesz :D
Szerintem szép érzésekről szól, és szerintem sem ragadtad meg a lényeget Anonimus!!!