3. Itt az ajándékunk?

Úgy negyed órán át túrtam fel az egész nappalit, mivel a cetli, amire lukas agyam miatt felírtam a bátyámmal megbeszélt időpontot, valahogy elveszett. Szerencsére végül megtaláltam két párna közt a kanapén, és akkora már arra is rájöttem, hogy sms-ben megkaptam a helyszínnel együtt… Elég trehány vagyok, ez tény. El is döntöttem, hogy mivel időm engedi, takarítok. Még mosni is képes voltam Tina telefonos segítségével. A mosógép a lakással járt, a főbérlő itt hagyta nekem, habár én már akkor sem nagyon tartottam életbevágónak. Mosodákba járok. Imádom azt a hangulatot. A kis érmékkel, a kiadagolt mosószerekkel. Mindenki hozza a saját szennyesét. Tök jó. És lehet ismerkedni. Sokan járnak csupán ismerkedési szándékkal. A csalók… álmosók.

Most nem volt kedvem már lemenni, így egy rövid programmal elbajlódtam, míg megjött a rendelt kajám. Ebéd közben elővettem a laptopom, Google Earth és irány a Hafenstrasse 115., amit elég hamar megtaláltam és memorizáltam az útvonalat.

Tegnap megkreált hajamat, most magas copfba fogtam, ami szép loknikban lógott alá, kihúztam a szemem, kifestettem a szempillámat, belebújtam a ruhámba, amiről megállapítottam, hogy fantasztikusan áll rajtam. Elől v alakban mély dekoltázs, ami melleim alatt ér véget, hátul fenekemig szabadon hagyja hátamat. Mindössze két apró pánt tartja rajtam és ettől, ha lehet még kényelmesebb.

Elegánsan negyed órás késéssel érkeztem. És mikor bátyám nevét közöltem a bejáratnál álló nem túl kedves fiatalembernek, aki nagyjából öt fejjel magasabb és vagy kilencven kilóval több volt nálam, egy idétlen rádióba mondta bele a nevemet, majd megalázó bocsánatkérés után végre átengedett a kordonon.

 Ahogy beléptem, már tudtam, hogy ez csak szívatás lehet. Egy jégbár… itt minden jégből van, amihez én enyhén szólva is alul vagyok öltözve.

-          Szia. – jött felém vigyorogva bátyám. – Hű hugi, kitettél magadért. – forgatott meg, majd magához ölelt.

-          Te elfelejtetted közölni, hogy mi ez a hely. – toltam el magamtól.

-          Nyugi itt csak kezdődik a buli. Addig kerítek neked egy kabátot.

-          Igazán köszi.

-          Jaj nem igaz, hogy te nem örülsz nekem. – mosolygott.

-          Előbb tudni szeretném, miért vagyok itt. – feleltem bizalmatlanul.

-          Gyere, bemutatlak a szülinaposoknak és iszunk valamit.

-          Szülinaposok?

-          Gyere. – fogta meg a kezem és a bárpult felé húzott.

Ahogy megláttam a négy srácot, egyből tudtam kik ők. Ki nem tudja Németországban? A többes számból pedig arra következtettem, hogy az ikrek szülinapi buliján vagyok. Fasza. Egy zsúr, ahol még fel is fogok fázni. Megérte nekem eddig…

-          Srácok jól vagytok? – érdeklődött bátyám odaérve hozzájuk.

-          Itt az ajándékunk? – nézett végig rajtam a raszta hajú ikerfél és szerencséjére ezt a mondatot jobbján álló haverjának intézte alig hallhatóan.

Nevetnem kellett, mikor a köztünk tátongó évekre gondoltam és arra, mit tudnék én neki mutatni… Még egy feljegyzés a még el sem kezdődött partihoz. Egy zsúr, ahol még fel is fogok fázni, és beképzelt tinikkel kell jópofizni.

-          Ő a húgom. – mutatott be végre. – Viki, ők itt Bill, Tom, Georg és Gustav.

-          Sziasztok. Viki vagyok, ő a bátyám. – mutattam rá. – Boldog szülinapot srácok.

-          Köszi. – fogott kezet velem a fekete hajú elég magas srác, az énekes, legjobb tudomásom szerint. – Bill vagyok.

-          Én pedig Tom. A másik szülinapos. – nyújtott kezet a már egyből „szívembe férkőzött” tini, és egy kacsintást is intézett mellé.

