2. A szórakozásért fizetnek.

Egy laza két órás kiadós ruhapróbálgatás után, rátalálva az igazira, beültem egy étterembe ebédelni. Hosszúkávé, ásványvíz és csirkesali. Ezeket engedtem ma magamnak, azért mégis mutatnom kell abban a ruhában.

„Tehát holnap, pontban hét óra, Hafenstrasse 115. Eljössz?” – érkezett az üzenet bátyámtól.

„Már ruhát is vettem, úgyhogy muszáj leszek… Alkalom?” – feleltem.

„Születésnapi buli.”

„Ok.”

És tényleg. Szívdöglesztő rucit vettem. Fekete selyemruha, ami hátamat teljesen szabadon hagyja, egészen a fenekemig. Elég rövid volt és hogy lábaimat optikailag hozzáillővé hosszítsam, megajándékoztam magam egy tűsarkú csodaszép szandállal is. Szerintem megfelelő leszek azon a bulin.

Elkezdett járni az agyam most először, hogy vajon mit akar tőlem. Nagyjából sejteni vélem, hisz mindketten tudjuk, mivel foglalkozom és már egyszer e célból alkalmazott is engem. Igaz, akkor nem sült el jól. És igaz, azóta nem beszéltünk egymással. Fogalmam sincs, most hogy gondolja, hogy elfelejtjük a sérelmeket és újra alkalmaz engem. Mert mi mást akarhatna… De miért nem mondja el már most? Minek várja meg a találkozást? Van egy olyan érzésem, hogy ezekre a kérdésekre úgyis választ kapok, így nem is foglalkoztatom magam tovább ezzel.

Megebédeltem és irány a fodrászom. Iszonyú lusta vagyok, ha arról van szó, hogy tiptopnak kell lennem. Odáig oké, hogy megveszem a ruhát és a kiegészítőket, az élvezetes teendő. Na de a hajammal kínlódni és sminkelni. Na nem. Azt inkább profira bízom, nekem nincs türelmem hozzá és a végeredményt tekintve is célratörőbb, ha nem magam csinálom.

Imádok egy szalonban ücsörögni. Én tipikus vendég vagyok. Bejelentkeztem egy mosás-szárításra, plusz a kozmetikushoz egy szolid sminkre. Míg a hajam szárította a fodrász, addig a körmös befűzött, hagy csinálja meg a körmöm, ha már ott vagyok. Az tény, hogy ma megérte betérni a szalonba… nekik főleg. De ilyen vagyok. Megérdemlem magamtól a kényeztetést, mert nincs más, aki megtegye helyettem. Ami pénzem van azt magamra költöm és pont. Van, mikor meg kell húznom a nadrágszíjat két fizetés közt, de van, hogy időm nincs elkölteni a pénzt, amit kerestem. Napról napra élő vagyok és élvezem. Rengeteg ismerősöm van itt Hamburgban, habár nem rég óta élek itt. Nem bírok sokáig meglenni egy helyen és szerencsére a munkámból adódóan meg is tehetem, hogy olykor hirtelen várost váltsak. Szerencsére Nickkel egy ügynökségnél dolgozunk, így ő is velem szokott tartani. Persze mindig rinyál, mikor este eldöntöm, hogy reggel költözök… van hogy pár nap után, de van hogy még aznap velem is tart. Egy éve vagyunk barátok, ezalatt ha jól számolom, hat városban laktunk már. Egy ideig együtt… Nick iszonyú jó pasi. Olyan igazi modell pasi, akibe első látásra belezúgsz és akkor még nem is láttad ruha nélkül. Mikor először találkoztunk egy céges buli alkalmával, egyből létrejött a vibrálás. Jó volt vele, mert neki nem kellett magyarázkodnom. Ő ugyanazzal foglalkozik, mint én. Nincs féltékenykedés, nincs rinya. Az ok, hogy mi miért nem vagyunk már egy pár, nagyon egyszerű. Egyikünk sincs oda a kötődésért, inkább barátok vagyunk. Van, hogy kicsit több, de ez már rég nem fordult elő. Tinát itt Hamburgban ismertük meg, egy buli alkalmával és azóta ő is velünk tart. Persze Nick lefektette őt egy pár héttel ezelőtt, de valahogy ő ezt tökéletesen megoldja. Valahogy működik utána a haverság, kialakulhat barátság. Rendszeres parti látogatók vagyunk, ha hajnal kettőkor úgy döntök, nem tudok elaludni, körbecsörgöm őket és indulás. Ezt ők is ugyanúgy megteszik bármikor. Imádom ezt. Szabadon élünk és nincs ennél jobb.

