Te vagy a mindenem..

- Alszol?-motyogta izgatottan.-Toom!Alszol??- ismételte újra.

- Mmmmmmm…mi vaaan?Mit akarsz?-mormogtam kómásan.

 -Alszoool? –kérdezte meg még egyszer.

- Nem..épp a koponyámat  vizsgálom belülről…- morgolódtam. –Még jó hogy alszom. Mi van Bill?- fordultam felé dühösen.

- Tudod milyen nap lesz holnap?- valamiért nagyon izgatott volt.

- Pff.passz..talán hétfő vagy kedd…- vontam meg a vállam.

- Azt tudod hányadika lesz?- erősködött tovább.

- Mit tudom én…és igazából nem is érdekel…- untam meg a kérdezősködését gyorsan és visszavackoltam magam a takaró alá.- Menj aludni…komolyan hibbant vagy hogy ezért felkeltettél hogy megkérdezd a holnapi dátumot…

- Jaaaj Tooooooooooooom..ne mond hogy nem tudod mi lesz holnap!- rángatta meg a takarómat türelmetlenül .- Tudom hogy tudoooood!

- Tudja a franc…nem tudom mit szedsz de qva gyorsan állj le róla…és hagyj aludni. – kezdtem begorombulni. Pár percig néma csend ült a szobámra az álom manóm pedig kezdett álomba ringatni amikor Bill újra megszólalt.

- HOLNAP LESZ A SZÜLINAPUNK!!- kiáltotta el magát én meg az ijedtségtől levágódtam az ágyról.

-Ó baszd meg…- káromkodtam miközben feltápászkodtam a földről.

- Hát nem is örülsz?- kérdezgetett Bill meglepetten miközben az ágyamon pattogott izgatottan.

- Bill..az ég szerelmére aludtam..és te jöttél felkelteni hogy közöld holnap lesz a szülinapunk..ez tök jó meg minden de nem értél  volna rá holnap reggel ennek örülni? – förmedtem rá dühösen.

-De…- suttogta letörten. – Bocsi…mentem is..-indult meg az ajtó felé míg én újra az ágyra dobtam magam. Kicsit elszégyelltem magam amiért ráförmedtem hisz tudom mennyit jelent neki a szülinapunk.

- Mit találtál ki?- adtam meg magam egy hatalmas puffanást éreztem és Bill újra az ágyamon volt.

- Hát tudod arra gondoltam nasizunk meg dumálunk meg megnézzük megint az Ace Ventura1-2..tudod mint minden évben. - nagyon belelkesült bár dög fáradt voltam a tegnapi buli után még sem volt szívem elküldeni. Ülőhelyzetbe küzdöttem magam felkészülve a hosszú éjszakára.

-Hol a kaja?- mosolyodtam el. Bill felpattant és odaszaladt az ajtóhoz ahol egy hatalmas tálca meg volt pakolva mindenfélével. Míg lepakolt végig be nem állt a szája majd betettük a DVD-t mire elindult a film már tömtük is magunkba az első csomag chipset. Betéve tudjuk ezt a filmet,csukott szemmel  megmondom mi jön és ki mit mond..de Bill még mindig tud rajta nevetni és minden egyes alkalommal hol olvadozik a kiskutya vagy a delfin miatt hol fintorog azon amikor kiderül a film csattanója és minden évbe elmondja ő is szeretne 1 kismajmot. Miközben megnéztük az első filmet majd a másodikat is elkezdtük az jutott eszembe mennyi minden megváltozott körülöttünk ez elmúlt évek alatt.. mióta szülinapi rituáléként filmet nézünk és nasizunk és kiskori sérelmeket vágunk egymás fejéhez…az elmúlt tízen sok évben minden szülinapunk előtt nagyon összevesztünk annyira hogy soha többet nem beszélünk a másikkal persze azt is  megfogadjuk soha többet nem ünnepeljük együtt ezt a napot és minden év szeptember 1-jének estélyén elég 1 pillantást vetnünk egymásra és minden megvan bocsátva….

Soha nem felejtem el hogy olyan 5 éves korunktól folyton öltük egymást..folyton vitáztunk…Bill folyton féltékenykedett és ha valami nem tetszett neki ütni-rúgni harapni kezdett..én meg vissza még szép hogy nem hagytam magam..hányszor ültünk egymással háttal az étkező asztalon vérző,sajgó sebekkel amit egymásnak okoztunk miközben anyu és apu fertőtlenítették,ragasztották le a harci sebeinket..hányszor hallottuk anyutól hogy legyünk jó tesók és ahelyett hogy ölnénk egymást inkább jóba lennénk…Mi meg mindig azt mondtuk na azt már nem..sohaaaa