-          Én lennék Georg, akinek fogalma nem volt róla, hogy Davidnak van egy húga. – követte őt az erőskezű hosszú barna hajú srác, az egyetlen, aki idősebbnek tűnt közülük.

-          Nem dicsekszünk egymással. – mosolyodtam el magam. – És kizárásos alapon, te vagy Gustav. – nyújtottam kezem előzékenyen a szőke rövid hajú kicsit dundibb srácnak.

-          Örülök Viki. – mosolygott kedvesen.

-          Hát akkor koccintsunk. Hat pezsgőt. – szólt a pultoslányhoz David. – Légy szíves. – tette hozzá, mikor valószínűleg rájött, hogy akár esélye is lehetne nála, ha kicsit kedvesebb.

Elég gyorsan meg is kapta mind a hat pohárral.

-          Örülök, hogy eljöttél hugi. – nézett rám kicsit elkomolyodva.

Néztem a szemébe, és nem tudtam titkolni, hogy örülök a viszontlátásnak én is. Mégis csak a testvérem.

-          Ezt még meg fogom bánni. – öleltem át.

-          Úr isten jég hideg vagy. – szorított magához.

-          Nem tudtad, hogy hova jössz? – érdeklődött Bill.

-          Hát ez a rengeteg jég nem szerepelt a meghívómon.

-          Hozok egy kabátot. – tette le a poharát David.

-          Várj. Előbb illene koccintani. – emeltem fel az enyémet. – Boldog szülinapot, köszönöm a meghívást.

Mindükkel koccintottam sorra és egy kortyra ittam meg a pohár tartalmát.

-          És most hozd azt a kabátot. – utasítottam bátyám, aki egyből el is indult.

-          Azt mondjátok meg nekem srácok, hol lehet itt cigzini. – fordultam egyből feléjük.

Tom arcán megint megjelent az a mosoly, immáron harmadszorra találkozásunk óta.

-          Hátsóbejáratnál a legnyugisabb. – kelt segítségemre Bill.

-          Hálás köszönet. – indultam is azonnal el.

-          Hova lett? – ért vissza hozzájuk David.

-          Cigizni ment.

-          Na és mit szóltok hozzá?

-          Miért nem láttuk őt eddig? – érdeklődött Tom.

-          Hát ez egy elég hosszú történet. Ha minden jól megy, mostantól sűrűbben velünk lesz. De nem akarom elszólni.

-          Nagyon szimpatikus. – nyugtatta meg őt Bill.

-          Bizony. – vágta rá egy szemöldökfelhúzással Tom.

-          Na megyek utána. Érezzétek jól magatokat, és ne tűnjetek el.

Kint felemelő érzés volt. Általában az a normális, ha az ember a hideg utcáról bemegy a meleg helységbe. Ez így fordítva iszonyú gáz.

-          Te még mindig cigizel? – jelent meg David.

-          Az egyik legjobb rossz szokásom. – tartottam felé a dobozt. – Előttem nem kell menősködni.

-          Kössz. – húzott ki egy szálat, kivette a kezemből az öngyújtómat és rágyújtott. – Mmm, ez jól esik. – közölte miután kifújta az első slukk utáni füstjét.

-          Szóval te menedzseled a Tokio Hotelt.

-          Igen.

-          Megint belenyúltál a jóba.

-          Nagyon jó srácok.

-          Kétségem sincs efelől. Habár a raszta iker elég bunkó.

-          Csak pasiból van. Te pedig… - nézett végig rajtam – Lássuk be hugi ez alatt a falatnyi ruha alatt egyetlen apró bugyi lehet és semmi más. Beindítod a fantáziáját rajtam kívül mindenkinek.

-          Kizárólag erre az alkalomra vettem ezt a darabot. – büszkélkedtem.

-          Gyönyörű vagy. – komolyodott újra el és olyan Davidos mosolyt engedett meg magának, amit nagyon szerettem.

-          Te sem nézel ki rosszul. – igazítottam meg inge nyakát.

-          Még mindig pasikat szórakoztatsz? – tért a lényegre.

-          Konzumhölgy vagyok David.

-          De ugye tudod, hogy ettől még nem hangzik jobban?

-          Na jó, miért hívtál ide?

-          Reméltem, hogy segítesz nekem.

-          És pedig?