Mikor hazaértem, már csak egy órám maradt a limuzin érkezéséig. Leültem, és még egyszer átolvastam a fontosabb tudnivalókat erről a mr. Nolzról. Ötven éves múlt pár hónappal, gazdag rendező, aki nem kevés szappanoperával örvendeztette meg a német tévénézőket. Elvált, nincs gyereke, szereti a sportkocsikat és utál repülni. Egy szimpatikus egyéniséggel rendelkező fiatal lányt szeretne ma magával vinni egy díjkiosztó gálára, ahol megmutathatja, hogy ő megteheti… és valószínűleg az ex neje orra alá is akarja dörgölni. Én vagyok a megfelelő alany. Tudok rengeteget beszélni, de ha kell csendben vagyok egész este. El tudok társalogni egy húszévessel, de megértetem magam akár egy hatvan évessel is. Mindig megtalálom a megfelelő témát és a kellő viselkedést. Ehhez értek, ezt szeretem csinálni. Szeretek emberek közt lenni, emberekkel foglalkozni, embereket megismerni, szeretek a középpontban lenni, de ha olyanom van, visszavonulni kicsit. Élvezem a munkám, mert ez olyan mintha a szórakozásért fizetnének. Vagyis nem olyan, ez az.

Pár perccel a limuzin érkezése előtt lent voltam, fehér ujjatlan egybe ruhámban, a kedvenc Dior parfümöm illatával felruházva. Az az illat öltöztet már önmagában is. És erre az alkalomra tökéletes. Egy visszafogott, értelmes, talpraesett nő illata.

És ilyen is voltam egész este. Bevonultam mr. Nolz oldalán és szelíden mosolyogtam a fotósokra. Nem volt túl szimpatikus ember. Beképzelt, arrogáns, bunkó. Ez a három jelző jutott pár perc ismeretség után eszembe róla. Mindenkit kibeszélt, akit meglátott, mindenkit utált és mindenkit lenézett. Kacagtam béna poénjain, és elismerően bólogatva fogadtam arcomra adott pusziját, mikor az ő nevét mondták és átvehette az év rendezője díjat. Ha a közönség ismerné ezt az embert… nem hinném, hogy közönség díjat kapna.

Az afterparty lagymatag volt, és szerencsére partnerem hamar elintézte magát. Úgy tűnik, tényleg létezik az az ember, aki három pohár pezsgőtől padlót fog. Megkért, szóljak a sofőrjének, hogy álljon elő a limóval. Előbb engem vittek haza, ahol egy bájos mosollyal közöltem, mennyire hálás vagyok a kellemes estéért, és mennyire boldog vagyok, hogy megismerhettem. Még utoljára gratuláltam a díjhoz, elbúcsúztam, kiszálltam és magamban elkönyveltem: rég volt már ilyen szar alakkal dolgom.

Ahogy felértem a lakásba, levettem a cipőmet, felkaptam a telefonom a kisasztalról és lehuppantam a kanapéra.

„Biztos nem jössz? Nincs egy jó nő sem és hiányzik a csajom J” – várt egy üzenet Nicktől.

„A csajod kifingott mára, hosszú volt a műszak :D Holnap beszélünk, imádlak!”

„Oké baby, akkor mégis választok azért valakit helyetted ;) csók”

Épp elértem az asztalon lévő cigis dobozomat, benne az öngyújtómmal. Előkotortam magam alól a hifim távirányítóját, bekapcsoltam, rágyújtottam és hanyatt fekve élveztem ezt a kis sziesztázást.

Reggel már megint a telefonom csörgésére keltem és azonnal eldöntöttem, mostantól lefekvés előtt kikapcsolom.

-          Szia. – köszöntem bele meglátva az ’anyu’ feliratot a kijelzőn.

-          Felkeltettelek?

-          Ez családi szokás lehet.

-          Igen, hallottam, hogy tegnap felhívott a bátyád. Kedves voltál vele ugye?

-          Amennyire csak tőlem telhet.

-          Örülnék, ha már kibékülnétek.

-          Ugye nem ezért hívtál fel hajnalok hajnalán?

-          Tizenegy óra van.

-          Pont délig szerettem volna aludni.

-          A bátyád próbálkozik, adj neki esélyt, rendben? A kedvemért.

-          Utálom, mikor ezzel jössz.

-          Elmész arra a bulira ma?

-          Elmegyek.

-          Na ennek örülök.

-          Tudnád én mennyire.

-          És mi mikor látunk?

-          Úgy érted, te mikor látsz?

-          Apád is örülne.

-          Mennyi öröm hirtelen egy családban. De nem álltatom magam anyu.

-          Majd megbékél, mondtam már.

-          Másfél éve nem sikerült neki, én már nem nagyon tennék rá, hogy megbékél.

-          Na jó szívem, jók legyetek, majd hívlak.

-          Megjött apu?

-          Szeretlek.

-          Én is. – tettem is le a telefont.

Valahogy nem jövök ki családom férfi tagjaival. Apu azóta nem beszél velem, mióta drágalátos testvéremtől megtudta, mivel foglalkozom a főiskola helyett. Vagyis hogy egészen őszinte legyek, azóta egyszer beszélt velem. Akkor. És nem szívesen idézem fel azt a beszélgetést…

Szegény anyu mindig csak békíteni próbál mindenkit, egyelőre sikertelenül. Mindhárman elég makacsak vagyunk, így megelégszünk a haraggal is ahelyett, hogy leülnénk és beismernénk, ki hol hibázott. Ami azt illeti, én nem tartom magam hibásnak semmiben. És nagyon valószínű, hogy ők is így vannak ezzel. Talán a bátyám nem. Ő most felvette velem a kapcsolatot és elhívott ma estére. Ő most lehet, hogy munkát akar nekem ajánlani, pedig akarna, bárki mást találhatna helyettem.