De amikor nagy vihar volt éjjel vagy anyuék éjjel veszekedtek,vagy féltünk valamitől vagy rosszat álmodtunk akármi is volt mi  mégis mindig a másik ágyában kötöttünk ki..általában Bill az enyémbe és sokszor úgy aludtunk el hogy fogtuk egymás kezét. De egy időben nem voltak közös barátaink..ha valamelyik barátja szóba állt velem ő rám ordított ne vegyem el a barátait..ha olyanja volt ki is zárt a szobájából.. Amikor anyuék elváltak valahogy én lettem a nagy tesó pedig csak 10 perc a különbség köztünk…Bill valahogy mindig érzékenyebb..lelkisebb volt…én voltam a higgadtabb..Emlékszem a suliba mennyiszer kellett megvédenem a seggét..mert bár a szája nagy..úgy verekszik mint egy lány…mondjuk ahogy mostanában kinéz az még lányosabb.. Az a tény hogy anyun kívül csak egymásra számíthattunk valahogy szép lassan összekovácsolt minket.. mondjuk idősebbek is lettünk..olyan 9 évesen egyszerre kezdett érdekelni minket a zene ő szeretett énekelgetni engem valahogy a gitározás érdekelt..mert Azt olyan menőnek találtam..míg az éneklést tök cikinek..emiatt elég sokszor szivattam  Billt hogy azok a bénák énekelnek akik túl hülyék hogy megtanuljanak hangszeren játszani…nagyon szerettem beülni Gordon bandájának próbáira..egy idő után Gordon a szárnyai alá vett és elkezdett gitáron tanítani…imádtam..és bár Billt cukkoltam azzal hogy ő „csak” énekel…de egyszer mikor Gordonnak mutatta meg egy dalát kihallgattam őket és nagyon ledöbbentett hogy az én lúzer öcsém így tud énekelni..rövid időn beül azon kaptam magam hogy együtt írunk dalokat. Ez is még közelebb hozott minket…

Kamaszodtunk..én csajozni kezdtem mert menő ám gitárosnak lenni..szerettek a csajok meg jó volt a dumám is..Bill inkább bezárkózott nem nagyon mert csajozni..az én közreműködésemmel csókolózott először is..amit soha nem ismerne el hogy nekem köszönheti..de én tudom…Miután megismertük Georgékat hamar összebarátkoztunk velük Bill már 1-2 évvel előtte emlegetni kezdte hogy híres zenészek leszünk egyszer..tudtam ő menekülne innen Loitsche-ból..ő itt nagyon magányos volt..nem igazán tudott sőt egyáltalán nem tudott barátokat találni..túlságosan magának való volt…de én ettől még szeretem hisz a tesóm…

Mikor felfedeztek minket és egyre többet utaztunk anyuék  sok 100 km távolságra kerültek tőlünk mi pedig egyre jobban egybe formálódtunk…természetemből adódóan nem stresszelem túl magam mondhatni baromi lazán kezelek mindent…Bill a maximalista..neki semmi nem elég jó és az őrületbe kerget rengetegszer mert egyszerre tudja játszani a frontembert,a maximalistát,a főnököt,a dámát,a hisztérikát és a mártírt…rajtam kívül senki nem bír vele…iszonyú akaratos de mindig jót akar a bandának..ő az aki 150%-ot teljesít..aki még akkor is  emelt fővel mikor a sajtó porig alázza képes mosolyogni…tisztelem a lelkierejét…életembe egyszer döbbentem rá hogy mennyire fontos nekem mikor kórházba került hangszál műtét miatt tudtam mennyire fél hisz olyan különleges kapcsolat a miénk hogy érezzük egymás legkisebb rezdüléseit is. Bár nem kért meg én szó nélkül feküdtem be vele a kórházba és hetekig ápoltam és voltam a hangja míg nem beszélhetett és nem mehetett sehová és vele izgultam hogy rendbe lesz e a hangja és én öleltem meg mikor sírt az örömtől az első koncerten a műtét után.

Holnap leszünk 20 évesek..20 éve van egy másik felem és sokszor megdöbbenek mennyire kiegészítjük egymást mennyire mások és egyben egyformák is vagyunk..

Mire a második filmet is megnéztünk az óra éjfélhez közeledett Bill előkotort az ágy mellől 1 üveg kölyök pezsgőt és mire az éjjeliszekrényen álló órám éjfélkor pittyentett kiöntötte őket 2 pohárba és koccintottunk.

-BOLDOG SZÜLINAPOT BÁTYUS! – mosolygott rám boldogan.

- Isten éltessen Öcskös…- furcsán kaparni kezdett a torkom és égett a szemem..mintha meghatódtam volna.

Mert miközben ott feküdt mellettem ez a buggyant  kócos hajú öcsém rájöttem ő a mindenem az én másik felem aki nélkül nem tudnék élni és nem is akarok akit míg élek védeni fogok,vigyázni fogok rá  és akitől soha nem tudnék elválni…

Úgy tűnt Bill megint olvasott bennem mert hirtelen a nyakamba borult.

-         Én  is szeretlek- suttogta én pedig szorosan magamhoz öleltem majd mint sok éven át minden viharnál és mikor valamitől féltünk megint egymás mellett aludtunk el miközben egymás kezét szorongattuk..