1. rész. Mindenkinek meg van a maga keresztje.
- Akárki is az, halott ember. – mérgelődtem, és csukott szemmel az éjjeli szekrényen matattam telefonom után. – Mi az? – szóltam bele.
- Én is örülök neked hugi.
- Te vagy az? – kérdeztem vissza, majd telefonom kijelzőjére próbáltam fókuszálni.
- Igen, én vagyok. Felkeltettelek?
- Ami azt illeti, igen.
- Hívj fel légy szíves, ha magadhoz térsz, beszélni szeretnék veled.
- Ki halt meg?
- Senki. Lenne egy ajánlatom a számodra.
- Na jó, magamhoz tértem. – ültem fel.
- Ki az ilyenkor? – fordult felém alvópartnerem szemrehányóan, majd fejébe húzta a takaróját.
- A bátyám.
- Küld el a francba és aludjunk még egy kicsit. – durmogott Tina a takaró alól.
- Azon vagyok. – álltam fel és kisétáltam a szobámból. – Itt vagyok. – szóltam újra a telefonba.
- Te már lányokkal is alszol?
- Mikor milyen kedvem van. – feleltem a lehető legtermészetesebben.
- Na jó gyorsan elmondom, miért hívtalak, aztán megyek is, mert el vagyok havazva.
- Hadard bátyó.
- Lesz egy parti szombat este, és jó lenne, ha eljönnél.
- Na várj. Azért ébresztettél fel, hogy elhívj egy partidra bájologni?
- Igen.
- Te tudod mióta nem beszéltünk egymással vagy csak nekem tűnt ez ilyen sok időnek?
- Mint mondtam, lenne egy ajánlatom is a számodra.
- Szóval üzleti ügy. – huppantam le a kanapéra és hanyatt dőlve folytattam a beszélgetést. – A legutóbbi üzleti ügyünk óta nem beszélünk egymással. De javíts ki bátran, ha tévedek.
- Még mindig duzzogsz?
- Csak most, hogy megint hallom a hangod.
- Na jó, segítesz vagy nem?
- Miről lenne szó?
- Gyere el a partira és elmondom. De bőségesen meg fogom hálálni, ha benne vagy.
- Hol, mikor, miben kell megjelenni? – kérdeztem monoton sorolva a három fontosabb kérdésem.
- Hamburg, a címet elküldöm sms-ben, szombat este hétkor kezdődik a parti, és csinos legyél, de ne túl kihívó.
- Most épp a stílusomat kritizálod?
- Eszem ágában nincs. De gondoltam jobb előre megbeszélni az ilyet.
- Helló baby, kivel beszélsz? – fúrta be magát mellém Nick a legjobb barátom.
- A bátyámmal. – feleltem.
- Van bátyád?
- Mindenkinek meg van a maga keresztje. – forgattam szemeim.
- Még mindig vonalban vagyok. – szólt bele bátyám.
- Bocs. Hol tartottunk?
- Semmit nem változtál. Nagy buli volt az éjjel?
- Na hagyjuk ezt. Akkor szombat este hétkor ott leszek, küldd a címet.
- Várj. Te Hamburgban laksz?
- Most épp igen. Követelmény az ajánlatodhoz?
- Dehogy, csak kérdeztem.
- Akkor jó. Na leteszlek.
- Szia. – köszönt el, én pedig leraktam a telefont.
- Szóval van egy bátyád? – faggatott Nick.
- Igen, van.
- És miért nem tudok róla?
- Nem kérdezted. – rendeztem le ennyivel, felálltam és megindultam a konyha felé.
- Na mi van már? – jött ki a hálóból Tina. – Most akkor már nem alszunk tovább?
- Te tudtad, hogy van egy bátyja?
- Persze. Egy seggfej. Kávé? – jött utánam a konyhába.
- Miért utáljuk? – jött utánunk Nick is.
- Mert beköpte Vikit a szüleiknek, mikor megtudta, mivel foglalkozik. Aztán felajánlott neki egy üzletet, de mikor az rosszul sült el, mindent Vikire fogott, aztán lekurvázta és azóta nem beszélnek egymással. Ugye? – nézett rám kérdően, hogy jól adta-e elő a történteket.
- Röviden, tömören. – bólintottam és már nyomtam is meg a kávéfőző gombját.
- Tényleg seggfej. – kapta elő kedvenc bögréjét Nick is a szekrényből. – És most mit akart?
- Egy újabb ajánlat.
- De te nem fogadtad el. – reménykedett Tina.
- Kíváncsi vagyok. Elhívott egy partira, ott majd eldöntöm, mit szólok hozzá. De ha mást nem is, ingyen pia, ingyen kaja és még le is járathatom, ha olyanom lesz. Na ide a bögrékkel aztán tünés a lakásomból ingyenélő banda. – nevettem.
Töltöttem mindhármunk bögréjébe és a kis teraszon meg is ittuk egy-egy reggeli cigi kíséretében.
- Vipjegyeim vannak a nyár legütősebb házibulijába. – közölte Nick már az ajtóban állva.
- Nem megy. Dolgozom ma.
- Ne mááár. – szontyolodott el Tina. – Irtó nagy buli lesz, ott a helyünk.
- Majd legközelebb. – kacsintottam. – De amennyi pénzt a ma estével keresek, abból egész hónapban megélek. Úgyhogy nem hagyhatom ki.
- Hát jó. – ölelt át Nick. – Majd beszélünk.
- Szia. – cuppantott egy hatalmas puszit Tina az arcomra.
- Sziasztok. És ne hozzatok rám szégyent. – integettem utánuk a folyosón, majd mikor beszálltak a liftbe visszamentem a lakásba és irány a fürdő.
Ahogy megnyitottam a vizet a zuhanyzóban, hallottam, hogy csörög a telefonom. Futólépésben közelítettem a nappaliba és fel is kaptam.
- Szia. – szóltam bele.
- Szia. Nem keltettelek fel?
- Nem.
- Akkor fix a ma este?
- Naná.
- Egy limuzin fog érted menni hatra, pontos legyél, mr. Nolz nem szereti, ha megváratják.
- Igenis. És mit vegyek fel?
- Kisestélyit. Valami szexit, ami illik egy díjátadóra, és jól mutatsz egy jelölt mellett.
- Akkor mindjárt megyek és nézek valamit a plázában.
- Rendben. És megkaptad a faxomat?
- Igen. Mindent tudok. Okos leszek, és kellemesen csacsogok majd, pont amennyire kell.
- Sosem csalódtam még benned.
- Most sem fogsz.
- Na megyek is, akkor hívj, ha még van kérdésed, és reggel beszélünk.
- Mindenképp.
- Szép estét.
- Neked is. Szia. – tettem le.
Feldobott a gondolat, hogy vásárolni megyek. Minden alkalomra új ruha dukál, és én minden alkalommal szívesen lepem meg magam egy költeménnyel, főleg mert tudom, bármennyibe kerül, megtérül.
Végre sikerült letusolnom, melegítőbe bújtam, felkötöttem a hajam, kistáska, slusszkulcs, napszemüveg és irány a pláza.
|